Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-35

55. országos ülés 1906 Julius %3-án, hétfon. 281 dig betartani, hogy sem az egyikben, sem a másikban több ne legyen, mint a mennyi annak a fizetési osztálynak harmadrésze. Különösen vagyok bátor felhívni a t. miniszter ur figyelmét a vasúti alkalmazottaknak azon kategóriájára, a melyikkel eddig a t. miniszter ur, ugy emlékszem, a deputáczióknak adott válaszai alkalmával nem foglalkozott; ezek sem a rendes alkalmazottak körébe nem tartoznak, a kikről a vasúti és hajózási klub elaborátuma szól, sem a munkások közé nem tartoznak, a kikkel külön kell majd foglalkozni; hanem ez az ideiglenesen alkalmazottak kategóriája, különösen a kiscgitó' fékezők és az ideiglenes mozdonyfütó'k ügye. Nem rendelkezem most számadatokkal, de a Hieronymi-féle javaslat tárgyalása alkalmával kimutattam, hogy lehetetlen helyzet Magyarországon embereket alkalmazni, a kiknek munkájuk csak akkor van, a mikor munkába szólítják, de azért inspekeziót kell tartaniok és naponként kétszer-háromszor kell jelentkezniük, más foglalkozáshoz pedig nem tudnak nyúlni, és igy megtörténik, hogy 14—20 K-át keres az illető' egy hónapban, s évekig van ebben a helyzetben. Proletariátust államilag nevelünk a joggyakornokokkal ; joggyakornokoknak embereket kényszerítenek és felvesznek fizetés nélkül. Eladósitják az embert, mielőtt még funkeziót végezhetne az államnak, fiatal korában, a mely adósságból soha többé kikerülni nem tud és a mely egész életén keresztül nyomja őt, ugy hogy soha sem lehet belőle olyan tisztviselő, családapa, magyar ember, mint máskülönben lenne. Ez egy abszolút rossz rendszer a magyar államkincstár körében. Emberekkel ilyen üzletet csinálni nem szabad. De ha már nem mondhattam meg ezt ott, a t. miniszter úrral szemben mindenesetre megmondhatom: hogy ilyen kategóriákat fenntartani egyáltalában nem megfelelő, és az orvoslásnak a módja nagyon könnyen más berendezés mellett megcsinálható, ugy, hogy költségtöbbletet nem okoz. Azután ha itt vagyunk

v szólni akarok a szövetségek kérdéséről is. Én annak idején állást foglaltam a vasúti alkalmazottak egységes szövetsége mellett. Ez volt a helyes dolog; az volt a helyes dolog, hogy ha az összes vasutasoknak megengedik a társulást, engedjék meg és tegyék lehetővé, hogy mind valamennyien egy szövetségben lehessenek. (Helyeslés.) Azonban a mit a t. miniszter elődje adott az egyik kezével, azt elvette a másikkal. Még a mozdonyvezetőknek külön szervezkedését valamennyire csak értettem; az osztrákoknál igy van, és ha az osztrákok valamit csinálnak, azt nekünk persze követnünk kell. A mozdonyvezetőknek tényleg vannak külön dolgaik, a melyek miatt van értelme a külön szövetségnek. De ott van, t. miniszter ur, a munkások szövetsége. Abban az időben, a mikor a kormányzat nagyon kaczérKÉPVH. UAI>LÓ. 1906—1911. ír. KÖTET. kodott a szocziálistákkal, az államvasuti munkásoknak nagy tömegét, a hazafias munkásokat egyenesen odaadták a szocziálistáknak. Nemcsak kiszolgáltatták őket nekik, hanem úgyszólván intézményesen biztosították, hogy állandóan szocziálisták legyenek. Élet-halálharczot vívtunk e kérdésben, de nem volt kivel szóba állani, mert az akkori kormánynyal nem lehetett beszélni. De talán lehet a mostanival. (Derültség.) Én csak itt szoktam beszélni, máshol nem. En nem kívánom a munkásoknak semmiféle jogát korlátozni; azonban nem értein, mi szükség van arra, hogy az állami igazgatást olyan institucziókkal gyarapítsák, a melyek egyenesen a sztrájkot mozdítják elő és bő teret nyújtanak az izgatásra. Azok a munkások meg akartak maradni a szövetség kebelében és nem akarták a szocziálisták működését előmozdítani. Vagy itt van, t. ház. a vonatkísérő személyzet mozgalma. E kérdésben gr. Batthyány Tivadar nyílt levelet is tett közzé. Ezek is megmozdultak, hogy megcsinálják a negyedik szövetséget. Erre semmi szükség nincsen és azt hiszem, hogy semmi tekintetben sem fog ez nekik megengedtetni. Remélem, hogy nemcsak eltiltatnak ettől, hanem megmagyarázzák nekik jól, hogy ez nem szolgál előnyükre. E tekintetben csak egy orvoslás van. Ez az, hogy a t. kormány ne kövesse egyes kis dolgokban sem azt, a mit pl. tett, a midőn gr. Batthyány Tivadar a vasúti munkásokat audiencziára akarta .vezetni a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Be is voltak jelentve és megtörtént, — lehet, hogy csak tévedésből — hogy előbb fogadták a szocziálista munkásokat és igy azok, kik gr. Batthyány Tivadarral voltak, elestek attól, hogy meghódítsák maguknak ezeket a munkásokat azzal, hogy

r megmutathatták volna nekik, hogy ha velük jönnek, jobb bánásmódban részesülnek, mint akkor, ha a másik csoporttal mennek. T. ház! Csupán csak érinteni kívánom a vasutas személyzetnek a sajtóhoz való viszonyát és a sajtó nyilvánosságának kérdését. Nem tudom megérteni, mi szükség van arra, hogy az államvasuti alkalmazottakat a nyilvánosságtól és a sajtótól hormeticze elzárják. Hiszen nem hadi titok az államvasút. Avagy olyan dolgok történnek ott, — ezt kell, hogy gondolják az emberek — hogy félni kell a nyilvánosságtól? A hivatalos titokra minden tisztviselőre nézve áll a titoktartás kötelezettsége. Azonban, hogy nem hivatalos dolgokra vonatkozólag a személyzetet a sajtótól eltiltják, ez a legkisebb szóval élve, ázsiai állapot. Ázsiai állapot, hogy embereket üldözőbe vegyenek, mert a vasutasoknak jól felfogott érdekében a sajtóval összeköttetésben állanak. Hát ez a sajtószabadság Magyarországon? A mikor állást foglaltunk a sajtószabadság tekintetében az egyik irányban, akkor a kormányzati irányban sem szabad megtűrni egy ezzel teljesen ellenkező irányt. 36