Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-35

282 35. országos ütés ÍÖ06 Julius 23-án, hétfőn. És nem elég ezen a téren megteremteni a szabadságot, hanem nem szabad megtűrni azt az állapotot sem, hogy az államvasutak keretében szubvenczionáljuk Magyarországnak úgyszólván egész idevonatkozó sajtóját. Akármilyen czimen történjék, nem tartozik az államvasutakra. A sajtó szereplése politikai dolog, a mely lehet jó vagy rósz, — annak bírálatába ezúttal nem bocsátkozom — de az államvasutak keretébe ki utalni nem százezer, hanem millió koronákban a hirdetési dijakat: ez az államvasutak kezelésére mindenesetre befolyással van, mert az a sajtó, a mely politikai szolgálataiért szubvencziót meg államvasuti hirdetési dijat és pausálét kap, az a sajtó az államvasutak kérdésével nem foglalkozik, pedig a sajtónak az államvasutak dolgában szabad keze van, daczára annak, hogy államvasuti pausálét kap; csak a politikai dolgokban nincs szabad keze. Az államvasuti tételek között hiába kerestem eddig a hirdetési dijakat, a melyekről itt szó van és a melyek igen nagy összegeket tesznek ki. De én nem akarok harczba bocsátkozni sem a fél, sem az egész magyar sajtóval; én nem akarok a szubvenczióval vagy a pausáléval foglalkozni ez alkalommal; én csak azt szeretném, ha ez nem az államvasutak kebelében történnék. Méltóztassék ezt akármilyen más módon csinálni; de nagyon furcsa dolog, hogy egy intézmény nyomorodjék meg a miatt, mert a kormányzat jónak találja, hogy a maga politikai dolgaira vonatkozó jaénzügyi műveleteket az államvasutakkal intéztesse el. (Mozgás jobbról.) Szterényi József (tagadólag int). Lengyel Zoltán: Ezt semmiképen sem lehet tagadni, mert e tekintetben épen olyan szakember vagyok, mint a t. államtitkár ur. (Derültség balfelöl.) Szterényi József: Nem látta és mégis tudja a tételt! Lengyel Zoltán: Láttam is, kérem! Befejezem felszólalásomat, mert bár nagyon érdekes volna, ha folytatnám, de nem akarom. Vajda Sándor: Most kezd érdekes lenni! Lengyel Zoltán: Azonban még egy részletkérdésre ki kell térnem. A magyar forgalmi politikának a magyar közgazdasági élettel, s a magyar közgazdasági élet vezetőinek intenczióival egységesnek kell lennie. Forgalmi politikánk ugy van berendezve, hogy először is vasutaink deficzittel dolgoznak, holott az el lenne kerülhető; másodszor, midőn egy nagy állam gazdasági irányzat van folyamatban,— bocsánatot kérek, de a t. miniszter ur előbbi szavaival nem akarok ellentétbe jutni, azért nem sorolom fel, azonban azt hittem, hogy ezen téren nem leszek megelőzve, és így, habár ellentétesen utólag kaptam volna is nyilatkozatot, felsoroltam volna, egy egész csomó szerzőt, a kik ellenkező nézeten vannak; a kik az államvasutakra nézve sem tesznek kivételt, szemben az állam más intézményeivel, és megkövetelik, hogy pénzügyileg az is jövedelmező legyen, ne pedig ráfizetéssel járjon. Nálunk az államvasutak mindenesetre jövedelmezők lesznek, hogyha a megfelelő megtakaritások megtörténnek és ha kiküszöböltetnek a forgalomból azon dolgok, a melyek a közgazdasági élettel semmi vonatkozásban nincsenek, hanem csak a múlt korszak politikájával voltak összefüggésben. Az államvasutak tarifa-politikája a magyar állam önállóságával kell hogy teljes összhangban legyen és kell hogy erőnk és befolyásunk legyen arra, hogy ne történjenek olyan dolgok, hogy az osztrákok hosszú időn keresztül megakadályozzák pl. a kassa-oclerbergi vasútnak a porosz vasutakkal való közvetlen összeköttetését és hogy — bocsánatot kérek, de ez most nem. aktuális és a t. miniszterelnök ur politikájával sem akarok ismét ellentétbe jutni — ha majd Szerbiából behozatalunk lesz, olcsóbban lehessen vinni Németországba az árut, ha közvetlenül viszik, mint hogyha Budapesten át közvetítő kereskedelem utján megy és itt Budapesten kirakják az árut. Az ilyen forgalmi politikát a múltból vettük át, a mely az osztrákok összbirodalmi és a mely a németség általános érdekeivel nem ellenkezik, de a mely a magyarság nagy érdekeivel teljes ellentétben áll. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. miniszter ur igazán elismerósreméltóan, igazán nagyszabású gondolkozással és a függetlenségi törekvésekkel teljesen egyezőleg megmutatta nekünk az utat a tenger felé ugy az egyik, mint a másik irányban; megmutatta arra nézve, hogy hogyan tehetjük a magyar forgalmi politikát szabaddá az osztrák befolyásoktól; kérem, hogy ezen intencziőit teljes mértékben érvényesítse az államvasutak keretében is; szabadítsa meg Magyarországot, a mennyire lehetséges, azon osztrák irányzattól, mely a tarifapolitikát oly irányban befolyásolta, hogy az Magyarországra nem volt annyira hasznos, mint a mennyire hasznos volt Ausztriának; s akkor igazán a magyar államvasutak nemcsak forgalmi politikánknak alapja, hanem egyúttal a mi gazdasági előrehaladásunknak és nemzeti nagyságunknak is leghatalmasabb eszköze lesz. A t. miniszter ur és politikája iránt egész terjedelmében^ bizalommal viseltetvén, a tételt elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: A miniszter ur kivan szólni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Egypár szóval reflektálni kívánok Lengyel Zoltán barátom észrevételeire; (Halljuk ! Halljuk!) csak pár szóval, mert nem lehet szándékom, hogy oly részletekbe bocsátkozzam, a minőkbe ő bocsátkozott. Nem lehet szándékom azért, mert több olyan ügyet érintett, a mely épen most tanulmányozás tárgyát képezi a minisztériumban, s igy nem akarom a konklúziót elhamarkodni. (Helyeslés.)