Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-35

280 35. országos ülés 1906 július 23-án, hétfőn. fogok ebben e kérdésben javaslatot- tenni. S ez a rendezés nemcsak hogy az államkincstár megterhelésével nem fog járni, hanem magának a vasutigazgatóságnak véleménye szerint is még jövedelmet fog hozni, ha azok a bizonyos urak, a kik ma még mindig illetéktelenül javadahnaztatnak, el fognak esni attól, a mi a személyzetnek járna. Azonban a fizetés-rendezést meg kell előznie •— s ez a vasutas személyzet jó nagy részének kérdése — a státus rendezésének. A státusrendezés t. i. az a kérdés, hogy bizonyos protekcziók folytán, a melyek, sajnos, minden visszaszorítás daczára sem akarnak apadni .. . Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Nem bizony! Lengyel Zoltán: . . . és azonkívül bizonyos nem protekcziós dolgok, hanem előnyben Részesítések folytán is, nevezetesen az Osztrák Allamvasut-Társaság vonalainak megvétele következtében előállott fúzióból keletkezett bajok még mindig fennáUanak és igen nagy sérelmet képeznek. Az Osztrák Államvasút Társaság alkalmazottai t. i. részben magasabb törzsfizetést, általában pedig magasabb lakbért húznak, és az államosítás előtt közvetlenül Hieronymi, a ki akkor, ha jól tudom, vezérigazgatója volt a társaságnak, még rendkívüli előléptetést is csinált, és ezeket a többiekével szemben úgyszólván illetéktelenül magasabb fizetést élvező embereket átvette az államvasút, s azok általában két rangfokkal megelőzték a magyar államvasutak alkalmazottait, összehasonlítva azokkal, a kik egy kategóriában ugyanannyi ideig szolgáltak. Pedig ezeknek nem is mindegyike volt magyar ember. Ezen a módon 866 átvett tisztviselőből 636 került illektéktelenül a magyar államvasutaknál régebben szolgálók elé. Ez az aránytalanság nem lett kireparálva, sőt ellenkezőleg, folytattatott, protekcziós és egyéb kinevezések alkalmával, ugy, hogy az a státusrendezés ma rendkívüli igazságos kérelem, és annyit jelent pusztán, hogy a fizetésrendezést megelőzőleg az egyes fizetési osztályok fizetési fokozatain belül az illetőket a szolgálati éveknek felelmegően újra rangszámozzuk. Mert ha ezfc megelőzőleg történik a fizetésrendezés, akkor ez az igazságtalanség tovább folytatódik. A státusrendezés körülbelül ugyanannyi emberre j ó, mint a mennyire sérelmes, az igaz; de az igazságnak mindenesetre teljességében megfelel és úgyszólván szerzett jogokat sem érint, mert senki mostani viszonyához képest háttérbe nem kerül. A fizetésrendezés tekintetében a miniszterelnök ur azt mondotta expozéjában, hogy az a fizetésrendezésj a mely annak idején kilátásba helyeztetett, végre van hajtva, és a különböző fizetési fokozatok, illetve osztályok közt való kiegyenlítésben rejlik. Annak idején hat év volt czélba véve, most kétharmadrészben végre van hajtva, tehát egy harmadrészben van hátra. Ez bizonyos mértékig így van, de bizonyos mértékben nem egészen van igy. Mert, ha a statisztikát nézzük, akkor csupán az I. és II. fizetési osztályokban levőknél van ez az arány teljesen betartva. A III—

VI. fizetési osztályokban ellenben nincsen. Azonban ezeknél bizonyos mértékig előnyösebb is a helyzet, nem hogy hátrányosabb] volna, azaz nem igazságtalanság van, hanem csak aránytalanság, így a III. fizetési osztályban 211 ember van az első, 207 a 2., és 321 a 3. fokozatban. A IV. osztályban 668 van az 1., 509 a 2. és 648 a 3. fokozatban. Az V. és VI. osztálynál az arány a személyzet részére jobb. Azonban ebből nem az következik, hogy itt talán vádolni akarnám a kormányt, hanem csak az, hogy a Hieronymiféle fizetés-rendezéssel kapcsolatban végre teremtsük meg az igazságos helyzetet, hogy minden fizetési osztályban kötelezőleg egyenlően legyen elosztva a személyzet az egyes fokozatok között, mert, ha ezt a rendszert nem általánosítjuk, akkor a jövőben megint aránytalanság lesz, ép ugy, mint most. Szterényi József: Három évi várakozási idő! Lengyel Zoltán: De a beosztás nincsen meg. Wekerle Sándor miniszterelnök: Hiába a beosztás, ha várakozási idő van! Lengyel Zoltán: A Hieronymi-féle fizetésrendezésnél kötelezőleg megállapittatott, hogy az egyes fokozatokban egyenlően oszszák el az embereket. Erről van szó. A várakozási időt ez a dolog egyáltalán nem érinti. Már most, ha azt akarnák, hogy ne csak az aránytalanság legyen megszüntetve, hanem az igen t. kormány előterjesztése értelmében ez legyen meg, a mit én itt statisztika alapján felolvastam, de a mely statisztika nem a jelenre nézve áll, hanem ezen költségvetési törvény végrehajtása utáni időre, a mikor a következő kinevezések lennének magában véve szükségesek: akkor a harmadik osztályban szükséges volna előléptetni ezen törvény keretében az elsőj fokozatba 16, a második fokozatba 50, a harmadik fokozatba 39 embert. A negyedik fizetési osztályban az első fokozatba 25, a másodikba 216, a harmadikba 256 embert; az ötödik fizetési osztályban az első fokozatba 75, a második fokozatba 284, a harmadikba 266 embert; a hatodik fizetési osztályban az első fokozatba 106, a másodikba 335, a harmadikba 261 embert. Ilyen óriási előléptetést, nem tudom, hogyan fog a t. kormány keresztülvinni, de ez mindenesetre kötelessége ezen költségvetési törvény végrehajtásakópen, mert hiszen ez már a jövő képét mutatja. De még azonkívül én a magam részéről kérni vagyok bátor, hogy azt az igen csekély mértékű kötelezettséget, a melyet a Hieronymi-féle javaslat magára vállalt, méltóztassék végrehajtani és az egyes fizetési osztályokban a fizetési fokozatokat kötelezőleg min-