Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-35

35. országos ülés 1906 Julius 23-án, hétfőn. 277 kőzni egy statisztikára, a mely szerint az államvasutak kezelésében avval szemben, a mit a beruházási tőkének a kamata és a beruházásnak évenkénti növekedése, ennek a két összegnek a kamata kitesz, az államvasút tiszta hozadékát szembeállítva, ez a különbség kitesz 1890-től 1903-ig évenként a legkisebb összegben 11,200.000 K-t, a legnagyobb összegben 48,200.000 K-t. Akkora összeg, hogy az iparpártolási akczió és az államvasutak deficzitje egymással még csak arányba sem hozható, mert hiszen az iparpártolási akczióra fordított összeget — nagyon is sajnos — 100.000 koronákban mérjük, az államvasutak deficzitjét pedig legmagasabb öszszegben 48,000.000 K-ban, legkisebb összegben pedig 10,000.000-n felül. Ha tehát az államvasutak kebelében oly intézkedéseket teszünk, melyek által az államvasutak rentabilitását biztosítjuk, magán ezen a tételen több kerül ki, mint a mennyi az iparpártolásra fordítandó. Nem azt mondom, hogy fordítunk, mert igaz ugyan, hogy nagyon sok beszéd folyik a tekintetben, hogy igen sok áldozatot hoz Magyarország az iparügyre, de előttem nem az a szempont lényeges, hogy monynyit adunk mi, hanem az, hogy mennyit ad erre Ausztria és ha jól tudom, Ausztria ma is a tízszeres összeget fordítja iparpártolásra, mint mi, azonkívül a mi iparpártolásra fordított összegünkben benne van az iparoktatási és egyéb kiadás, az osztrák összegben pedig ezek nem szerepelnek olyan nagy összegben. Ha mi arról beszélünk, hogy az osztrák ipart le fogjuk főzni, el fogjuk hagyni Magyarországon, akkor ez semmiesetre sem történik meg addig, mig az osztrák iparra, a mely sokkal fejlettebb mint a mienk, ma tízszer annyit fordítanak, mint mi fordítunk a miénkre. Mert ilyen verseny mellet lehet, hogy iparunk előre fog haladni, hiszem is, de a versenyben mindig el fog maradni az osztrák mögött, mert az nemcsak fejlettebb, hanem egész külpolitikája, minden állami intézménye az iparpártolásra van fektetve és egyúttal az állam által ado.tt összeg is nagyobb, mint a miénk. Nekünk tehát mindent meg kell tennünk, hogy iparunk fejlődjék, meg kell tennünk a vasutügy terén is. De ha vasúti politikánk olyan lesz, hogy az államvasutak kebelében a deficzitet nemcsak megtűrjük, hanem még helyeseljük is, akkor sohasem lesz nekünk ipartámogatási -czélra olyan összegünk, hogy versenyképesen léphessünk fel az osztrákokkal szemben. Az államvasutak jövedelmezősége pedig egyáltalában nem függ attól, hogy az államvasutak jó iparpolitikát is csináljanak. Az államvasutak jövedelmezősége attól függ, tiszta kezelést akarunk-e csinálni vagy nem, (Ugy van! a középen.) meg akarjuk-e tűrni továbbra is azokat az éló'sdieket, kik az államvasutakra ránehézkednek; a múlt kormány embereit akarjuk-e tovább táplálni az államvasutak kebelében, kik már megszűntek politikai tényezők lenni, vagy azt akarjuk-e, hogy az államvasutak a maguk rendeltetésének megfelelőleg teljesen tisztán, a közgazdaság és az államkincstár javára jövedelmezzenek. (JJgy van! a közéven.) Kértem aktákat, adatokat, nem kaptam, nem is bolygatom most már, de mindenesetre elég sokat tudok abban a tekintetben, hogy én ezt igy általánosságban mondhatom. Hiszem, hogy meg fognak szűnni ezek a dolgok, ha pedig nem fognak megszűnni és módomban lesz, ón minden egyes alkalommal meg is fogom tenni, hogy nyilvánosságra hozzam és a t. kormánynak figyelmébe ajánljam, mert ilyen nagy intézménynél nagyon sok olyan dolog lehet, a mely elcsúszik a nélkül, hogy a legjobb akarat és figyelem mellett a kormány maga is tudna róla. Például szabad-e megtűrni az államvasutak kebelében — ha igaz — oly szerződéseket, a melyek' értelmében egy budapesti czég, mondjuk, 24.000 koronát kap évenként azért, hogy mozdítsa elő az államvasutak forgalmát, (Derültség.) vagy pl. egy másik czég kap nagy összeget azért, hogy havonta tegyen kimutatást arra nézve, hogy az államvasutak mennyit szállítanak lisztben, búzában Bécsbe és mennyit a Dunagőzhajózási Társaság? (Derültség balfelől.) Ezt én egy perez alatt, havonként három perez alatt meg tudom szerezni, mert ezek hivatalos adatok. Ha vannak ilyenek, pedig ilyen szerződés nagyon sok van, akkor ezeket a szerződéseket kasszálni kell, ezek semmiképen nem szükségesek és ezek csak az államvasutak renoméját rontják. Ha összehasonlítjuk a fizetésrendezési dolgokat, teljesen igazat adok az igazgatóságnak, mely azt mondja: szüntessük meg az államvasutak kebelében azokat az üzleti és mindenféle szerződési dolgokat, a melyek szükségtelenül elszívják az államvasutak jövedelmeit, S abban az esetben nemcsak a személyzet fizetésrendezésére telni fog, hanem nagyon sok fog telni iparpártolásra, sőt jogos és helyes refakeziákat még többet adhatunk ott, hol szükséges és hasznos, ha elvonjuk ott, hol arra semmi szükség nincs. Egy kérdést még a forgalom tekintetében fel akarok vetni, és ez a deczentralizáczió kérdése. A sztrájk idején ez is felvettetett, mint a bajok orvoslásának egyik eszköze. Mintha bizony, ha deczentralizálva lenne az igazgatóság hatásköre, a személyzetnek jobb dolga lenne. Azonban én egy kicsit túlláttam az indokoláson, a mint hogy rendszeresen a miniszteri indokolást a múltban nagyon ritkán szoktam és azóta sem tudom rendszerint ugy elfogadni, a mint van, pure et simple, hanem nézem a további okot, mely hátteréül szolgál. A deczentralizáczió kérdése szépen néz ki, ha Poroszországra hivatkoznak és a deczentralizáczióval ugy foglalkoznak, mint az igazgatás változtatásának kérdésével, azt hiszem azonban, hogy nálunk politikai és államjogi hát-