Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-35

278 35. országos ülés 1906 Julius 23-án, hétfőn. teie is van a dolognak és pedig a horvát vasutak kezelésére nézve. Szterényi József: Szó sincs róla. Lengyel Zoltán : Ha nincs ugy, akkor nagyon jól van, A zágrábi üzletvezetőség, a szombathelyi, a szegedi üzletvezetőség az

; a melyek közt a horvát és magyar vonalak eloszlanak. Ez azért van igy csinálva, nehogy azon a czimen, hogy a horvát összes vasutak egy vasúti igazgatóság kebelébe tartoznak, mint a posta-, távirda- és pénzügyigazgatóságnál, azt gondolják, hogy ezáltal külön horvát igazgatóság és üzletvezstőség lenne. Elhiszem a jelenlegi kormányról, de van tudomásom, hogy a múlt kormánynál a deczentralizáczidnak egyik indoka az volt, hogy Horvátország kebelében a zágrábi üzletvezetőséggel egy külön u. n. horvát vasúti üzletvezetőség keletkezzék teljesen olyan hatáskörrel, mint ma az üzletvezetőségnek és az igazgatóságnak együttesen van Horvátország területérc, a mely magában foglalná azt a tényt, hogy a horvát vasutak a magyar vasúti igazgatásból kikapcsoltatnának. (Mozgás.) En nagyon jogosnak ismerem el azt a részét a dolognak, hogy Horvátország kebelében a horvát vasutak területén a horvát nyelvet ismerő emberek legyenek, a kik a néppel érintkezni tudnak, sőt az államjogi területen el lehet menni a konczesszióknak nem tudom milyen mértékéig, mert én igaz és őszinte barátja vagyok Horvátországnak. De azt nem lehet politikai axiómaként elfogadni, hogy ezen a területen mi adjunk oda először mindent és azután várjuk azt a hasznot, a mely Magyarországnak ezen a téren jutna. Ha egyszer Magyarország államjogi viszonya rendezve van, ha Eiume viszonya rendezve van, ha Dalmáczía vissza van csatolva, ha az önálló vámterület megteremtésével és Dalmáczia és a tengerpart visszaszerzésével Magyarország egy test lesz, és pedig külön test Ausztriától, ha egy nagy tengerpartunk lesz külső kereskedelmi forgalmunk czéljaira: akkor nem mondom azt, hogy a vasúti igazgatás területén, nem mondom, hogy milyen irányban, de nem mondom, hogy nem lehet engedményeket tenni. A mig azonban ezek a kérdések nincsenek rendezve, nagyon furcsa dolog lenne, ha azt a fél darab kenyeret is kiadnók a szánkból, a mi még megvan. A deczentralizácziő kérdésével különben érdemben nem foglalkozom, de azt hiszem, megnyugtatás szempontjából elmondhatom ezeket, hogy t. i, megnyugtatást kapjunk aziránt, hogy ez az intencziója a minisztériumnak nincs meg és hogy ilyen tendencziák a jövőben sem fognak felmerülni. Megnyugtatólag hatott a t. államtitkár urnak egy másik irányban, a vaggonkölcsönzés ügyére nézve tett nyilatkozata. Ez is olyan dolog volt, a melyet én az élösdiek osztályába szoktam sorozni, a melylyel a szabadelvű uralom alatt hiába foglalkoztunk és a mely 42 milliót emésztett fel az államtitkár ur szavai szerint, a mely összegből már nekünk sokkal nagyobb kocsiparkunk lehetne, mint a mennyit kölcsönzés alkalmával egyáltalában igénybe veszünk. De ne álljunk meg a vaggonkölcsönzésnél. Méltóztassék talán e tekintetben a fiumei raktárvállalattal is foglalkozni, mert ez is efféle kérdés, csakhogy ez nem milliókba, hanem csak százezrekbe megy. Ennek érdemével sem foglalkozom most, nincsenek is nálam az adatok, de én ezeket a visszaélések közé vagyok kénytelen sorozni, mert itt ép ugy, mint a sóügynél, jogtalan hasznot adunk egyes vállalkozóknak és megterheljük a közönséget a nélkül, hogy a magyar államkincstárnak abból haszna lenne, a forgalom nagyobbodnék, vagy akárkinek előnyére szolgálna. Ha vannak nekünk nagy intézeteink, azok arra valók, hogy a magyar közgazdaságot táplálják és megerősítsék és nem arra valók, hogy azt a kis nedvességet is elszivják és azt a kis erőt is elvonják, a mely megvan. Nem lehet sem a Leszámitolóbanknak, sem másnak a közönség rovására előnyöket biztosítani, sem Fiúméban, sem másutt. A fiumei raktárvállalat dolga pedig teljesen közgazdaságellenes és igazságtalan dolog, a melyből csak az illető vállalatnak van valamely haszna. Az államnak pedig semmi szüksége nem volt a bérbeadásra, ép ugy, mint a sónál sem volt semmi szükség erre, mert bocsánatot kérek, legcsunyább és legsötétebb pontja az eddigi magyar közgazdasági és pénzügyi politikának, a mi ott történt. Ha egyszer a kormányzat becsületes és jó kezekben van, akkor ezeket ki kell irtani és tanulja meg Magyarországon mindenki, hogy itt becsületes utón megélni könnyű és lehetséges, de gazembereket ellenben nem hizlalunk az országban. (Helyeslés. Mozgás.) Bocsánatot kérek, én általánosságban egy axiómát mondtam, a ki nem gazember, ne értse magára. (Derültség.) Ugyancsak, t. képviselőház, a forgalom viszonylataiban egy kis kitérést kell tennem a budapest-bécsi viszonylat dolgában. A budapest-bécsi viszonylattal érdeme szerint foglalkoztam annak idején, Hieronymi minisztersége alatt, a mikor Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter ezt a ballépést megtette volt. Akkor az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur velem egyértelműleg el is birálta ezt a stéggel kötött megállapodást. Azt mondotta ugyan, hogy az invektivákat tartsam meg magamnak, de a dolog érdemére nézve igazam van. Hát ez hosszabb időre, ugy hiszem 10 évre kötött megállapodás volt, a budapest-bécsi viszonylat dolgában 1903 vagy 1904 januárj 1-én kötött szerződése Láng Lajosnak. Ezt egy kissé megmagyarázom. A budapest-bécsi viszonylatban felemelték