Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-35

262 3ö. országos ülés 1906 július 23-án, hétfőn. előadjuk megjegyzéseinket és felállítsunk bizonyos irányelveket, a melyeket a t. kormány, ha jónak találja őket, vegyen figyelembe a jövő évi költségvetés készítésénél. Különösen nekünk, nemzetiségi pártnak volt főként kötelességünk ehhez a költségvetéshez hozzászólni, azon indokból is, mert sajnosán tapasztaltuk a t. koaliezió részéről, hogy minket pártnak nem tekintett, párt gyanánt el nem ismert és a parlamentáris uzus legelemibb feltételeinek sem tett eleget akkor, a mikor bennünket a különböző bizottságokból kihagyott, be nem választott. Természetes, hogy sok kérdés ott lett volna megvitatandó, de mivel onnan kizárattunk, (Felkiáltások : Dehogy zárattak ki!) kénytelenek vagyunk nemcsak népünk, nemcsak testvéreink, hanem a közös érdek szempontjából is itt e helyen adni elő nézeteinket. A t. többségi pártok e tekintetben tulaj donképen ellentétbe jöttek saját régebben vallott elveikkel. A múlt eziklusban ugyanis pártunk létezését, jogosultságát igenis elismerték és maga a függetlenségi pártnak igen t. elnöke, a jelenlegi kereskedelemügyi miniszter ur 1906 január 7-éről keltezett levelét ugy czimezte: Miháli Tivadar orsz. képviselő urnak, az orsz. nemzetiségi párt elnökének, Dés. Igaz, hogy azóta a függetlenségi párt hatalomra került és azt szokták mondani : honores mutant móres, de azt hiszem, hogy a jelen esetben talán czélszerübb lett volna, ba a függetlenségi és 48-as jjárt épen azért, mert kormányra került, következetes maradt volna és elismerné azt, a mit elismert akkor, a mikor ellenzék volt. Felfogásom szerint ezt kívánná meg a politikai raison. Egy hang : Sohasem ismertük el pártnak. Miháli Tivadar: Itt van a nagyméltóságú miniszter ur aláírása. Nemcsak a borítékra hivatkozom, hanem felolvasom a levelet is. (Olvassa.) »]90G január 17. Nagyságos Elnök ur! A szövetkezett pártok elnökeivel egyetértőleg,' mint a vezérlő-bizottság elnöke, van szerencsém Nagyságodat az iránt megkeresni, hogy az elnöklete alatt álló országgyűlési nemzetiségi párt elnöksége nevében is az országgyűlési képviselők f. é. január 26-án d. e. 11 órára a képviselőház egyik termében tanácskozásra meghivassanak, a melyen a póttartalékosok családjainak segélyezése tárgyaltatnék. Ezen értekezletnek nem lenne hivatása, hogy a póttartalékosok ügye közjogi és politikai szempontból tárgyaltassék, hanem kizárólag azon szempontból, hogy a póttartalékosok behívása következtében szükségben és nélkülözésben maradt nagyszámú családok segélyezése ügyében erélyes akczió vitessék keresztül. Nagyságodnak ehhez való hozzájárulása stb. Kossuth Ferencz, a szövetkezett pártok elnöke.« Szatmári Mór: Nem is vettek részt azon az értekezleten ! Farkasházy Zsigmond : Tévedni emberi dolog. (Zaj. Elnök csenget.) Miháli Tivadar : T. ház ! Kijelentem, hogy, a mig bennünket a parlamentáris uzus értelmében pártnak el nem ismernek, a mig a bizottságokban a mi képviselőink részt nem vehetnek, már ezen ténynél fogva is kénytelenek vagyunk itt olyan dolgokat tárgyalni, a melyek tulaj donképen a bizottságok hatáskörébe tartoznak. (Felkiáltások : Be voltak választva !) Ezért kérem, ne tekintsék ezen felszólalásainkat ugy, mintha talán obstruálni akarnánk. Kényszerhelyzetben vagyunk, kénytelenek vagyunk nemcsak sérelmeinket, hanem valamennyi, az ország politikájára vonatkozó irányelveinket itt előadni a kereskedelemügyi miniszter ur költségvetésének tárgyalásánál. Elismerem, hogy a jelenlegi kereskedelemügyi miniszter ur rendkívül nehéz viszonyok között van és hogy igen fontos, nehéz és messzeható kötelességek várnak a kereskedelemügyi miniszter úrra, különösen elismerem ezt azon szempontból, hogy ma az ország közvéleményére és az ország érdekeire való tekintetből egy uj közgazdasági irányt akarnak inaugurálni, t. i. az iparfejlesztést. E tekintetben ugy a t. előadó ur, mint a t. kereskedelemügyi miniszter ur részéről történtek kijelentések és mi nem zárkózunk el az elől, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur bizonyos tekintetekben anyagi áldazatokkal is támogassa az iparfejlesztést, de ennek is meg van a határa, ennek is határt szab a raison kérdése és csak addig a határig mehet az ipari czélok anyagi támogatása, a mig az államháztartás egyensúlyát meg nem zavarja. En azt hiszem, hogy az iparfejlesztés terén más tekintetben sokkal fontosabb teendői vannak a miniszter urnak és egyáltalában a kormánynak, mert nézetem szerint ahhoz, hogy Magyarországon ipar létezhessék, a t. miniszter urnak és a kormánynak mindenekelőtt arról kell gondoskodnia, hogy az iparczikkeknek fogyasztási piaczot teremtsenek ; mert ha lesz kereslet, akkor lesz ipar is ; ma oly világot élünk, hogy mihelyt valamelyik irányban valamely czikket keresnek, azt azonnal produkálják. De hiába fektetnek nagy tőkéket az állam pénzéből iparvállalatokba, ha nincs piaczunk, a hol az iparczikkeket értékesíthetjük, akkor az ipar fejlődni és előrehaladni nem fog ; akkor az állam közbenjárása csak megbénítja, megzavarja az államháztartást, sőt más közgazdasági szerencsétlenséget is fog előidézhetni. Természetes, t. ház, hogy akkor, a midőn iparczikkeink részére fogyasztási piaczok után nézünk, nem igen gondolhatunk arra, hogy külföldre -vigyük iparczikkeinket, ámbár az igen t. miniszterelnök ur megígérte, hogy e tekintetben is útját fogja egyengetni iparczikkeink elhelyezésének. De vegyük tekintetbe, hogy mi a kezdeményezés állapotában vagyunk és nagyon nehezen fogunk a külfölddel versenyezhetni, tehát a mi iparczikkeink fogyasztási piacza itt az országban lesz ; és épen ez a körülmény kell, hogy arra indítsa a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy az önálló vámterület alapján állva, a szomszédos külföldi államok és a szomszédos Ausztria ipar-