Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-35

35. országos ülés 1906 Julius 23-án, hétfőn. 263 czikkeit megvámolja, illetőleg azoknak behozatalát némileg megnehezítse. Más mód nincs is arra, hogy iparczikkeinknek fogyasztási piaczot biztosítsunk, de ezen kérdés elbírálásánál igen nagy óvatossággal kell eljárni, mert tudvalevő, hogy mi mezőgazdasági állam vagyunk; hogy összes mezőgazdasági czikkeink Ausztriába mennek, és felfogásom szerint az ország mezőgazdasággal foglalkozó osztályára nézve s az egész országra nézve nagy csapás lenne, ha megfelelő előkészületek nélkül léptetnék életbe az önálló vámterületet. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur kifejezte azon reményét, hogy annyira fog fejlődni az ipar és annyira fog szaporodni az iparosok és különösen az ipar folytatásához szükséges munkások száma, hogy így belső termékeinket értékesíthetjük. Ez azonban problematikus kérdés. Felteszem, hogy igy van, de addig, a míg azok az iparvállalatok létesülhetnek és kereshetnek, addig, míg az idegen tőke, idegen vállalkozó és idegen munkás bejön és szaporítja ennek az országnak népességét oly mértékben, hogy csakugyan el tudja fogyasztani a mezőgazdasági termékeket, addig bizonyos időnek kell eltelnie. Ez az átmeneti korszak az, melyet át kell hidalni s ennek az áthidalásnak igen fontos és kényes kérdése az, mit a t. kormány és a kereskedelemügyi miniszter ur hivatva van megoldani. Az iparfejlesztésre nézve az a nézetem, hogy : inkább támaszkodjunk mi saját erőinkre. Az eddigi felszólalásokban az iparfejlesztésről, kereskedésről és önállóságról ezen a téren, mindig azt hallottam, hogy majd bejön a külföldi tőke, a külföldi vállalkozó stb. Hát én is óhajtom, hogy bejöjjön. De tudjuk a múltból, hogy az eddigi vállalatokhoz eddig is idegen, külföldi vállalkozók jöttek, igy a vasútépítéshez, az erdők kihasználásához, de ebből az országnak vajmi kevés haszna volt, mert felvették a nagy nyereséget, s azután tovább illantak. Mert az iparos és vállalkozó nem olyan, mint a ; földbirtokos-osztály. Ezek a vállalkozók az »ubi bene, ibi patria« elvét követik. Ha külföldiek nem lettek volna, az idevaló vállalkozók csinálták volna ugyanazt a munkát. Es legyen a t. államtitkár ur meggyőződve róla, hogy nem czélszerü mindig idegen tőkére és idegen erőre támaszkodni. Van itthon is tőkénk, tessék lehetővé tenni, hogy az érvényesüljön, hogy az a tőke a munkásosztályt is támogassa épugy, mint teszi ezt az idegen tőke. Igy a fogyasztási piaczot illetőleg a kereskedelmi és földmivelési tárcza szoros összeköttetésben van egymással. Nézetem szerint, miután elsősorban is belfogyasztásra lesz irányítva iparunk, mindenelőtt olyformán kell gondoskodni a mezőgazdasági és földmivelő-osztály érdekeiről, hogy az is jólétben legyen, hogy képes legyen fogyasz- j tani, mert a mi népünk ma oly állapotban van, hogy tulaj donképen felét sem fogyaszthatja el. annak, a mit el kellene fogyasztania. A mikor a > földmivelő-osztály abba a helyzetbe jut, hogy nem fa-, hanem vasekével, nem fa-, henam vasboronával fogja megművelni földjét, akkor az iparos-osztálynak és a földmives-osztálynak is jobb jövedelme lesz. A kettőt tehát össze lehet egyeztetni, összhangzóan kell felhasználni. Épen az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur hozta fel, hogy az iparfejlesztésnél a pénzintézeteknek is nagy szerepet kell játszaniok. Ez nagyon természetes, és én szerfelett különösnek tartottam az eddigi felszólalásokat, melyek abba az irányba terelődtek, hogy bizonyos adatokat, bizonyos vádakat hoztak fel általában véve, de különösen a román pénzintézetek ellen. Azt hiszem, rossz szolgálatot tesznek az ügynek azon t. képviselőtársaim, a kik a pénzintézeteket vagy általában véve, vagy ebből a nemzetiségi szempontból támadják ; mert nálunk a pénzintézeteknél az az elv van elfogadva, hogy a pénznek nincs nemzetisége.Ez az elv vezérelte megalakulásakor, és ez vezérli ma a fejlődésnél, és higyje el a t. ház, hogy ezek a pénzintézetek igen fontos közgazdasági tényezők és igen fontos közgazdasági teendőket végeznek. (Mozgás.) A közbeszólásokra, a melyeket Somogyi Aladár és Gál Sándor t. képviselőtársaim tettek, és a melyekben e pénzintézetek funkczióira hivatkoznak, ünnepélyesen kijelentem, hogy ez nem áll, és hogy ha meg akarnának győződni az ügy igazságáról, ha nemcsak a levegőből beszélnének, akkor, a mikor vádakkal áll: nak elő, akkor egy itteni kereskedőnél megszerezhetnék a pénzintézetek almanachját, és abból kitűnik, hogy miféle czélt követnek ma a pénzintézetek, ugy a magyarok, mint a romának. A ki pedig tovább akar menni és meg akarja tudni, hogy tulajképen mi az az összeg, a mely évenként közczélokra, humanisztikus, művelődési czélokra fordittatik a román pénzintézetek részéről, tessék megnézni, közkézen forognak a mérlegek, tessék betekinteni a kereskedelmi törvényszéknél, ott fel van jegyezve minden tétel, és hogy milyen czélra és kinek adatott, az ellenőrizve van a lár. törvényszéknél. Ma tehát a pénzintézetek oly szigorú felügyelet alatt vannak, hogy ebben a tekintetben politikát űzni a pénzintézetekkel nem lehet. De ha lehetne is, nem jutottunk még annyira az altruisztikus érzelmekben, hogy a ki részvényt vesz, a ki takarékpénztárnál helyezi el a pénzét, beleegyeznék abba, hogy azt politikai czélokra forditsák. Ma a részvényes képes egy százalék dividendáért törvényszékhez vinni a dolgot, és nálunk is megtörtént, hogy, mert nem közczélokra, nem humanitárius czélra, hanem a pénzintézet tartalék-alapjának gyarapítására fordítottunk nagyobb összeget, mint az alapszabályok megengedik, a törvényszékhez megfelebbezték a j dolgot és a törvényszék utasította az intézetet, hogy a dividendát adjuk ki. Igy áll a dolog a pénzintézetekkel. Várady Károly : Ez természetes ! Miháli Tivadar : Természetes, de akkor nem } értem, miért hozakodnak elő és gyanúsítják és