Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-28

28. országos ülés 1906 Julius lb-én, szombaton. 1!) adók közti küzdelem dönti el. Ez sztrájkkal jár, a sztrájk viszont a termelés menetének megzavarására vezet és nagy gazdasági károkkal jár. Nézetem szerint a parlamenti vitáknak nemcsak az a czélja, hogy konkrét javaslatokat bíráljunk meg, hanem az is, hogy egyes eszméket vessünk ki a nagyvilágba, a melyek ott egészen mássá alakulnak ugyan, de a melyek mégis adtak egy bizonyos irányt a gondolkodásnak. Ilyen eszmét kivánok én felvetni a sztrájkbiztositással. Ha létesülne a tüzkárbiztositás, vagy az életbiztosítás mintájára a sztrájk elleni biztosítás, ennek a következménye egyrészt az lesz, hogy a gyári vállalatok, biztosítván magukat ilyen eshetőségekből származó károk ellen, nagyobb biztonsággal mehetnek bele a munkálkodásba, másrészt az lesz a következménye, hogy a gyári vállalatok iparkodni fognak olyan viszonyokat teremteni, a melyek a munkásokra nézve kedvezők. Az épületbiztositásnál látjuk, hogy azóta vannak tűzbiztos épületek, mióta tüzkárbiztositás van, mert ezekért kevesebb dijat kell fizetni. Ép igy egy olyan gyártól, melynek munkásviszonyai nem rendezettek, a hol a munkások lázongnak, nagyobb sztrájk-dijakat kell szedni, mig olyan gyártól, a mely iparkodik munkásait kielégíteni, kisebb dijakat szedhetnek. Ennek következménye volna az, hogy a gyárak iparkodnának a munkásokat kielégíteni. Viszont egy harmadik következménye meg az lenne, hogy ezt a sztrájkbiztositást természetszerűleg csak ugy lehetne létesíteni, ha abban a munkásszervezetek is részt vesznek, mert igy biztosítva lesz, hogy hiába való sztrájkokkal a biztosító intézetnek kárt nem csinálnak, részvételük folytán részesednek az elért haszonban is. Ennek azután az a következménye, hogy a tőke lassanként hozzájárul annak az épületnek a kiépitéhez, a melyet a munkásosztály a maga jogainak és jövőjének védelmére akar létesíteni, A gazdasági viszonyok jóságát, a gazdaság fejlődését nagyon lényegesen befolyásolja két intézmény: az igazságszolgáltatás és a belügyi igazgatás. Az igazságszolgáltatás akkor jó, ha gyorsan végrehajthatók a perek, mert igy a tőke gyorsan foroghat és képesítve van arra, hogy ujabb és ujabb vállalatokba menjen bele. Ezért szükséges a pereknek a gyorsítása. De a perek gyorsításának kérdése egyszersmind a külföldet illetőleg bizonyos tekintetben vám jellegével bir. Ha t. i. mi a külföldi Ítéleteknek a végrehajthatóságát nem mondjuk ki, hanem megkívánjuk az itteni perlést, ez által a külföldnek bizonyos mértékű költségeket okozunk, olyanokat, mint a milyeneket okoz pl. a vám. Ennek azután az a következménye, hogy nem lesznek oly versenyképesek, mint a belföldiek, a kik helyben találják meg a bíróságot. Ebből a szempontból azokon a helyeken, a hol nekünk érdekeink vannak, hogy versenyképessé tegyük iparunkat, kívánatosnak tartanám annak kivívását, hogy ítéleteink az illető helyeken a viszonosság föltétele mellett végrehajthatók legyenek. Sok iparosnál és kereskedőnél érdeklődtem az iránt, honnan van az, hogy a magyar ipar a Balkánon nem képes helyet foglalni. Ennek oka, azt felelték nekem, a követelések behajtásának nehézsége. Ha ez az ok, igyekeznünk kell annak elhárítására. Csakhogy a Balkán-államok mindegyike csak akkor fogja megengedni, hogy ítéleteink végrehajthatók legyenek, ha mi szintén megengedjük, hogy az ő ítéleteik nálunk végrehajthatók legyenek. Ez ellen az volt a kifogás az igazságügyminiszterium részéről, hogy ezen Balkán-államoknak bíróságai, különösen vidéki bíróságai megbízhatatlanok. Mondjuk tehát ki azt, hogy pl. a székhelyek biróságaira nézve fennáll a kölcsönös viszonosság, igy pl. a belgrádira és a budapestire. A székhelyek bíróságai a konzulátusok szeme előtt, ellenőrzése alatt állanak, a közvélemény is működik ott, nem szükséges félni attól, hogy ezek részrehajlók lesznek. S ha e tekintetben meglesz a kölcsönösség, akkor a szerbiai polgár a belgrádi bíróságnál perelheti az ő követelését, mi pedig a budapestinél. Az igazságszolgáltatás terén meg kell említenem egy anomáliát, egy igazán fölháboritó dolgot, mely a konzuli bíráskodással kapcsolatos. A konzuli bíráskodásnál ma ugy áll a helyzet, hogy a külföldön a magyar állampolgár felett az osztrák büntetőjog alapján és az osztrák bűnvádi perrendtartás szerint Ítélnek. Ez annak a következménye, hogy az igazságügyminiszterium hét-nyolez év óta, a mióta meg van ez a törvény, nem adta ki azt a rendeletet, a melyre ezen törvény alapján joga van, sa melyet kiadni kötelessége. Mindaddig, mig ez meg nem történik, az egész külföldön azt tapasztalják, hogy magyar állampolgárok felett osztrák törvény szerint döntenek a kihágási esetekben és mi jajgathatunk a miatt, hogy a külföld minket Ausztria tartományának, az osztrák birodalom alárendelt részének tart. A közigazgatásra vonatkozólag szükséges az, hogy a közigazgatás gyors legyen. A gyorsaság elő fogja mozdítani a vállalatok létesítését. Most egy vízjogi kérdés szabályozása sokszor évekig eltart ós ez mesterséges módon akadályozza a gyári vállalatok létesítését. Ha majd közigazgatásunk nem a pártpolitikát fogja szolgálni, hanem az igazi közérdekre lesz tekintettel, akkor a közigazgatásnak gyorsasága biztosítani fogja gazdasági fejlődésünket. A közigazgatás tekintetében csakis akkor lesz képes a törvényhozás teljes világossággal látni, ha ezen közigazgatásnak megfelelő faktorai itt a törvényhozásban benn lesznek. A főrendiházi törvény előtt ez meg is volt, a megyék, a törvénykatóságok főispánjaik utján voltak képviselve. A főrendiházi reform alkalmával azonban ezt megszüntették, nem azért, mintha 3*