Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-28

2U 28. országos ülés 1906 Julius lk-én, szombaton. azt tartották volna helytelennek, hogy a megyék is képviselve vannak a törvényhozásban, hanem azért, mert azt tartották helytelennek, hogy a kormány által kinevezett közegek utján legyenek itt képviselve. Ennek az volt a következménye, hogy a vizzel együtt a gyermeket is kiöntöttük, a főispánokkal együtt megszüntettük a megyék képviseletét is a törvényhozásban. A mostani nemzeti küzdelem alatt meggyőződhettünk arról, hogy a törvényhatóságok a maguk feladatait hiven teljesitik és meg vagyok arról győződve, hogy tudni fogják azt teljesiteni akkor is, ha résztvesznek követeik által a főrendiházban. Ez oly eszme, a melyet annak idején Szilágyi Dezső is képviselt a főrendiházi reform alkalmával. A pénzügyi tárcza terén egy lényegileg jelentéktelennek látszó, de, azt hiszem, voltaképpen nagy horderejű kérdésre vagyok bátor felhivni a figyelmet, t. i. a pénzintézetek megadóztatásának a kérdésére. Mig Németországban azt tapasztaltam, hogy ott a pénzintézetek mind együtt működnek közre, hogy a nemzetnek nagy gazdasági czéljait elérjék, és ottani pénzügyi körökben napi beszéd tárgyát képezi, miként mozdítsák elő gazdaságilag a nemzet érdekeit, mint zárják ki pl. az angolokat Khinából, sőt saját gyarmataikból is, addig nálunk, a mi pénzintézeteink körében semmiféle ilyen egyöntetűséget, egységet nem tapasztalunk. Ha ez önmagából nem tud kifejlődni, akkor ezt elő kell segíteni, némiképpen büntető eszközzel, a szubvenczió-rendszer megfordítottjával. A szubvenczió kiterjed mindenre; mindenki csak akkor érvényesülhet, ha szubvencziót kap. Itt ellenben bizonyos Damokles-kardra gondolok, a mely a pénzintézetek feje fölött lebegne és, a mely kényszerítené őket a lesújtás veszedelmével, hogy haladjanak hazafias irányban. Ezt az eszmét akkép gondolom, hogy a pénzügyminisztérium kezébe — persze kellő parlamenti ellenőrzés mellett — bizonyos hatalmat adjunk, azt a hatalmat, hogy a pénzintézeteknek adóját, a mennyiben azt tapasztalja, hogy azok az intézetek nem haladnak a nemzet által kivánt irányban, felemelje. Ha ez megtörtént, akkor a maga befolyásával képes lesz arra, hogy a pénzintézeteket kellő alkalommal bizonyos nemzeti czélok elérésére egyesítse. T. ház! Körülbelül ez az az eszmekör, a mely bennünket, a fiatalságot az egymás közti eszmecsere folytán elfoglal. Eredetileg sokkal hosszasabban akartam volna ezt kifejteni, de a mostani helyzet, a mikor a költségvetést el akarjuk hamar intéztetni, hogy időnk legyen az 1907. évi költségvetés megbeszélésére és letárgyalására, nem engedte meg azt, hogy hosszasabban nyilatkozzam. Azért megelégedtem azzal, hogy az eszméknek azt a sorát, a mely bennünket elfoglalt, itt előadjam és vázoljam a jövőnek azt a képét, a miért mi lelkesedünk. Előttünk egy virágzó ország áll, melynek lakosai egyetértenek, egyöntetűen közreműködnek annak az országnak a kiépítésére, boldogulására, és a melylyel összeköttetésben, érzelmi kapocsban vannak a kisebb nemzetek, a melyek egyrészt létük által biztosítják annak az országnak megtámadhatatlanságát, másrészt pedig hátvédet, támaszt találnak abban az országban az ő czéljaik elérésére, és a melyekkel együtt akkor, a mikor nagy emberiségi feladatoknak az elvégzéséről van szó, eszmét kicserélve, együtthaladhatnak azon emberiségi eszméknek a tovább kiépítése utján. Egy ilyen jövőnek a küszöbén állunk. A régi keretek tágultak, még csak egy pár mozgásra van szükség és akkor ezek is le fognak pattanni. Hévbe még nem jutottunk. A küszöbről tovább menni elhatározásunk, és azt hiszem, ez az elhatározás e ház minden tagjában, megvan. És épen azért ennek a szép jövőnek a reményében a költségvetést elfogadom. {Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kérdem, kiván-e még valaki a költségvetéshez általánosságban hozzászólni, igen, vagy nem? (Nem!) Ha senki sem kivan hozzászólni, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Szavazás előtt az előadó urat illeti a szó. Hoitsy Pál előadó: Nem kívánok szólásjogommal élni. Elnök: Akkor kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1906. évi állami költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a képviselőház az 1906. évi állami költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Most átmegyünk a részletes tárgyalásra, (írom. 111—118.) és pedig az állami költségvetés első füzetére, a mely az u. n. kisebb tárczákról (írom. 111) szól. Mielőtt azonban ehhez hozzáfognánk, tiz perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Návay Lajos alelnök foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik az állami költségvetés részletes tárgyalása és pedig az első füzet. Ráth Endre jegyző (olvassa) : Királyi udvartartás. Rendes kiadások: I. fejezet. Kiadás. Rendes kiadások 11,300,000 K. Elnök: Kivan valaki szólni 1 (Nem !•) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Felteszem a kérdést: elfogadja a ház a tételt, igen vagy nem % (Igen!) Határozatilag kimondom, hogy a ház a tételt megszavazza. Ráth Endre jegyző (olvassa) : ö cs. és ap. kir. Felsége kabineti irodája és e kabineti iroda nyugdijai. Rendes kiadások : II. Fejezet. Kiadás. Rendes kiadások 176.298 K.