Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-28

28. országos ülés 1906 Julius lh-én, szombaton. 11 iparunkat fejleszszük. Iparunkat jDedig nem lehet másként fejleszteni, mint az államnak erős támogatása által. Száz és száz milliót kell e czélra fordítanunk. (Helyeslés. Felkiáltások: Beruházásokra!) Mert azt látjuk, hogy az a támogatás, a melyben eddig részesítette az állam az ipart, visszatérült adóban. Az állam tehát az ipar támogatásával semmit sem koczkáztatott. De meg is van adva minden mód, hogy az ipar terén fejlődjünk, mert megfelelő nyers terményünk, bánya- és vegyi terményünk, fánk van, a kellő munkaerővel rendelkezünk, csak használjuk ki azt az erőt, a melyet ma idegen államok közgazdasági érdekeinek fejlesztésére fordítunk. Mindehhez pedig erős kéz és erős akarat kell, nagy konczepczidval bíró államférfiak kellenek; ilyennek ismerem a kereskedelemügyi miniszter urat, (Éljenzés.) ilyeneknek ismerem a kabinet összes tagjait, és ha mindezekhez hozzájárul még az a kedvező helyzet, hogy a parlament összes pártjai e kérdésben teljes odaadással fogják őket pártolni, azt hiszem, leküzdhetünk minden nehézséget, a mely e fontos gazdasági érdekünk előmozdításának útjában állana. (Helyeslés.) Még csupán egy kérdést óhajtok érinteni, és ez a következő. Köztudomású dolog, hogy Ausztriában a miniszterelnök visszavonta az u. n. Széll-Körber-féle kiegyezést. Nekünk e kiegyezéshez feltétlenül ragaszkodnunk kell, még pedig azért, mert nézetem szerint idejét multa már, hogy azon változtassunk, mert e kiegyezés alapján kötöttük meg a külfölddel a kereskedelmi szerződéseket. Igaz ugyan, hogy törvény mellőzésével, de a változott helyzetre való tekintettel annak általunk való elnézésével és akczeptálásával. És annak daczára, hogy e kiegyezési javaslatok Ausztriában vissza lettek vonva, azt hiszem, hogy az osztrák Reichsrath a külfölddel kötött kereskedelmi szerződéseket törvénybe fogja iktatni épugy, a mint mi is ugyanazokat törvénybe fogjuk iktatni. Már most a külfölddel kötött kereskedelmi szerződések tekintetében, különösen a Németországgal kötött tekintetében, minthogy ezek szerint az elvek szerint vitettek keresztül, mit látunk? Azt, hogy Németországgal szemben az ipari vámokat emeltük. E vámemelésnek kétségtelenül Ausztria veszi hasznát. Más oldalról az által, hogy agrárvámokat emeltünk, az nem esik a mi nyereségünk mérlegébe, hanem esetleg még kárunkra is lesz. Kétségtelen tehát, hogy Ausztria e kiegyezésnek hasznát zsebrevágta, és most uj követelésekkel akarja a mi autonóm vámtarifánk törvénybe iktatását lehetetlenné tenni. Nekünk ily körülmények közt nem marad más hátra, mint igenis ragaszkodnunk kell a kiegyezés öszszes konczeptusához. És még egy körülményt akarok felemlíteni, és ez az, hogy a Széll-Körber-féle kiegyezésnek volt még egy másik fontos része, nevezetesen a kvóta-arány megállapitása. Annak idején, mikor a házban tárgyaltuk a kvótát, erősen szorítottuk Széll Kálmán akkori miniszterelnököt, és azt mondtuk, hogy ugy látjuk, hogy a most királyi döntés által érvényben levő, — most különben nincs királyi döntés által megszabott kvóta, mert kvóta-exlex van — a múltban megállapított kvóta-arány és a kiegyezési javaslatok között junktim van. (Közbeszólások a jobboldalon : Tagadta!) Széll Kálmán akkori miniszterelnök ur ezt tagadta. Végre, — ki tudom mutatni a ház naj)lójából — a mikor e házban ebben az ügyben felszólaltam, bevallotta, hogy junktim van. E junktimnak lehet aztán tulajdonítani, hogy a kvótában eddig a két ország kvótabizottságának sikerült megegyeznie. De meddig sikerült megegyezniük ? Csak addig, a míg a külfölddel a kereskedelmi szerződéseket meg nem kötötték. Most j)edig, mikor a külfölddel a kereskedelmi szerződóseket megkötötték és Ausztria ismét a hasznot zsebrevágta, Ausztria előáll egy magasabb kvóta követelésével. Ha a kiegyezés áll, akkor maradnia kell a 34'4°/o-os kvótának is. Hát t. képviselőház, ezt Ausztria részéről kapzsi eljárásnak, (Igaz! Ugy van!) sőt perfid eljárásnak is lehet nevezni, a mit tesz, és Ausztria a mi nemzeti küzdelmeink által támadt nehéz politikai helyzetet akarja a saját hasznára fordítani. Lehetetlenség, hogy ez a mi részünkről határozott visszautasításban ne részesüljön, (Igaz! Ugy van!) mert ez nem férhet össze egy államnak tekintélyével, de még a tisztesség fogalmával sem. (Helyeslés.) Még csupán egy körülményt akarok említeni, és ez az, hogy sokan azt mondják, hogy a mi iparunkat azért oly nehéz lábra állítani, mert a közös vámterület folytán a külföldről és igy különösen Ausztriából bejövő iparczikkek megakadályozzák iparunk kifejlődését. Ezt a nézetet csak bizonyos mértékben oszthatom, és pedig azért, mert kereskedelmi érdekeink akkor is Németországhoz és Ausztriához fognak fűződni, tehát lehetetlennek tartom, hogy mi ezen államokkal oly kereskedelmi szerződéseket kössünk, hogy például fejlődő iparunk védelme szempontjából magas védvámokat alkalmazzunk, mert akkor ők nagyon természetesen a mi agrártermékeinkre fognak magas védvámokat alkalmazni,. Én ugyan elhiszem, hogy ezen államok részéről nehezebben lesznek nélkülözhetők a mi mezőgazdasági produktumaink, mint részünkről az ő iparczikkeik. • Ezt be lehet bizonyitani a most rendeleti utón életbeléptetett kereskedelmi szerződéssel, mert eddig is kitűnt, hogy daczára annak, hogy a vámokat emeltük Németországgal szemben, állat kivitelünk nem csökkent, sőt az árban sem állt elő hanyatlás; mig ellenben kétségtelenül megállapítható, hogy a Németországból bejövő iparczikkekben határozott visszaesés fog bekövetkezni. Nekünk igenis számolnunk kell