Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-28

12 26. országos ülés 1906 Julius 14-én, szombaton. azzal, hogy egy ilyen állam, mint a mienk, a mely kettős jogar alatt álló nemzet és a melyet ezer és ezer érdekszál köt Ausztriához, de meg politikai és egyéb szempontok is, ha egyszer az önálló vámterület terére lépünk, lehetetlen, hogy ezen államokkal szemben védvámokat alkalmazzon, hanem igenis, a kölcsönös érdek szempontjából mérsékelt vámokat fogunk alkalmazni, és ez esetben nem fogunk megszabadulni ezen államok íparczikkeinek konkurrencziájától. De még igy is azt hiszem, hogy az általam emiitett módszer szerint iparunkat addig a fokig emelhetjük, hogy saját szükségleteinket kielégítsük, csak elég akarat kell hozzá. Ezek után kinyilatkoztatom, hogy a kormány iránt bizalommal viseltetem, és én hiszem és remélem, hogy a kormány az országot teljes megelégedésre fogja kormányozni. Ajánlom a költségvetést elfogadásra. (Elénk helyeslés.) Ráth Endre jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: Lázár Pálnak engedem át az elsőbbséget! Ráth Endre jegyző: Lázár Pál! Lázár Pál : T. képviselőház ! Én nem helyezkedhetem arra az álláspontra, melyet a t. előadó ur elfoglalt, midőn nagyon rózsásnak látja a költségvetést oly irányban, hogy szerinte egyrészt kidomborodik benne az a törekvés, mely Magyarországnak gazdasági önállósága felé irányul, másrészt pedig ő ugy látja, hogy az egyensúly a kiadások és bevételek közt tényleg helyreállt és a jövőben sincs aggályra okunk. Én ellenkezőleg azt látom, hogy bár mindig nagyobbak azok a követelmények, a melyek az egyes tárczáknál felmerülnek, és mindinkább igénybe veszszük azon csekély forrásokat, melyek a nemzetnek rendelkezésére állanak, alig-alig tudjuk fedezni azokat a nemzeti követeléseket, a melyeket nekünk figyelembe venni és kielégíteni kell. Mindazonáltal teljes megnyugvással viseltetem a budget iránt, a mennyiben a törekvés a javítás iránt határozottan benne van, és én csak azt remélem, hogy azokat a kérdéseket, a melyeknek szerencsés megoldásától függ elsősorban, hogy tényleg helyreálljon a reális egyensúly budgetünkben, sikerül majd a kormánynak meg is valósítania. Világosan áll előttünk, hogy a mi budgetünk realitása főként attól függ, mennyire leszünk képesek Ausztriával a gazdasági kérdésben a magyar érdekeknek megfelelő kiegyezést kötni. Nyilvánvaló, hogy Ausztria nem azért akarja most a kiegyezési tárgyalásokat az egész gazdasági komplexumra kiterjeszteni, hogy abból Magyarországnak legyenek előnyei, hanem minden egyes kérdésnél arra fog igyekezni, hogy a magyar érdekeket, a mennyire lehet, csorbítsa. Ebből a szempontból a kvóta-tárgyalásnál is erőszakos módon, mikor oda sem tartozik, előrántották a vámjövedelmek megosztásának kérdését, előrántották a surtaxe-ot, előrántották a fogyasztási jövedelmeknek Magyarország által kívánt önálló berendezése kérdését, a tarifa-kérdést, egyszóval minden kérdést, a melyet csak előrántani lehetett. Daczára ennek a nagy fegyvercsörtetésnek, a mit odaát láttunk, azt hiszem, hogy Ausztria azon vezérelv után indul: Si vis pacem, pára bellum. ök csak a fegyvereket csörtetik, de azért meg vagyok győződve, hogy ép ugy akarják a békés megoldást, vagy legalább ép ugy akarják, mint mi, mert hiszen ő nekik sokkal nagyobb érdekeik vannak ahhoz kötve, hogy a békés megoldás sikerüljön, mint nekünk. Hogy ez ugy van, erre nézve csak egy példát hozok fel. Június fO-én volt Bécsben a városi képviselőtestületnek egy gyűlése, a mely gyűlésen ugyanaz a férfiú, a ki a Volkswirtschaftlicbe Wochenschrift-ben hetenként a legnagyobb rágalmakkal illeti Magyarországot, és ha csak lehet, mindenképen igyekszik az osztrákokat ellenünk föllazítani, oly indítványt terjesztett be, a mely tényleg arra való volna, ha az osztrákok megfontolás nélkül magukévá tennék, hogy a békés megoldás egyáltalában lehetetlenné váljék. Határozottan követelte, hog}' a kormány szólittassék fel, hogy minden tekintetben utasítsa vissza a magyar követeléseket és ha már Magyarosrzágot be nem kebelezhetik Ausztriába, mint ők akarnák, hát legalább ők diktálják azokat a feltételeket, a melyek mellett hajlandók volnának velünk a közösséget fentartani. És akkor csoda történt: az a híres magvarfaló Lueger, a bécsi főpolgármester maga volt az, ki barátait arra indította, hogy ezt az indítványt ne fogadják el. Attól lehetett tartani, hogy egyhangúlag fog az indítvány keresztülmenni, és dr. Luegernél mégis a józan felfogás győzött, ő ezt az indítványt levétette a napirendről. Ez világos jele annak, hogy ők tudnak ugyan dörögni, fegyvert csörtetni, de mikor tettre kerül a sor, a józan felfogás ott is nyitott ajtót talál. Nekünk, t. képviselőház, semmi okunk sincs attól félni, hogy a kiegyezés egész komplexuma revízió alá kerül, sőt kívánatosnak tartanok ezt. Csak bátor vagyok a t. kormány figyelmét felhívni egy körülményre, a mely nagyon is erős fegyver lehet a magyar kézben : nevezetesen, ha arról van szó, hogy a kvóta és a vámjövedelmek máskép, más vezérelv szerint osztassanak meg, mint a mi az 1867. évi törvényben le van fektetve, akkor utalok arra, hogy az 1867 : XV. t.-cz. szerint igenis causalis nexus létezik nemcsak a kvóta és a vámjövedelmek között, hanem egyúttal az államadósságok azon terhe között, a melyet a magyarok magukra vállaltak. (Ugy van/balfelől.) Határozottan ki van mondva abban a törvényben, hogy egyidejűleg azon államadósság átvállalásával, a melyet — mint a törvény szó szerint mondja — csak azért vállalt el a magyar nemzet, hogy az osztrák ezen nagy terhek alatt össze ne roskadjon . . . Id. Madarász József: Elég bolond volt!