Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-31

31. országos ülés 1906 Julius 18-án, szerdán. 125 szempontból és fegyelmi szempontok mérlegelésével nagyobb biztosítékokkal legyenek ellátva és főkép megszüntessük azt a hibás rendszert, a mely az előbbi túlterhelésből eredt, hogy a községi jegyző tulaj donképen hat vagy hét hatóság állandó ellenőrzése alatt áll, a melyek mindegyikének megvan a maga rendbirságolási joga, ugy hogy azt hiszem, a hét minden napjára eshetik egy rendbirságolás, egyszer a pénzügyigazgató, azután a katonai ügyosztály, azután a szolgabiró, azután az alispán részéről. Azok, a kik oly nagy munkát teljesítenek, igényelhetik, hogy teljes hatékony védelemben részesittessenek, és bár kívánatos, hogy az igazgatás általában a szigorú munkamegkövetelés alapelvein épüljön fel, de viszont kötelességünk a helyes és becsületes munkát mindenféle r szekatúrától és vexácziótól megmenteni, (Élénk helyeslés.) Ezért azt hiszem, hogy fegyelmi szempontokból tekintetbe kell vennünk a községi törvénynek egy igen veszedelmes paragrafusát, nevezetesen azt, a mely a felfüggesztésekre és a felfüggesztéssel kapcsolatos eljárásra vonatkozik. A mai törvény nagyon helyesen a főszolgabírónak közvetlen felügyelete alá helyezvén a jegyzőt, megadja neki a jogot és lehetőséget, hogy a jegyzőt hivatalától a fegyelmi vizsgálat elrendelésével felfüggeszsze. Ezt a részt, hogy eltilthatja a jegyzőt, a kinél esetleges súlyos, kompromittáló hibákat talál, hivatala gyakorlásától, teljesen helyesnek tartom és kérem is fentartani. Am azt, a mit a törvény kimond, hogy az illető már az első percztől fogva fizetésének egyharmadára legyen szorítható és — a mi szintén ki van mondva — hogy két egybehangzó határozattal ezen ügy körülbelül elintéztetett, azért nem tartom helyesnek, mert e tekintetben igen sok sérelemre adhatunk alkalmat. Elegendő az, ha egy jegyzőnek vagy egy elöljárónak üldözésére a szolgabiró és az alispán egyetért, hogy az illetőt legközvetlenebb, legfontosabb érdekeiben sértse és tulajdonkép olyan büntetést rójjon reá, a mely azután később nem tehető jóvá. A községi törvény t. i. nem gondoskodik arról, hogy a községi jegyző vagy az előljáró, ha a fegyelmi eljárás során teljesen hibátlannak találtatott is és állásába visszahelyeztetik, visszatartott fizetését újból megkapja. Ez, tessék utána nézni, ma csak kegyelmi felfogáson alapul, de tényleg ma ugy áll a dolog, hogy a felfüggesztés ideje alatt elvesztett összegek elveszettnek tekinthetők és az illetőnek azután kegyelmi kérvénynyel kell előállani. (Zaj.) Saját tapasztalásomból tudom, hogy fel kellett valamikor egy községi jegyzőt függeszteni, ki tényleg rászolgált; az alatt egy harmad fizetéssel volt dotálva, és fegyelmi ügye elhúzódott — ha jól emlékszem — egy évig, amikor aztán 20 forint pénzbüntetést kapott. De a 20 forinttal elvesztette fizetésének kétharmadát is és ez által az ő anyagi érdekei igen súlyos sérelmet szenvedtek. Egy hang (a baloldalon): Zomborban is épen ehhez hasonló eset van most! Návay Lajos: Fájdalom, az országnak nagyon sok helyén megtörtént. Még egy alakulatára a községnek vagyok bátor a t. háznak figyelmét felhivni. Feltűnő nevezetesen, hogy nálunk a városok igazgatásáról tulaj donkéjjen törvény nem intézkedik. Az egyik kategóriája a városoknak, a rendezett tanácsú város, szerepel a községi törvény paragrafusai között, a törvényhatósági joggal felruházott városok jsedig a törvényhatósági törvény 73., 74. és 75. §§-ban vannak röviden letárgyalva. Ez indokolt lehetett talán a múltban, a mikor a városi élet alig volt kifejlődve. De én azt hiszem, hogy a jelen sürgős feladatai közé tartozik, hogy azon önkormányzati testületeket, a melyeknek különös érdekeik, különös felfogásuk és különös kötelességeik vannak, egy külön törvény alapján szabályozzuk, és talán szükséges volna egy városi törvényt megalkotni, (Helyeslés.) a mely a városok érdekeivel számolva őket lehetőleg biztosítja. Természetes, hogy itt azután szigorúan kell disztingválnunk. Igen sok városunk van, nevezetesen az Alföldön, a melyek az önálló város jellegével tulajdonképen nem is birnak, a melyek tulaj donkéjjen nem egyebek, mint az idő viszontagságai folytán összehozott községek tömörödései, a hol a községi felfogás, községi szellem honosodott meg, a melyeket nem is lehet olyan városokkal, mint Pozsony, Sopron, Kassa egy kalap alá venni. Ezekre nézve helyesebb volna a községi törvény szabályait továbbra is igénybe venni; és ha tekintetbe veszszük, hogy pl. Csabának fejlődése milyen örvendetes, akkor nagyon is kérdéses, hogy a rendezett tanács szükséges-e a községek, illetve városok fejlődéséhez. Csaba sokkal vagyonosabb, sokkal előrehaladtabb, mint azon nagy apparátussal dolgozó, de elmaradt, tényleg tehetetlen városok. Mert hogy a rendezett tanácsú városaink előrehaladása ilyen gyatra, annak megvan az oka már azok szervezetében. A rendezett tanácsú városban a tanács hatásköre csak kevéssel több, mint az elöljáróságé és az ügyvezetés nagy része a képviselőtestület kezébe van letéve, de azon különbséggel, hogy mig a községben a képviselőtestület 20—40 tagból áll, addig a rendezett tanácsú városoknál 48—200 tagból álló képviselőtestülettel állunk szemben. Már most legyenek meggyőződve, hogy 200 tagú testülettel komoly és fontos adminisztraczionalis munkát teljesiteni, úgyszólván lehetetlen, mert hiszen a képviselőtestületi tagok közül nem egy tulajdonképen azért szeret a városházára jönni, hogy ott a polgármesterrel, a tanács egyes tagjaival kellemetlenkedjék. Ez tehát teljesen lehetetlen, sőt ellenkezőleg, ha van karikatúrája