Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-31

118 31. országos ülés 1906 Julius Í8~án, szerdán. jelenlegi kormány működéséhez, (Igaz! TJgy van!) és bizalommal várja azokat az alkotásokat, a melyek hivatva lesznek a legutóbbi nemzeti küzdelem során gyengéknek bizonyult védvonalakat megerősíteni, egyszersmind pedig a megrongált és fenyegetett pontokat uj védművekkel is biztosítani. E nemes és nagy feladatból kiváló rész jut a belügyi kormányzatnak, a melynek vezetője nemcsak személyes kiválósága folytán, hanem a képviselőház részéről élvezett bizalom következtében is (Igaz! TJgy van!) ezeknek a nemes és nagy feladatoknak megoldása tekintetében minden szükséges előfeltétellel rendelkezik. (TJgy van!) Ha a legközelebbi multak eseményeit, az alkotmány védelmében lefolyt küzdelmeket figyelemmel vizsgáljuk: akkor — azt hiszem — nevezetes és értékes tanulságokat vonhatunk le ezen küzdelemből, a melyek egyszersmind megmutatják azt az utat is, a melyet követnünk kell akkor, ha az országnak és mindnyájunknak közkincsét, az ezeréves alkotmányt, a szabadságot és a szabad intézményeket minden, a jövőben érhető támadások ellen maradandólag kívánjuk biztosítani. (Igaz! TJgy van!) Ha vizsgáljuk a legközelebbi múlt eseményeit, akkor bizonyára első tekintetre szemünkbe ötlik az, miszerint Magyarországon ma is a vármegyék az alkotmány legfőbb biztosítékai, s a vármegyei intézmény az, a mely a maga feladatát, nemes kötelességét minden körülmények között hiven teljesítette, (Igaz! TJgy van!) teljesítette akkor is, mikor az országnak a képviselete, az országgyűlés a durva erőszak következtében tétlenségre és némaságra volt kárhoztatva. (Igaz! TJgy van!) Nekem véleményem, hogy ezeknek a vármegyéknek érdemei és hazafisága előtt még akkor is teljes elismeréssel kellene meghajolnunk, ha ezek a vármegyék a legközelebbi múltban nem lettek volna azok a mostoha gyermekek, ha nem részesültek volna abban a mostoha elbánásban, a melynek évtizedek óta tanúi voltunk, s a mely mostoha elbánás arra a tévhitre vezethető vissza, mintha egy erőteljes, valódi önkormányzati joggal felruházott vármegye a parlamentáris kormányzat rendszerével összeegyeztethető nem lenne, és mintha a parlamentáris rendszer behozatala után a vármegyék alkotmányvédő nemes hivatására többé szükségünk már nem lenne. A legközelebbi múltnak eseményei ezt a tévhitet, ezt a balfogalmat teljesen megczáfolták, és én meg vagyok győződve, hogy a vármegyei intézménynek fentartását és megerősítését ma már azok is feltétlenül szükségesnek és elengedhetetlennek tartják, a kik eddig az államosításnak voltak hívei, (Igaz! TJgy van!) s a kik aláirtak azt a halálitéletet, mely a vármegyékre egy évtized előtt kimondatott. (Igaz! TJgy van!) Én azt hiszem, hogy ma már ebben a képviselőházban nincs véleményeltérés abban a tekintetben, hogy a belügyi kormánynak és a törvényhozásnak a közel jövőben egyik legelső, legsürgősebb és elodázhatlan feladatát a vármegyei intézménynek reformálása, fejlesztése és megerősítése kell, hogy képezze, és én meg vagyok győződve arról is, hogy a belügyi kormány, a belügyminiszter ur ezzel a kérdésest egészen komolyan, az azt megérdemlő ügyszeretettel fog foglalkozni, ós hogy a reá váró feladatokat az országgyűlésnek és az ország közvéleményének megelégedésére fogja teljesíteni. T. képviselőház! Azt hiszem, hogy nagyon messze vezetne, ha én ez alkalommal ezeknek a szükséges reformoknak részletes és beható taglalásába bocsátkoznám. Méltóztassék azonban megengedni, hogy legalább főbb vonásokban, legalább vázlatosan jelöljem meg azokat az intézkedéseket, azt az irányt, a melyet én a magam részéről szükségesnek és czélravezetőnek tartok. (Halljuk! Halljuk!) Első és elengedhetetlen feltételnek tekintem, hogy a vármegyei intézmény újra a fejlődés útjára lépjen, hogy a törvényhozás megadja a vármegyéknek azokat az eszközöket, a melyek őket erőteljes működésre képesitik, fejlődésüket lehetővé teszik és így abba a helyzetbe hozzák, hogy egy ilyen valódi önkormányzattal, széles hatáskörrel, igazi intézkedési joggal ellátott vármegye a jövendőnek bekövetkezhető veszélyei között a maga nemes hivatását még sikeresebben, még fokozottabban teljesíthesse. (Helyeslés.) Szükségesnek tartom megszüntetni azt a túlságos alárendelt helyzetet, azt a gyámkodást, a melyben ez idő szerint a vármegyei intézmény a központi kormányzattal szemben áll és én a magam részéről szükségesnek tartom, hogy a vármegyék, nem mint eddig, csak, hogy ugy mondjam, véleményező hatóságok legyenek, hanem azokban az ügyekben, melyek hatáskörükbe utaltatnak, teljes szabadsággal, feltétlen rendelkezési joggal ruháztassanak fel. (Helyeslés.) Szükségesnek tartom a vármegyei bizottságok összeállítási rendszerének egy bizonyos fokú reformálását. (Helyeslés.) Szükségesnek tartom ezt oly irányban, hogy a vármegyei bizottságokban a vármegyei ügyek intézésében csak valóban független, szabad honpolgárok vehessenek részt, (Helyeslés.) kik a maguk szabadságát, önállóságát, függetlenségét minden körülmények közt megőrizni, s tevékenységüket az igazi önkormányzat javára érvényesíteni képesek. (Helyeslés.) Szükségesnek tartom, hogy a vármegyéknek rendelkezésére bocsáttassanak azok az anyagi eszközök, a melyek a közigazgatás zavartalan menetére minden körülmények közt szükségesek. Szükségesnek tartom a vármegyei pénztárak helyreállítását; (Élénjc helyeslés.) szükségesnek tartom a számvevőségnek ugyancsak a vármegyei szervezetbe való beillesztését, mert ezen szerveknek helyreállítása az én véleményem szerint nemcsak egy esetleges alkotmányvédő küzdelem