Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-31

31. országos ülés 1906 Julius 18-án, szerdán. 119 esetén, de már magának az általános közigazgatásnak szempontjából is föltétlenül szükséges. Azok, kik a vármegyék küzdelmét közelről szemlélték és megfelelő figyelemre méltatták, tudatában vannak annak, hogy ebben az alkotmányos megyei küzdelemben nemcsak a törvényhatósági bizottságok, nemcsak a bizottságok tagjai, hanem a vármegyei tisztviselők is tevékeny és igazán hazafias részt vettek, a kiknek hazafias érdemei előtt teljes tisztelettel kell meghajolni, kötelességünk tehát őket oly helyzetbe hozni, hogy a vármegyei tisztviselők még fokozottabb mértékben legyenek képesek a maguk hazafias kötelességét teljesíteni, Én azt tapasztaltam, hogy a vármegyei tisztviselők közül nagyon sokan voltak azok, kik valóban férfiaknak bizonyultak, kiket eljárásukban, cselekedetükben nem az önérdek, hanem tisztán a hazafi, érzés, a hazafiúi lelkesedés vezetett. (Igaz! TJgy van!) És hogy voltak nagyon sokan olyanok, kik nemcsak érdekeiket, hanem egyáltalában exisztencziájukat is koczkára vetették azért, hogy kötelességüket teljesítsék, kik a legsúlyosabb körülmények között is szembe állottak a főispánok rendkívüli, kivételes hatalmával, a mely kivételes hatalom a főispánokat életük és haláluk felett biróvá, kényurrá tette. En tehát azt tartom, hogy a vármegyei tisztviselők állásának és helyzetének megszilárdítása szintén oly feladatot képez, és oly kötelességnek tekintendő, mely elől a törvényhozás a legközelebbi jövendőben ki nem térhet. (Helyeslés.) Szükségesnek tartom éhből a szempontból elsősorban is megszüntetni a főispánoknak rendkívüli, kivételes hatalmát. (Fölkiáltások: Állását!) Az állás eltörléséről most, ez idő szerint nem beszélek, hanem igenis beszélek arról a kivételes hatalomról, a melylyel fel vannak ruházva, mely képessé teszi őket arra, hogy valóban kényuri hatalmat gyakoroljanak és exisztencziákat egy tollvonással minden indokolás nélkül tönkre tehessenek. Szükségesnek tartom ezt a kivételes hatalmat teljesen megszüntetni, a főispán jogkörét jiedig általában oly korlátokkal körülhatárolni, a melyek minden hatalmi tulkapásnak, minden visszaélésnek útját állják. (Helyeslés balfelöl.) Ugyancsak a tisztviselők helyzetének érdekében, de egyszersmind általános közigazgatási érdekből is szükségesnek tartom a fegyelmi eljárás gyökeres reformját és a fegyelmi hatóságok uj szervezetét. (Helyeslés balfelöl.) A kik a fegyelmi törvényeket ismerik, a kik fegyelmi ügyek intézésében talán gyakorlatilag is részt vettek, azok előtt, azt hiszem, nem szükséges indokolnom azt a meggyőződésemet, azt a véleményemet, hogy a jelenlegi fegyelmi eljárási törvény és hatósági szervezet szerint az igazság érvényesülése úgyszólván a legkivé teleseb b esetekre szorítkozik. És megkívánja nézetein szerint a fegyelmi eljárási törvényeknek reformját, egyszersmind pedig a fegyelmi hatóságoknak újjászervezését . . . Mérey Lajos: Függetlenitését! Szalay László előadó: . . . ugy az igazságnak, mint a méltányosságnak és a tisztviselőknek érdeke. Szükségesnek tartom a szolgálati pragmatikának megalkotását; szükségesnek tartom a megyei nyugdijalapoknak megerősitését, a menynyiben tudvalevő dolog, hogy ezek a megyei alapok a nyugdíjigényeknek teljes és minden körülmények közt való kielégítését csak kivételes esetekben, csak egyes gazdagabb vármegyékben biztosítják. Pár szót kívánok szólni azokról a követelményekről, a melyeket az általános és gyakorlati közigazgatásnak érdekei tesznek szükségessé és kívánatossá. Én azt tapasztaltam, hogy közigazgatási hajainknak, mizériáinknak egyik legfőbb kútfejét képezi a túlságos czentralizáczió és ennek a czentralizácziónak ikertestvére : a bürokratizmus. Ezen két kinövés úgyszólván lehetetlenné teszi azt, hogy a közigazgatási ügyek azzal a gyorsasággal legyenek elintézhetek, mely gyorsaság a jó közigazgatásnak elengedhetetlen feltétele és úgyszólván lehetetlenné teszi azt is, hogy az egyes ügyek a gyakorlati élet követelményeinek megfelelőleg intéztessenek el. A bürokratizmus és a czentralizáczió uralkodik nemcsak a központi kormányzatnál, hanem uralkodik és illetve rá van az kényszerítve a külső közigazgatási hatóságokra is, és én azt hiszem, hogy az a kormány, az a törvényhozás, a mely ezen kinövéseket lemetszi, bizony hasznos szolgálatokat fog tenni a közigazgatás általános érdekeinek. Ugyancsak fontos közigazgatási érdeket mozdítana elő az, ha a központi kormányban, a minisztériumban nagyobb számmal alkalmaztatnának gyakorlati férfiak, olyan egyének, a kik a gyakorlati közigazgatás terén a vármegyékben vagy a városokban kiváló tehetségüknek adták jelét, a mely alkalmaztatásnak ez idő szerint útját vágja a nyugdíjtörvénynek az a rendelkezése, a mely a viszonosságot az állami és törvényhatósági szolgálat között csak hosszabb idő után mondja ki, a mi tehát egyik főakadálya annak, hogy a szükséges anyagcsere ezen a téren létesíttessék. T. képviselőház ! Még csakis a közegészségügyi intézményekkel kívánok pár szóval foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk I) Már a mostani költségvetés is tanújelét adja annak, hogy az igen t. belügyminiszter ur a közegészségügy érdeke iránt érzékkel viseltetik és hogy őt ebben a tekintetben humánus czélok lelkesítik. A költségvetésben megnyilvánul ugyan a paritásra való törekvés, de a költségvetésben egyáltalában nem látjuk nyomát annak, hogy a belügyminiszter ur ez idő szerint gondolna arra,