Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-9

90 9. országos ülés 1906 június 2-án, szombaton. ki fogja jogosítani a választókat % És ha e kifejezésekben nincs tendenczia, miért használhatják ? Hiszen minden választási jognak megvannak a formái. Egyiknél el lehet mondani, hogy általános, titkos, egyenlő, községenkénti, a másiknál, hogy a prularitás alapelveire van fektetve. Mindegyiknek megvannak a saját pregnáns irányelvei, melyeket elhallgatni sem szükségesnek, sem politikusnak nem tartom. Nekünk azt mondják, titeket nem veszünk figyelembe, ti nem léteztek miránk nézve ; azonban létezik az ország és ha azokat a nagy eszméket, a melyek uralták a közelmultat, nem valósíthattuk meg, legalább tegyünk valamit a nép javára, és akkor mindjárt, a nélkül, hogy törvényeket kellene hoznunk, már a meglévő törvények alapján gyönyörű egészséges állapotokat lehetne kreálni az országban, a mi a nemzetiségeket megnyugtatná a nélkül, hogy ebből a magyar államnak a legkisebb kára lenne bármi tekintetben is. (Ugy van ! helyeslés a nemzetiségiek között.) így példának okáért elővenném a belügyet és azt mondanám : a nemzetiségi vidékekre azonnal olyan embereket küldök, a kik értik annak a népnek a nyelvét, értik a fájdalmát, szive dobbanását. Hadd legyen ez a belügy a nemzetiségekre is áldást hozó. (Zaj. Közbeszólások.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Pop Cs. István : A belügy terén, a közigazgatásra vonatkozólag csak egyre bátorkodom hivatkozni. (Halljuk !) Akkor, midőn a Széll-féle választások voltak — igaz, hogy akkor mi nem léptünk fel — észlelhette mindenki, hogy a szolgabiró reszketett a gondolattól is, hogy egy-egy választásba beleavatkozzék. Mindenki megnyugvással vette ; hiszen ezek a választások nem arra valók, hogy ezeknél korteskedések történjenek, hanem arra valók, hogy megnyilatkozzék bennük a polgároknak, a népnek az akarata, hogy méltó képviselőket küldhessenek. Akkor fellélegzett mindenki : magyar, román, tót. Tessék azt mondani most is, hogy : figyelmeztetem a közigazgatást, hogy bármilyen törvénysértés szigorú megtorlásban részesül és ne zaklassák a szegény népet! Már miniszteri rendeletekkel lehetne egyes vidékeken intézkedni az iránt, hogy a büntetéseket, a melyek évnegyedenként 300—400 számot tettek ki, megszüntessék. Mindezt egy csapásra meg lehetne tenni. Hát miért nem történik meg ? Mélyen tisztelt Holló Lajos képviselőtársunk hivatkozott Amerikára. Hát csak azt mondhatom neki, hogy ott az egész ország megérzi a rendszerváltozást, milliók ujjonganak, mig nálunk nem érzi senki, a függetlenségi párt sem, hogy jobb kor állott be. De menjünk tovább. Ugyancsak belügyi téren ott van Hieronyminek egy notórius rendelete, a melyben megszünteti a politikai gyülekezéseket, megszünteti a konferencziákat, szervezkedést, a melyekről oly gyönyörűen beszél Kossuth Lajos, de ezt nem emlegeti. Ugyan, mélyen tisztelt belügyminiszter ur, hány törvénytelen dolgot szüntetett meg már rendelettel a nélkül, hogy kérdezte volna ? Én azt hiszem, hogy ehhez joga van és ha e jogát az igazság törvényei értelmében gyakorolná, én volnék az első, a ki pártommal együtt üdvözölném. Lássuk, hogy állanak a dolgok közoktatási téren ! Ott is történtek oly intézkedések, hogy pl. Aradon, Désen, Kolozsvárott nemcsak az van kiadva, hogy a hittant magyarul kell más nemzetiségieknek is tanulniok, hanem Désen behozták a spiczlirendszert is : egy tanár vagy kettő ellenőrzi, hogy mi történik. Köszönöm az ilyen szabadelvüséget, köszönöm az ilyen törvénytiszteletet ; ez szégyenfoltja az alkotmánynak. (OM! balfelM.) Tessék ezt eltöröltetni, mert nagyon megbélyegző az ilyen. Azután, mélyen tisztelt képviselőház, Berzeviczy Albert mint közoktatásügyi miniszter egy törvényjavaslatot tett le a ház asztalára, a melyet tárgyaltak parlamenti bizottságokban, szakbizottságokban az összes egyházak bevonásával és mielőtt törvényerőre emelkedhetett volna ez a törvényjavaslat, a kormány megbukott. De azért utóda, Lukács György ezt a törvényjavaslatot rendelet hatásával életbeléptette. S mikor ellenállottak a megyék és azt mondották, hogy törvénytelenek a kormány rendeletei, akkor felállottam én is és azt mondottam : teljesen honorálom az önök nézeteit, azonban féligazságokat kimondani nem lehet. Ha törvénytelen a kormány, akkor nemcsak egy rendelete törvénytelen, hanem a többi is. Ha következetesek akarunk lenni, utasítsuk vissza minden rendeletét, és akkor mi önökkel tartunk. Akkor nevettek és azt mondották, hogy: »no, ez ugyan jó lenne !« Ez tehát most is érvényben maradt. Felhívom azért a mostani közoktatásügyi miniszter figyelmét erre, és kérem — mert ő a maga resszortjának legfőbb őre, vigyázzon, hogy ily törvénytelen rendeleteket életbe ne léptessenek. Lehet, hogy önök kicsinyes kérdéseknek veszik ezeket, de mi is kicsi emberek vagyunk és azokat a népeket is, a melyeket képviselünk, kicsinyeknek tartják önök. T. képviselőház ! Itt volna még a közgazdaság és itt volna a pénzügy, ezek terén is nagyon könnyen lehetne segíteni sok bajon. Azt_mondja, és joggal mondja, a miniszterelnök ur : En a létminimumot nem érvényesíthetem, csak törvényhozás utján. De hiszen igen erős felhatalmazást kapott különösen a szegény nép megvédésére, és azt mondhatná, hogy ; »Nem mondom ki a létminimumot, de meglévő jogomnál fogva fogok intézkedni, hogy semmiféle adóért ne vigyék el a szegény ember párnáját és ne Hezitálják a házikóját, a hol fáradságos munkája után az a szegény ember megpihen.« Ehhez igenis joga van a miniszterelnöknek, ezeket meg lehet csinálni és a közvélemény meg volna nyugtatva. Olyan sok és