Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-9

9. országos ülés 1906 június 2-án, szombaton. 91 olyan nagy a kormány joga, oly óriási hatalmat adott a törvény kezébe, hogy az országot már most boldogíthatná a meglévő törvények alapján. Hiszen nem frázis az, hogy nem a törvények, hanem azok végrehajtói adják meg a jellegét egy alkotmányos államnak. Rossz törvény oly ember kezében, a ki jól kezeli, a ki az igazság és jogegyenlőség alapján jár el, boldogíthatja az országot, és a legkitűnőbb törvény is, hogy ha rossz kezekbe van letéve, árt az államnak. Ne méltóztassanak rossz néven venni, hogy becses figyelmüket igénybevettem ; megvallom őszintén, hogy semmi, de abszolúte semmi egyéb törekvésünk és szándékunk nincs, mint felhasználni minden körülményt arra, hogy jobb életet, jobb közigazgatást, emberségesebb bánásmódot eszközöljünk ki a kormánynál és a többségen lévő pártoknál. (Helyeslés a középen.) A függetlenségi párt különösen tartozik azzal, hogy védjen meg minden polgárt, kiváltképen azokat a munkásokat, a kikről Francziaországban mint névtelen hősökről szoktak beszélni. A gyári munkásoknak tessék már autonóm szervezetet adni, hogy azok szervezetét ne lehessen kényre-kedvre, akármikor feloszlatni. Mindez lehetséges. Nem vagyok én demagóg, mert ezeket mondom, de ha ennyire sem megyünk, nem vagyunk méltók a néj) bizalmára. Ezekről az autonóm munkásszervezetekről már 1890-ben mint elódázhatatlanul megvalósítandó követelményről beszéltek, és még most is csak pium desiderium minden, a mi a nép javát czélozza. Nem akadályozzuk meg az indemnityt és nem okvetlenkedünk, (Ellenmondások.) azonban becsületes szándékkal akarjuk teljesíteni kötelességünket. Nem ismerünk senkit, a ki jogosítva volna minket leczkéztetni, de a jó tanácsot szívesen elfogadjuk, hisz oly fiatalok vagyunk a parlamenti életben, hogy önök el sem akarnak minket ismerni. Mély tisztelettel bejelentem, hogy én nem fogadhatom el a szőnyegen lévő törvényjavaslatot. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Elnök : Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Kovács Ernő! Kovács Ernő: T. ház! Parlamenti szokás folytán foglalkozom előttem szólott t. képviselőtársam beszédével. Foglalkozom azért, mert nagy ellentétet találok az ő felfogása és Musitzky t. iiépviselőtársam felfogása között. Mig ugyanis Musitzky t. képviselőtársunk hibáztatja azt, hogy a koaliczió belement most a kormányvállalásba és a küzdelmet felfüggesztette, addig viszont Pop Cs. t. képviselőtársunk arra kért biztosítékot tőlünk, hogy ez a küzdelem megújulni nem fog. Mikor ilyen elvi kérdésben, az államnak és nemzetünknek érdekeit lényegesen érintő kérdésben ilyen nagy ellentét van egy párthoz tartozó két képviselőtársam közt, altkor keresnem kell nekem az okot, hogy mi az, a mi őket mégis egy táborba hozza. Azt hiszem, hogy nem volna ebben a kérdésben közöttünk ezen a párton vagy a túloldalon senkiscm, a Id kifogást tenne az ellen, ha az egyes nemzetiségi polgároknak képviselői külön szervezkednének, külön a szerbek, külön az oláhok, a tótok és esetleg a németek. Tudnák azt, hogy az ő fajuknak az érdekeit akarják itt képviselni. Abban látunk itt veszélyt, hogy mindezek együvé tömörülnek. Ha együvé tömörülnek abban, hogy még a legfőbb állami érdekekre vonatkozó nézetkülönbségeiket is félreteszik, ennek elébe gátat kell hogy emeljünk. Mert oka ennek felfogásom szerint az, hogy nemzetiségi képviselőtársaink nem a magyar államnak mostani berendezkedését akarják, hanem tejles felforgatását, a magyar nemzeti eszmén alapuló állam helyett egy poliglott államot akarnak. (Zaj a nemzetiségiek padjain.) Ez j^edig lehetetlen, mert itt Európa közepén szükség van egy erős központra, és ez az erős központ csak a magyar nemzet lehet. T. ház! Ha nemzetiségi polgártársainkra tekintünk, akkor azok közt más tekintetben is találunk különbséget. Vannak olyanok, a kik a küzdelemnek folyamán a legnagyobb buzgalommal és kitartással velünk együtt haladtak, küzdöttek közös czéljainkért. Elismeréssel kell e tekintetben megemlékeznem a szerbekről, a kiknek a küzdelméről személyes tapasztalatom volt és a kiknek a hangulatáról rendkívül rokonszenves formában adott bizonyítékot Musitzky t. képviselőtársam beszéde. Vannak azonban a nemzetiségi polgárok között mások, a kik velünk együtt nem tartottak. Ezeket két osztályba vélem sorolni. Az egyik osztálya ezeknek az, a kik, ha nem is nyíltan, de titokban, szivük mélyéből kifelé húznak. (Zaj és ellenmondás a nemzetiségiek padjain.) Felhozhatnék erre vonatkozólag elég sok bizonyítékot. Ezekkel szemben én jogosultnak tartom a kormány és a törvényhozás részéről a legszigorúbb eljárást. (Zaj.) Jogosultnak tartok még szükség esetén egy oly kivételes rendszabályt is, egy oly kivételes hatalommal felruházott egyénnek a kiküldését, mint volt annak idején a Ráday-féle biztos más czélból. (Nagy zaj a nemzetiségiek padjain.) Hodzsa Milán: Rudnay Bélát! (Folytonos zaj a nemzetiségiek padjain.) Kovács Ernő: Vannak a nemzetiségiekhez tartozó polgártársaink között olyanok, a kik ezt a kifelé húzást helytelenítik. (Zaj a középen.) Brediceanu Coriolán: Egyikünk sem, tiltakozunk ellene ! Elnök: Én kérem a képviselő urat, hogy bizonyítékok nélkül a ház egy tagja, egy jjártja ellen se méltóztassék oly súlyos vádat emelni, hogy kifelé gravitál. (Élénk helyeslés és taps a középen.) Kovács Ernő: Bocsánatot kérek, én nem képviselőtársaimról, hanem polgártársakról beszéltem. (Felkiáltások középről: Azok sem!) Azt hiszem, hogy a memorandumper erre vonatkozólag elég bizonyítékot szolgáltat. (Ellenmondás a középen.) Vannak, és többségben vannak, kik a kifeléhuzást helytelenítik, de rémeket látnak. Ezek azt 12*