Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-9

9. országos ülés 1906 június %án, szombaton. 87 Nem a sértett önérzet beszél belőlünk, t. ké]> viselőház ! Hiszen mint párt létezünk, ezt tagadni lehet. Struczpolitikának az az álláspont talán jó lehet, de abszolúte semmiféle reális értékkel nem bir. Itt vagyunk és az igazság törvényei szerint szaporodni is fogunk (Derültség.) és közösen fogunk működni a haza javára. És, t. képviselőház, ha a téveszmékre vonatkozólag ennyire liberális az angol felfogás, kérdem : jogosult-e az önök felfogása akkor, a mikor alkotmányos keretekben mozog a működésünk, és létfeltételünk az állami alaptörvényekben van lefektetve ? Jogosult-e ezek után az önök fellépése, a nagy és hatalmas angol és egyéb parlamentekre való hivatkozása ? Nem! De üssék fel önök hazánknak törvénykönyveit és kérdezzék meg hazánknak nagy szellemeit: Eötvöst, Deák Ferenczet és Kossuth Lajost, hogy jogosultnak fogják-e mondani az önök eljárását. En beigazolom, hogy nem. Szükségesnek tartom azonban, hogy már a parlamenti működés kezdetén tisztában legyünk a fogalmakkal, mert sokszor akaratlanul felkapnak egyes szavakat, a miből gyakran félreértések támadnak. Nagyon sokszor hangzik el kizárólag a közjognak nem ismerete miatt az a vád, hogy mi a magyar nemzetet tagadásba veszszük. Hát distingváljunk a törvény értelmében. Olvassuk el, hogy mit mondott az 1868 : XLIV. t.-ez. megalkotása előtt Deák Ferencz és mit értett ő politikai nemzet alatt. A politikai magyar nemzet összefoglal valamennyiünket a magyar állam területén a Szent István koronája alatt lakó összes népfajokkal. Ezt értette politikai magyar nemzet alatt. Deák Ferencz nem átallotta még a kis rutén nemzetet is nemzetnek nevezni. Hiszen nemzet, vagy nemzetiség fogalmilag egy és ugyanaz. (Ellenmondások.) Kubik Béla: Fogalomzavar! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Pop Cs. István : Akkor méltóztassék a kútforrásokat is az egyetemekre visszaküldeni, a melyeket fel fogok olvasni. Hogy ezek a nagy államférfiak tényleg elismerték nemcsak politikai szereplésük jogosultságát, hanem azt is, hogy nemzetiségi vagy nemzeti érdekei is lehetnek a nemzetiségeknek, azt a legfényesebben mutatja épen Deák Ferencznek gyönyörű beszéde, a melyet az unió érdekében tartott, mikor azt mondotta (olvassa): Hiszszük, hogy Erdélynek nem magyar nemzetiségi polgárai sem fogják koczkáztatva látni az egyesülés által nemzeti érdekeiket, mert megnyugvást fognak találni azokban, miket mi más nemzetiségű polgártársaink irányában határozni és tenni fogunk. Az unió megalkotásánál tehát határozottan biztosította a nemzetiségeket, hogy nemzeti érdekeik is védve lesznek. Mit mond b. Eötvös József ? Nemcsak egyszer mondotta j>alam et jmblice a világ szemeláttára és füle hallatára azt, hogy : azt akarjuk, hogy a nemzetiségek ezen országban nemcsak mint egyének érezzék magukat szabadoknak, hanem mint nemzetiségek, nemzetiségi szabadsággal felruházva. (Zaj.) Bizonyos félelemmel hivatkozom Kossuth Lajosra, a kinek neve alatt ma a parlamentben abszolút többség van. Megteszem csak azért, hogy megnyugtassuk lelkiismeretünket, miszerint mi működésünkben a törvény teréről soha le nem lépünk. Kossuth Lajosnak oly alkotmánytervezete volt, hogyha én mernék idejönni azzal, megköveznének. Mit szólott Kossuth, a ki igazán a népjogok és népszabadságok előharczosa volt 'í (Olvassa) : »Valamint a vallás, a nemzetiség is társas érdek. Ehhez, mint amahhoz az államnak, mint ilyennek semmi köze. Az alkotmány biztositván az egyesülhetés jogát, a polgároknak szabad nemzetiségi egyél) érdekeik védelme s fejlesztése végett egyesülni s egyesületeket szervezni községenként, egyénenként, országosan, épen ugy, mint a protestánsok vallásos érdekeik tekintetében egyesülvén községek, megyék, kerületek szerint s az ágostai hiten lévő országokban is. De miképen ezen vallásos társulatok, a nemzetiségbeliek sem követelhetnek területi hatóságot polgári tekintetben, hanem szorítkozni fognak nemzetiségi érdekeik ápolására. E szempontból azonban teljes rendelkezési szabadsággal bírnak, választhatnak főnököket, kiket tetszés szerinti czimmel felruházhatnak, valamint a vallási társulatok választhatnak elnököket, hiván azokat pátriárkáknak, metropolitáknak, érsekeknek, püspököknek, szuperintendenseknek, felügyelőknek, gondnokoknak vagy akárhogyan. Tarthatnak gyűléseket, hozhatnak határozatokat az alkotmány és törvény korlátain belül, és az állam nem igényelhet egyebet, mint azt, hogy ezen gyűlések nyilvánosak legyenek. Az elv ugy fog alkalmaztatni, mint a többi nemzetiségre ; egyiknek sem lesz legkisebb kiváltsága s a kormány, mint ilyen, egyiket sem fogja pártfogolni a többinek vagy valamelyiknek rovására. A mennyiben pedig a kormánynak, országgyűlésnek, megyének, községnek hivatalos nyelvre van szüksége, e részben a fentebbi elv akképen fog alkalmaztatni, hogy mindenhol a többség fogja elhatározni, hogy micsoda nyelven vitessenek a közügyek, a kisebbségnek joga sértetlenül hagyatván. Valamely megyének gyűlése pl. elhatározza, hogy a folyó évben román, vagy szláv, vagy szerb, vagy német, vagy magyar nyelven fogja vezetni a közdolgokat, azért a többi más ajkú polgároknak joguk lesz a maguk nyelvén nemcsak folyamodni, törvényszék előtt perlekedni, de a gyűlésekben is szólni. A kormány nyelve pedig a hivatalos magyar nyelv; ha a megye, mely intézi rendeleteit, más nyelvet fogadott el hivatalosnak, e nyelven szerkesztett fordítást tartozik mellékeim közleményéhez, valamint a megye hasonló módot fog követni a kebelében lévő községekkel való érintkezésben. így viszont a megye, ha hivatalos nyelve nem a magyar, fordítást kapcsoland a kormányhoz intézett jelentéséhez. A törvények pedig az országban divatozó valamennyi nyelvre lefor-