Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-9

88 9. országos ülés 190ö funias 2-án, szombaton. dittatván, az illető nyelveken is ki fognak hirdettetni. Nem folytatom a részleteket. íme, t. képviselőház, ezekből bárki is meggyőződhetik, hogy mi még odáig sem mentünk, mint a mit Kossuth Lajos törvényesnek, jogosnak és a természet örök törvényeivel egybehangzóknak és megegyeztethetőknek mondott. Es vájjon hogyan és miért történt az, hogy önök azt mondják, hogy nincs létjogosultságunk, és mióta mondják ezt? Hisz 1861-től 1884-ig, a mikor passzivitásra kény szeritették a nemzetiségeket, mindig voltak a házban nemzetiségi képviselők, mindig ott voltak azok önök között, pedig azon időkben is voltak nagy államférfiak és közjogászok. Egy hang (a jobb középen) : De azok nem voltak rövidlátók ! Pop Cs. István : Sőt voltak olyan államférfiak, mint Deák Ferencz, a ki midőn meghallotta, hogy a nemzetiségek a politikai élet küzdőteréről vissza akarnak vonulni, azt mondotta, hogy ez országos szerencsétlenség lenne, mert a nemzetiségeknek a parlamentben a helyük, (Ugy van ! a nemzetiségeik padjain.) Jött aztán Tisza Kálmán u. n. nemzetiségölő korszaka. De neki eszeágában sem volt soha a nemzetiségek konferencziáit betiltani, eszeágában sem volt soha e parlamentben kinyilatkoztatni, hogy a nemzetiségeknek létjogosultsága nincs. Még Tisza István is, a kinek talán ezen eszme tekintetében az atyaságot Ítélhetjük oda, azt mondotta 1903 november havában, mikor programmbeszédét tartotta, hogy nem feledtük el, hogy ezer év óta laknak itten nem magyarajku békés honpolgárok, a kiknek van saját nyelvük, nemzetiségük és saját ethnográfiai egyéniségük, így mondotta ezt Tisza István 1903-ban szórólszóra. Senkinek sem volt eszeágában sem a nemzetiségek létjogosultságát kétségbevonni mindaddig, a mig a szabadelvű párt hanyatlani nem kezdett. Akkor jött egész meztelenségében ez a párt 1905 tavaszán és miután mindent megpróbált, hogy megmenthesse a 67-es alapot, de különösen az ő uralmát, előállott és figyelmeztette a magyarságot olyasmire, a mire a magyarság nem lehet sohasem büszke, nevezetesen figyelmeztette Hódossy Imre hires beszédében : mit akartok Ausztriával, hát nem tudjátok, hogy csak ennek segítségével — ezt mondta szórói-szóra — uralkodik nyolez millió magyar tizenkét millió más nemzetiségű polgár felett; mentsük meg a 67-es alapot, mondotta, mert szükségünk van az osztrák szuronyokra. így kezdődött az uj korszak, a mely azt hirdeti, hogy a nemzetiségeknek nincs itt létjogosultságuk. Eltemették a szabadelvű pártot, nyugodjék örök időkre békében. (Derültség a baloldalon.) Ne jöjjön vissza se szelleme, se teste többé a magyar nemzet élettestébe. De kérve kérem a függetlenségi pártot, a mely csak nyugvó pontra, nem is nyugvó pontra, hanem csak egy állomásra érkezett, ne vegye át annak bűnös szellemét, a mely arra tendál, hogy a nemzetiségeket boszantsák, jogaikból kiforgassák. (Zaj és fölkiáliások a szélsőbaloldalon : Micsoda jogaik ?) Vannak törvényileg biztosított jogaink. T. képviselőház ! Helyezkedem az önök álláspontjára. Tegyük fel, bár én előre is tagadom, (Derültség.) de tegyük fel, hogy áll £LZ

; eb mit önök mondanak, hogy mi nem képviseljük a nemzetiségeket. Egyet azonban nem tagadhatnak, mert ott vannak a mandátumok, 25 kerület mandátuma, 25 ellenzéki képviselő. Legalább ezt kellett volna honorálniok, nem is hivatkozva azon axiómára, hogy egészséges parlamentnek ellenzékre feltétlenül szüksége van. Burgyán Aladár: De nem nemzetiségekre! Szász Zsombor : Miért ellenzékiek ? Hiszen ez a kormány még nem csinált semmit! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Pop Cs. István : Engedtessék meg most nekem, miután ezt a párt becsülete és népeinek önérzete érdekében szükségesnek tartottam kifejteni, áttérni azokra a miniszterelnök ur programmbeszédében foglalt körülményekre, a melyek miatt mi ezt a törvényjavaslatot semmiképen sem szavazhatjuk meg. T. képviselőház ! Ki és kik kérik az indemnitást ? A mai kormány és annak szövetkezett pártjai. Megengedem, Wekerle miniszterelnök ur ő nagyméltósága azt mondhatja : En hivatalból jöttem az ügyek élére mint teljesen pártatlan ember és fordulhatok hozzád, .ország, hogy szavazd meg a bizalmat. Azonban a pártok, a melyeknek élén áll, nincsenek jogosítva hajszolni ezeknek a törvényjavaslatoknak megszavazását, azok a pártok, a melyek három éven keresztül tartották az országot a legnagyobb izgatottságban, és kis megszakítással, három éven keresztül az ex-lex állapotában, azok legalább annyit megengedhetnek nekünk, hogy egy kis visszapillantást vessünk a múltba és előre tekintsünk a jövőbe. Igen, t. ház ! A ki ismeri az országgyűlés munkálkodását a közelmúlt időkben, annak talán nem kell mondanom azt, ki a hibás abban, hogy ezek az állapotok teremtettek. Ne vegyék rossz néven, mélyen t. képviselőtársaim az őszinteséget, de én semmit sem mondok, a mit nem olvastam volna a ház naplóiban és semmire sem hivatkozom, a mire ne volna bizonyíték a ház naplóiban és irattárában. A t. pártok egyik vezére, gr. Apponyi Albert, csak ezelőtt három évvel figyelmeztette a pártokat arra, hogy ne kergessék az országot a végletekig, ne vigyék bele olyan esélyekbe, a melyeket kerülni nemcsak okos, hanem hazafias dolog. Ékkor az igen t. negyvennyolezas párt nem fogadta meg a tanácsát. Számtalanszor olvastam a nemzetiségek által igazán és őszintén tisztelt Kossuth Ferencz miniszter urnak intő szavait is, hogy vigyázzanak, mert ugy is sok a hátralékos adó, a hitelünk ugy is megrendült, ne vigyék tehát a végletekig a dolgot, hanem álljanak meg, mert az ész is azt