Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-8

80 8. országos ülés 1906 június 1-én, pénteken. kül nem fogja abbahagyni. Igaz ugyan, hogy akkor az ellenfelek folytonosan az abszolutizmussal ijesztgettek, de az igen t. koaliczió jó ideig arra a helyes álláspontra helyezkedett, hogy jobb az abszolutizmus, mint a küzdelemnek siker nélkül való feladása. De mig őszinte odaadással támogattuk én és szerb elvtársaim azt a küzdelmet, őszintén megmondom, hogy szerény véleményünk szerint a legnagyobb mértékben csalódtunk, a mikor egyszerre azt láttuk, hogy az igen t. koaliczió és annak t. vezérei ezt a küzdelmet abbahagyták, felfüggesztették a nélkül, hogy valami vivmányt, valami tényleges sikert mutathattak volna fel. Ettől a percztől fogva, t. ház, az én bizalmam az igen t. koaliczióval szemben erősen megrendült és sajnosán tapasztalom nap-nap után, hogy ezen bizalmatlanságom alapos, indokolt. Nézzük csak nyilt szemekkel a dolgok menetét és fejlődését. Mit látunk ? Azt látjuk, hogy a jelenlegi kormány elvállalta, hogy a hadsereg költségeit és az ujonezokat megszavaztatja a parlamenttel a nélkül, hogy ennek ellenében valami vívmányt, valami tényleges sikert biztosított volna. A trónbeszédben a korona egyenesen ráparancsolt erre a parlamentre, hogy föltétlenül és mindenekelőtt szavazza meg ezeket a költségeket és az ujonezokat, (Igaz ! Ugy van ! a nemzetiségieknél.) sőt a felülről diktált munkarend szerint a parlament köteles ezeket megszavazni még a felirati vita előtt. . . Vlád Aurél : A nemzeti szuverenitás ! Musitzky Döme: Tény az, hogy az igen t. koaliczió a választás alkalmával a szavazóktól, a választóközönségtől túlnyomó többséget nyert. De a t. koaliczió a néptől nem kapta azt a felhatalmazást, hogy ily módon a nemzet szuverenitását megsértse és megakadályozza a nép akaratának szabad érvényesítését. (Éljenzés a nemzetiségiek padjain.) Ily körülmények között indokolt a jelenlegi kormány működésének komoly ellenőrzése (Helyeslés.) és azt a választóközönség el is várja tőlünk. Igaz ugyan, hogy a választóközönség a t. koalicziónak adott túlnyomó többséget, de tény az is, hogy a választók bennünket, huszonöt képviselőt, ebbe a házba mint ellenzéket küldött be. (Éljenzés a nemzetiségiek padjain.) Sajnálattal tapasztaltam, hogy a t. kormány és a t. többség bennünket, mint ellenzéket, elismerni nem akar. Nagyon sajnálom ezt, mert ha bennünket a nép mint ellenzéket küldött ide, a t. többségnek itt a házban nincs joga ezt tőlünk megtagadni. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Kubik Béla: Honnan tudjuk ezt, mig el nem mondják ? Musitzky Döme: Annál kevésbbé van joga ezt a többségnek tenni, mert a választóközönség bennünket ide nemcsak mint ellenzéket, de egyszersmind mint nemzetiségi pártot küldött, és azt hiszem, hogy a parlamentarizmus követelménye, hogy a nép akarata mindenkor tiszteletben tartassák, még akkor is, ha ez netalán a t. többségnek nem tetszenék. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Kubik Béla: Hát melyikük mondja el a politikai programmot ? Nem ismerjük ! Musitzky Döme: Rátérek mindjárt, csak egy kis türelmet kérek ! Sajnálattal voltam kénytelen ezt konstatálni, mert fáj nekem, hogy ebben a korszakban a t. többség — ugy látszik — meg akarja honosítani a parlamentáris abszolutizmust. . . (Nagy zaj és ellenmondások.) Kubik Béla : Nem akarja ! Musitzky Döme: ... pedig minden abszolutizmus káros és elitélendő. Ha az urak nem akarják ezt nekem elhinni, — mert ugy látom, nem helyeslik — hivatkozom arra, hogy a nemzetiségi klubnak elnöksége bejelentette a nemzetiségi párt megalakulását és kérte, hogy a bizottságok megválasztása alkalmával jelöltjeinket vegyék figyelembe. És akkor mi illetékes helyről azt a hiteles kijelentést kaptuk, hogy az igen t. koaliczió bennünket mint pártot el nem ismer. Én, kérem, csak ezt a tényt konstatáltam. (Zaj. Mozgás.) Nem helyeslem ezt, mert emlék jztet bennünket a szabadelvűpártra, a mely (Halljuk ! Halljuk !) — mint tudjuk — minden más pártot és minden más pártnak létjogosultságát tagadta és kizárólag a maga részére vindikálta a monopóliumot, úgyszólván az állammal, az állameszmével azonosítva magát. Nagyon jól tudjuk, hova vezetett ez az eljárás. Barta Ferencz: Ez a hasonlat nem jó. (Zaj.) Musitzky Döme : Nem szeretném, t. uraim, ha ez az eljárás tovább folytatódnék e házban; azért mondom ezt meg őszintén. T. ház ! A kormány iránti bizalmatlanságomat indokolja az is, hogy ez a kormány elvállalta az alkotmány- és törvényellenes volt Pejérvárykormány által miniszteri rendelet utján életbeléptetett kereskedelmi szerződéseknek beczikkelyezését. (Halljuk ! Halljuk !) Nem én mondom, hanem a koaliczió mondotta azt, (Halljuk !) hogy ezek a kereskedelmi szerződések ugy az államra, mint a lakosságra nézve nagyon is veszélyesek, a mint hogy tényleg azok is, — és nem is tudom e kereskedelmi szerződések törvénybe iktatását nyugodt lélekkel nézni. Ismétlem, hogy a kormány ezek törvénybe iktatását elvállalta, már ez okból sem viseltethetem bizalommal iránta. Rátérek, t. ház, a választási reformra. (Halljuk ! Halljuk !) Tény az, hogy a kormány e fontos kérdésben ugy a trónbeszédben, mint a kormányelnök programmbeszédében nagyon hiányosan és hézagosan nyilatkozott. (Ugy van ! a nemzetiségiek részéről.) E reform fontossága pedig feltétlenül és mindenekelőtt megköveteli azt, hogy legalább elvei kifejezésre jussanak; a részletek majd a törvényjavaslatban lesznek feldolgozandók. De mit látunk ? A titkos, vagy nyilvános szavazás kérdéséről a kormány nem nyilatkozott. Figye-