Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-8

8. országos ülés IVüÜ június 1-én, pénteken. 81 lemmel kisértem az igen t. kormányelnök ur minden nyilatkozatát, és sohasem tapasztaltam, hogy e kérdésben valaha nyilatkozott volna. T. ház! Tudjuk, hogy az elméletben, a tudomány terén roppant nagy a vita a felett, vájjon a parlamentarizmus követelményének a titkos, vagy a nyilvános szavazás felel-e meg jobban ? A tudósok bizonyára még sokáig fognak e felett vitatkozni; de gyakorlati magyar politikus előtt, azt hiszem, kétség nem forog fenn az iránt, hogy csak olyan választói reform utján nyilatkozna tik meg az államnak, lakosságának akarata tisztán, a melynél a választási rendszer utján a titkos szavazás biztosíttatik. (Élénk helyeslés a közép hátsó padjain.) Miért ? Azért, mert hazánkban a volt szabadelvű rendszer annyira korrumpálta a közigazgatást és az egész közéletet, úgyszólván intézményileg annyira biztosította a terrorizmust és a korrupcziót, hogy a nép csak akkor nyilváníthatja akaratát, ha behozatik a titkos szavazás. Ismétlem, a titkos szavazás helyességéről lehet elméletileg vitatkozni, de a konkrét esetben minden kétségen felül áll, hogy a választási reform méltányosan és a nép érdekében csak titkos szavazás utján valósitható meg. Ballagi Aladár : Egész irodalom van ellene. Musitzky Döme : Én nem tudományos, hanem gyakorlati szempontból Ítélem meg most a kérdést. Ha felruházzuk a nép széles rétegeit választói joggal, a mellett pedig meghagyjuk a nyilvános szavazást, az nálunk nem jelent egyebet, mint hogy még tágabb teret nyitunk a korrupcziónak és az erőszaknak, mint a hogy tette azt az edddigi rendszer. Az ilyen választói reform nem hasznára, hanem kárára válnék az ország népének. (Élénk helyeslés a közép hátsó padjain.) T. ház ! Nem viseltetem bizalommal a kormány iránt a horvátországi ügyekben tanúsított magatartása miatt sem. (Halljuk ! Halljuk !) Azt az ellenvetést hallom, hogy ez a horvátokra tartozik. Hát én azt hiszem, hogy Horvátország ügye nemcsak a horvátok ügye, hanem egész Magyarország ügye. (Helyeslés.) Ha helyesen fogták volna fel eddig a horvát kérdést, bizonyára nem fejlődtek volna a dolgok ott odáig, mint a hova tényleg fejlődtek. Én nem tudom, ismerik-e önök az ottani viszonyokat. Én ismerem, láttam azokat, és mondtatom : volt korrupczió nálunk is, Magyarországon, de ezt a korrupcziót össze sem lehet hasonlítani az ottanival. Ezért én nagyon örültem, mikor láttam, hogy a t. kormány komolyan fog a horvátországi ügyek rendezéséhez, de sajnosán tapasztalom, hogy a kormány megállott a félúton. Tartok tőle, hogy a félrendszabályokkal csak árt az ügynek. (Helyeslés a közép hátulsó padjain.) Tudjuk, hogy a horvát bán közjogunk szerint nem csak feje a horvátországi autonóm kormánynak, hanem egyszersmind a többségben lévő pártnak vezére is. Ha tehát az a párt elveszti többségét, akkor a parlamentarizmus követelménye az, hogy a bán is távozzék arról a helyről. KÉPVH. IJAriA 1906 —1911. I. KÖTET A jelenlegi bán igy is fogta fel a maga feladatát, le is mondott az állásáról, de a korona nem fogadta el, a miért természetesen a kormány, illetőleg a kormány elnöke a felelős. (Helyeslés a közép hátsó padjain.) Én attól tartok, t. ház, hogy Horvátország ezáltal hasonló helyzetbe jutott, mini a mely akkor állott elő, a midőn báró Fejérváry Géza kormányelnökké kineveztetett, a kinek ezen házban nem csak hogy többsége nem volt, de még pártja sem és mégis megmaradt a kormányelnöki székben. Ugron Gábor: Elég gyalázat! Musitzky Döme: Azért nagy hibának tartom, igen t. ház, hogy a horvátországi bán személyében változás nem történt, (Helyeslés a középen.) és joggal elvárhatjuk, hogy az igen t. kormány mindent el fog követni arra, hogy horvátországi bánná olyan egyén neveztessék ki, a ki a mostani horvátországi többség bizalmát teljesen birja. Áttérek, t. ház, a nemzetiségi kérdésre (Halljuk!) és kijelentem, hogy a nemzetiségi kérdés miatt sem viseltetem a jelenlegi kormányzati rendszer iránt bizalommal. Joggal elvárhatjuk, hogy az igen t. koaliczió, illetőleg a kormány a nemzetiségi kérdés megoldásához sürgősen hozzá fog látni, mert a választás előtt számtalanszor hangsúlyozta az igen t. koaliczió, hogy ezt a kérdést is meg kell már oldani. Hodzsa Milán: Most már nem aktuális! Ugron Gábor : Ha meglesz a külön magyar hadsereg, akkor meglesz az is! (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Musitzky Döme: Sem a trónbeszédben, sem a kormányelnök ur beszédében nem említtetett meg a nemzetiségi kérdés ! Egy hang (jobbfelől) : Az nem is létezik ! Musitzky Döme : Ebből az látszik, hogy a jelenlegi kormány is egyszerűen tagadásba veszi azt, hogy a nemzetiségi kérdés léteznék, pedig létezik a nemzetiségi kérdés mint egyik fegfontosabb kérdés, a mely sürgős megoldást követel. (Helyeslés és taps a középen.) Nagy hibának és tévedésnek tartom, hogy ugy kezeltetik ez a kérdés, mint egy külön, szeparatisztikus kérdés, holott az a maga valóságában egyetemes kérdés jellegével bir, . . . Vlád Aurél : A magyar alkotmányosság kérdése ! (Mozgás. Elnök csenget.) Musitzky Döme: . . . mert az, úgyszólván a közélet összes ágaiba belevág. A közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a közoktatás, a népszabadság kérdései helyesen meg sem oldhatók mindaddig, mig a nemzetiségi kérdés helyesen, a jogegyenlőségi elvek alapján meg nem oldatik. (Helyeslés és taps a középen.) Közigazgatás, igazságszolgáltatás és közoktatás nem lesznek képesek nemes feladataiknak megfelelni mindaddig, mig ez a kérdés meg nem oldatik, már pedig az olyan kormányzat, a mely magas és nemes feladatainak megfelelni nem képes, az államra, az országra nézve üdvös nem lehet. (Helyeslés a középen.) U