Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-8

8. országos ülés 1906 június 1-én, pénteken. /;> részéről is elfogadjuk. (Hosszantartó élénJc helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem, (Szünet után.) (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Elnök: T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Egry Béla jegyző: Blahó Pál! Blahó Pál : T. ház ! Mindenekelőtt szükségesnek tartom kijelenteni ugy a magam, mint elvbarátaim nevében, hogy én, mint nemzetiségi képviselő, választóim által ugyanazon czélból küldettem ide, mint a többségen lévő t. kollégáim, t. L, hogy itt együttesen a népnek, az országnak javán dolgozzunk, és hogy közösen munkálkodjunk. (Helyeslés.) A múlt ülés lefolyásából Ítélve azonban ugy látszik, hogy vannak e házban képviselők, a kik szerény fellépésünket talán okvetetlenkedésnek vagy alkalmatlankodásnak, sőt némelyek henczegésnek is tartották. Mi, t. ház, távol állunk ilyen alkalmatlankodástól vagy okvetetlenkedni akarástól. Mi csak kötelességünket telj esi tjük, mert czélunk az, hogy népünk nevében megmondjuk itt az igazat ; megmondjuk, hogy népünknek mi a baja, mi a szenvedése és melyek a követelései 1 Azon képviselők, a kik a múlt ülésen valósággal lehurrogtak minket, nézetem szerint nem jól fogták fel velünk mint kisebbséggel szemben követendő magatartásukat, mert mi nagyon kis párt vagyunk, mert mi kevesen és gyöngék vagyunk és nem azért jöttünk ide, hogy itt e házban talán a krakélerek szerepét játszszuk, (Egy hang baljelöl: Próbálják meg !) hanem, hogy dolgozzunk, munkálkodjunk és hogy önökkel, mint jó testvéreinkkel jóban és rosszban egyaránt barátságban működjünk. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Nem tudom mi okból, szándékosan, vagy csak könnyelműségből használták az itt elhangzott kifejezéseket, de azt kijelenthetem, hogy nekünk e kifejezések fájtak. Méltán fájnak az embernek az olyan erős kifejezések, minők a >>hazaáruló» és az »izgató<( jelzők. A ki agitál, a ki intenzive dolgozik a saját pártja, a saját népe érdekében, az lehetetlen, hogy erősebb eszközökkel ne dolgozzék. (Helyeslés a jobboldal és a közép hátsó padjain.) Az agitáczió nagyon relativ fogalom és itt minden attól függ, hogy ki hogyan itéli meg ezt a kérdést. Ne használjunk, én legalább nem fogok használni ilyen kifejezéseket ; soha nem is használtam senki ellen sem a »hazaáruló«, sem az »izgató« kifejezést. Én az egész dolgot egy különös lelki állapotbeli jelenségnek tartom, mert tudom, hogy a többség kebelében nagy lelki forrongás, nagy lelki harcz folyik, a melyet kivülről ugyan nem lehet látni, de a mely melegíti az önök szivét és heviti elméiket, mert a többségi pártok, különösen függetlenségi barátaim, oly állapotba kerültek, a milyenben még sohasem voltak: kormányra jutottak. Ha már ilyen volt az első fellépés, nézzünk csak szét ebben a házban, hogy mit látunk. Hol vannak azok a lelkes negyvennyolezas katonák ? (Felkiáltások balfelöl: Itt vannak 1) Hol van az a hires közjogi ellenzék, hol vannak a lelkes harezosok, a kik mint ellenzékiek őszültek meg, a kik mint ellenzéki emberek itt ültek, itt szenvedtek és a kik mindig támadva voltak ? Egy hang a középen : Ma is támadják őket! Blahó Pál : Dehogy, ma nem támadja őket senki, ma ők támadják az osztrákot és az nagyon jó. (Helyeslés.) Igaz, hogy a viszonyok megváltoztak, de nem hiszem, és önök sem hiszik, hogy az a Thaly Kálmán, a kit mellesleg mondva nagyon tisztelek, szivében és érzésében megváltozott volna. A keményfejű Madarász bácsi sem változott meg. (Felkiáltások balfelöl: Senki sem változott meg ! Halljuk ! Halljuk !) Bizony, a viszonyok alaposan megváltoztak. Nincsen többé közös hadsereg, nincsen osztrák katona, nincsen szövetség, nincsen rechts um, links um, hapták, nincsen közös vámterület, nincsen közös külkéjjviselet, a mely tömve volna osztrák bürokratákkal, nincsen közös pénzügy, nincsen bécsi lakáj. Budavárán már nem leng az a szomorú szinü zászló, nincsen bécsi szakács, nincsen stájerországi pulyka, (Derültség.) nincs Tisza István. Meghaltak a liberálisok, nincs többé hároméves katonai szolgálat, nincs börzeadó, nincs magas földadó. Egy hang (balfelől); Hát passzivitás van-e % Blahó Pál : Nincs zsidó, zsidó ipar ; zsidó kereskedelem sincsen, egyáltalában semmi sincsen ebben az országban, a mit nem lehetne megítélni és elitélni, a mit meg lehetne kritizálni és nincsen o^yan ügy, a mely mellett őrt kellene állni, hogy a haza ne szenvedjen, hogy a nép, a munkás érdekei meg ne csorbittassanak. A ki szokva volt azokra a kuruez beszédekre a szélsőbaloldali padokról, az előtt nagyon furcsának látszik, hogy olyan kevesen jelentkeznek szólásra, hogy oly hamarosan, hevenyében megszavazzák az indemnityt. Pap Zoltán : Kuruczkodjanak maguk is ! Blahó Pál : Majd ha megtanuljuk. Most, hogy ismét helyreállittassék a törvényes rend. értjük, ha a kormány kéri az indemnitást és az ujonezokat. Tudjuk, hogy a kormánynak és az államnak is szüksége van erre. Fel tudjuk fogni azt, hogy mik ezek az állami szükségletek. Exisztáltak ezek az abszolutizmus idejében is, de a koaliczió akkor azt mondotta, hogy önvédelemből, a szabadság és a megtámadott alkotmány védelméből nem szavazza azt meg. És nem is szavazta meg ezeket a szükségleteket, a mint hogy másképen tisztességes magyar ember nem is cselekedhetik. (Helyeslés.) És mit teszünk mi, t. kéjwiselőház ? Nem vagyunk bizalommal a kormány iránt, mert nem söpör elegendően. (Helyeslés.) Van még az országban nagyon sok darabont, különösen a nemzetiségi vidékeken, 10*