Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-8

76 8. országos ülés 1906 június 1-én, pénteken. a kiket mind el kellene söpörni, ha igazán tiszta uj korszakot akarunk alkotni, s ka csakugyan el akarunk jutni a szabadsághoz. (Helyeslés.) Mint mondottam, a koaliczió önvédelemből nem szavazta meg a költségvetést. Mi is önvédelemből nem szavazzuk meg ennek a kormánynak az indemnityt és az ujonczokat. önvédelemből azért, mert ez a kormány is, mint az azelőtti kormányok tették : megtagadja tőlünk a faji létünk biztosítására szükséges legelemibb szükségleteket is. (Ellenmondások és felkiáltások a baloldalon : Mik azok a szükségletek ? Zaj.) Megmondom azt is mindjárt. Az, hogy az indemnityben nem találunk egyetlen krajczárt sem, a mely tót vagy román kulturális ügyek istápolására volna forditandó. (Mozgás. Zaj.) Bliza Barna: Amerikában talán kapnak? (Zaj.) BlahÓ Pál: A kormány programmjában. erről nincsen szó, hogyan viseltessünk tehát a kormány iránt bizalommal ? A miniszterelnök ur olyan kedves ember, (Hosszantartó élénk derültség.) hogy mindenkinek igér valamit — persze a függetlenségi pártnak igéri a legtöbbet. Én méltánylom is az ő nehéz poziczióját. Nagyon sokan vagyunk és mindenkinek csak nem lehet valamit Ígérni, de valamicskét, legalább is egy mézesmadzagot mégis csak ígérhetett volna nekünk is. (Elénk derültség.) Pap Zoltán: Madzagot méz nélkül ! (Elénk derültség.) BlahÓ Pál: Mi még sohasem voltunk a vályúnál ! (Viharos derültség.) Egy olyan mézesmadzaggal is megelégedtünk volna,mint a milyent a kegyelmes ur a néppártnak ígért. ^Derültség a nemzetiségiek között.) Én ugyanis nem hiszek abban a katholikus autonómiában. (Mozgás.) Harmincz év óta csinálják azt és tudom, hogy még húsz esztendő múlva sem lesz meg, mert egy kormány sem fogja kiadni kezéből a katholikus alapokat, hanem mindegyik azon lesz, hogy még más ilyen alapokat is kezelésbe vehessen. (Mozgás. Zaj.- Halljuk ! Halljuk !) Visszatérve a t. miniszterlnök ur programmjára, az általános választó jogról is óhajtok néhány szót mondani. (Halljuk! Halljuk! A miniszterelnök urnak erre vonatkozó kijelentése nagyon homályos, mert nem mondta, hogy az korlátlan lesz-e, a magyar nyelv tudásához lesz-e kötve ? Azt sem mondta, titkos lesz-e, mikor és mily sorrendben jönnek ide ezek a javaslatok. Pedig nagyon érdekelt volna ez minket. Érdekelte volna a munkásokat is, nagyon szivreható lett volna és mérsékelte volna ez azokat az elemeket, a melyek az általános választói jog iránt érdeklődnek. Legalább azt mondta volna meg, hogy egy vagy két év múlva hozzák-e ide ? Én ugyan jó hosszú kormányzást kívánok e kormánynak. (Nagy derültség és taps.) Csak azért mondtam, hogy mi is hosszabb ideig lehessünk itt. (Nagy derültség és taps) Kelemen Béla : Látszik, hogy jól érzi magát. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Lukáts Gyula : A mag}^ paraszt a disznótorban is különben beszél, mint ez; és mégis a parlamentbe küldik az ilyen embert! (Nagy zaj.) BlahÓ Pál : Nagyon röviden még visszatérek a belügyi programmra. Ebben szó volt a megyék önkormányzatának fejlesztéséről, és élénkítéséről. Nem tudom, hogy mit ért a miniszterelnök ur fejlesztés alatt ? Csak nem azt, hogy a megyék, a megyei szolgabirák, alispánok az uj kormány alatt megint csak ránk rohanjanak és fabrikálják tuczatszámra a pánszlávokat, dákorománokat ? (Elénk derültség és taps. Elnök csenget.) Ez különösen a t. függetlenségi j>ártnak szól, a hol a faj magyarok vannak, a kik nem ismerik a nemzetiségi vidékeket. (Zaj.) A nemzetiségi megyékben vannak oly elemek, a melyek csak a pánszlávcsinálásból és nemzetiségi mozgalomcsinálásból élnek. (Zaj és derültség.) És ezek a darabontok most is élnek. Láttam oly embereket, a kik, a mikor az uj kormány kineveztetett, verték a mellüket: »Uram, én is függetlenségi vagyok, mindig olyan voltam.« Pedig a lcgcsufosabb szolgálatot tették a Fejérváry-kormánynak. (Igaz / ügy van ! Zaj.) A t. belügyminiszter urnak lajstromot kellene csináltatnia és feketekönyvet kellene vezetnie, s abba be kellene ezeket irni. (Igaz I ügy van !) És ilyen darabontok csinálták a szeniczei és verbói választást. Olyan szolgabirák, mint a miavai Winkler, a szeniczei Szálé és a nyitrai Szabó, csak szégyenére válnak e hazának. (Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a szónokot, tessék mérsékelnie kifejezéseit és köztisztviselőkről ne használjon ily sértő kifejezést. (Elénk helyeslés.) BlahÓ Pál : Köszönöm, elnök ur. (Nagy derültség.) En is beszélhetnék erről a két választásról, mint Miháli kolléga, de mert láttam, hogy megijedtek, mikor a sok papirost elővette: jaj de hosszú ; tehát nem teszem, pedig ez a mi egyedüli fegyverünk. A magyar vidékeken is vannak szolgabirák, a kik nem felelnek meg, de ezek azokhoz képest, a kik a nemzetiségi vidékeken vannak, angyalok, és a magyar társadalom és a magyar közvélemény nem ismeri ezt a kérdést. (Nagy zaj.) Az okból, t. ház, hogy a- mi belügyminiszterünk ezen irányban olyan gyenge ember (Mozgás.) és nem vesz egy söprüt és ki nem söpri ezen darabontokat, a kik átvedlettek, ez okból és abból az okból, hogy a kormányprogrammból teljesen ki vagyunk feledve, nekünk nincs bizalmunk a kormányhoz és mi az indemnitást nem szavazzuk meg. (Zaj.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Issekutz Győző ! Issekutz GyÓ'zÓ': T. képviselőház ! Csakis a köteles udvariasságnak teszek eleget, ha az előttem szólott t. képviselőtársam szavaira röviden reflektálok. Csakis a köteles udvariasságnak, mert politikai és parlamenti értékelés szempontjából jogot ahhoz a t. képviselőtársam beszéde nem tarthat. A ki olyan erős hangon hirdeti, hogy a nép jogaiért, azoknak a védelméért jött a magyar