Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-8

74 8. országos ülés 190ü június 1-én, pénteken. Ott van például Ausztriában a történelmi nagy nemzetek között a cseh nemzet, a melyiknek éjDen olyan küzdelme van az osztrák császári abszolút hatalommal szemben századokon keresztül, mint a milyen küzdelmünk volt nekünk magyaroknak. Az természetellenes, hogy ebben a küzdelemben ők bennünket, az erősebb harczost, a ki sok vérveszteség árán meg tudta védelmezni nemzeti és állami önállóságát, ellenséges szemmel kisérjenek. Nincs ennek más magyarázata, mint a gazdasági érdekekben való ellentét, mint az a folytonos reménykedés, hogyha ők velünk évről-évre ezt a küzdelmet folytatják, kényszerhelyzetet teremtenek, a mint kényszerhelyzetet teremtettek 1900ban, 1906-ban és remélnek teremtem 1917-ben is mindig ujabb és ujabb formulával. Abból, hogy a gazdasági közösség jármába akarják folytonosan kényszeríteni Magyarországot, ebből származik tulajdonképen az ellenségeskedésnek egész tárháza. (Ugy van ! Ugy van !) Ha tehát mi ismét az állandó megoldásokat keressük, akkor egyik elsőrangú feladatunk, hogy e kérdésben minden homályt és minden kétértelműséget eloszlassunk, és hogy ha nehézségekkel megy is a küzdelem, de keresztül kell vinnünk, hogy Magyarországnak gazdasági önállóságát, teljes szabad berendezkedését mindenkivel szemben megvédelmezzük és megalkossuk, ugy hogy ahhoz többé kétség ne férhessen, az megtámadás tárgyává többé tehető ne legyen, az mint befejezett tény álljon mindenki előtt. Mint kétségtelen valóság létezzék Magyarország teljes gazdasági szabadsága és függetlensége. (Általános helyeslés és éljenzés.) Azt hiszem, az erre való törekvésben a politikai pártok közt nem lesz különbség, együtt fog állani ebben a kérdésben is az egész nemzet. (Általános helyeslés.) Ha ezt tiszta és határozott intézkedésekkel az ország elé állítjuk, akkor a bizonytalanságnak és feszültségnek ismét egy másik nagy nehézsége lesz elhárítva az útból. (Általános helyeslés.) A harmadik és utolsó, a mit még röviden érinteni kívánok, az kizárólag a függetlenségi párt politikája, abban a vonatkozásban, a melyben némi ellentétek volnának közöttünk és más pártállásu jxilitikusok között. Ez a feszültség azon kötelezettségekből származik, a melyek a kölcsönös védelemből folynak, s melyről bölcs államférfiak 37 évvel ezelőtt abban a véleményben voltak, hogy ennek a védelemnek sikerességét egy intézményben találhatják meg, azzal biztosithatják, és másrészt ezen intézmény által azon súrlódásokat és összeütközéseket, a melyek a két állam között felmerülhetnek, kevesbíthetik. Hát, t. ház, ez a szuppoziczió akkor teljesen jóhiszemű volt, teljesen jóhiszemű lehetett, de ma már ez a szuj)poziezió nem áll fenn. Ma már világosan látjuk, hogy ezen berendezkedések alkalmasak-e arra, hogy a két állam közötti súrlódásokat kevesbítsék, vagy jiedig ellenkezőleg, épen az izgalom magvait hintik szét nemcsak az egyik, hanem a másik államban. Ma már látjuk, hogy épen ezen intézmények viszik át a bajokat egyik államból a másikba és ebből folyólag örök nyugtalanságoknak képezik forrását. Évtizedek lefolyása kellett, hogy bennünket meggyőzzön ezen intézkedéseknek meg nem felelő voltáról és arról, hogy szükséges ezek helyébe egészen más berendezésről gondoskodnunk; (Zajos helyeslés.) más berendezésről, a mely azon az alapon áll, — a mi akkor is kiindulási pont volt — hogy mind a két állam önálló, egymástól független, a melynek állami épületi eresztékei nem nyúlnak bele a másik állam épületszerkezetébe, hogy megrázkódtatások és rombolások alkalmával azt is megingassák, hanem mindegyik önállóan épiti meg és állítja fel egész állami életének berendezkedését és szervezkedését és igy a kölcsönös és együttes védelem eszközei is sokkal hathatósabbak és erősebbek lesznek, mint a milyenek ma. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De lehet ez a felfogás nem általános a politikai világban ; nem is vitatom. De emlékezetbe hozom itt a nagy angol tanítónak az oktatását, a ki épen egy ilyen nagy változásnál hivta fel nemzetének figyelmét arra, hogy államférfiaik sokáig habozhatnak bizonyos intézmények helyességének megítélésénél, de midőn a nemzet nagy tömege a reform szükségességét átérezte, az ellenkezés már idejét multa ; (Igaz! Ugy van a szélsőbaloldalon.) ha a nemzet nagy tömege abban találta fel az ő jövőjének biztositékát, hogy szétbontsa a szerinte hiányosnak bizonyult alkotásokat, hogy más berendezkedésben vesse meg jövendő boldogulásának alapját; ha a nemzetnek többsége ebben az irányban a maga nagy elhatározását kimondotta és ide akaratának képviselőit elküldötte : nem hiszem, hogy más pártok, a mikor ennek a küzdelemnek az ideje elkövetkezett, a mikor majd a mostani békés feladatok megoldása után az állandó rend megteremtésére, az állandó berendezkedésre törekszünk, nem hiszem, hogy az a támogatás, az az együttes küzdelem, a mely ebben a harezban eddig is fenforgott, ennél a pontnál megszakadjon, azt várjuk és reméljük, hogy a magyar hazafiaknak egész tömege, egész együttes tábora áll majd ismét együtt, hogy ebben a kérdésben is a nemzet jogait keresztülvihesse és azt a jövő küzdelmet is dicsőséggel és diadallal vívhassa meg a nemzet javára. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem kényszere ez a meggyőződésnek, nem a programmok egymásra való erőltetése: ez a nemzeti fejlődés folyománya, a melyben, ha együtt halad előre a nemzet, sokkal előbb és sokkal biztosabban érheti el a sikert, mintha szétdarabolva, pártokra szavadozva megyünk bele a harezba. Ennek a természetes folyamatnak a követelménye írja majd elő azoknak a bölcs államférfiaknak is az útját, a kik abban az időben a nemzet sorsának vezetésére hivatva lesznek. Ezekben fejeztem ki a mostani politikai helyzettel szemben álláspontomat; a függetlenségi párt részéről pedig kijelenthetem, hogy a javaslatot mint az állami szükségletek legelsejét a magunk