Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-8

8. országos ülés 1906 június 1-én, pénteken. 73 küzdelem után sok nemes élet egész munkásságának feláldozásával végre a nemzet bizalmát, a nemzet többségének támogatását elértő, a függetlenségi párt ez által kormányzó párttá lett, hogy most már közel negyven éven keresztül hangoztatott elveit a megvalósitás terére vezesse. Nekünk hűteleneknek lennünk a nemzet bizalmához nem lehet. Mi nem tanúsíthatjuk azt viselkedésünkkel, hogy azok az elvek, a melyeket mi szolgáltunk, olyan utópiák, a melyek nem válnak megvalósithatókká ; azt sem igazolhatjuk, hogy gyengék vagyunk ezen elvek megvalósítására, ez részünkről teljes lehetetlenség. (Igaz! Ugy van !) Nekünk kötelességünk azon feladatok igazságos, becsületes és lojális megvalósítása mellett, a melyekre bennünket a közös küzdelem és az adott szó kötelez, a népben azt a hitet fentartani és meg is erősiteni, hogy mi ezen átmeneti idők elmultával teljes erőnkkel ama nagy elveket és igazságokat szolgálni és megvalósítani fogjuk, (Élénk éljenzés és taps balfelől.) hogy mi a függetlenségi politika érvényesítésében nemcsak hiszünk, nemcsak rendületlenül bizunk, hanem el vagyunk szánva annak teljes keresztülvitelére is. (Élénk éljenzés és taps.) És, uraim, engedjék meg azt, hogy ennek természetszerű szükségességéhez néhány rövid megjegyzést fűzzek, mert mindannyian látjuk ennek a mai helyzetnek feszültségét, a melyet nemcsak ennek a helyzetnek átmeneti jellege okoz, hanem sokkal inkább a helyzet bizonytalansága, a mely jelentkezik alulról és felülről egyaránt. Alulról annak a kétkedésnek, annak a megfontoltságnak érzését láthatjuk, hogy a mi elveink, a mi törekvéseink, midőn megvalósulásra kerülnek, nem fognak-e ismét nagy akadályokba ütközni, nem fogják-e ismét a nemzetet válságok elé állitani ? Másrészről pedig ott van felülről az a gondolat, hogy ha valami engedményre rátérnek, vájjon kielégítő lesz-e ez, nem fognak-e ismét ujabb és ujabb követelményekkel előállani ? Mindebből kétségtelen a bizonytalanság érzete, ugy hogy mindannyian hiszszük és valljuk azt, hogy nem lehetnek és nem lesznek addig az országban állandó és békés állapotok, a míg nyugvópontra nem viszszük ezt az országot, a melyen szilárdan megállhat, a melyen bizalmát mindenki megtalálhatja, a melyben a kérdéseknek és állapotoknak állandó és sikeres megoldása látható. És ez a szilárd pont elsősorban is annak a bizalomnak, a mely az uralkodóház és a nemzet között van, teljes megerősítése. (Ugy van ! Ugy van! Halljuk!) Mert az lehetetlenség, hogy a nemzet az ő hódolati adóját, az ő kétségbe nem vont hűségét és lojalitását örökké megadja és szolgáltassa, s ez a bilaterális viszony a másik részről egy örökös bizonytalanságra találjon. Mert lehetetlenség az állandó béke, uraim, akkor, ha egy nemzetnek arról a helyről, a hol minden nemzet csak az ő nemzeti erejének támogatását várja, a hol nemzeti küzdelmekben az első harezost vélik mindenütt felismerni: ott mindig csak a hidegKÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911- I. KÖTET. séget, mindig csak az ellenséges érzületet kelljen tapasztalnia. Ez nem lehet az az állapot, a mely az ország állandó békéjét előidézheti. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon,) Nem igaz az a felfogás, a melyet Napóleon Lajos vallott, a mikor azt mondta: L'empire c'est la paix, hogy a császárság, az abszolutizmus : az a béke. Ez nem igaz. A nemzet jogainak tisztelete, a nemzet alkotmányának elismerése : ez a béke. (Taps és élénk tetszés a baloldalon.) Csak ez lehet az állandó béke a fejedelmekre nézve is. És hogy ha olyan jelenségekkel találkozunk, a minővel, sajnos, most is találkoznunk kellett: hogy a legfontosabb közjogi aktusunknál, az országgyűlés menyitásánál, igaz, el volt távolitva egy idegen császári hatalomnak jelvénye, de nem birunk odáig jutni, hogy magyar királyunk és magyar trónunk épületén a magyar államiság jelvényét feltűzve látnók, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon és a középen.) ebben, uraim, csak az egyoldalú kötelesség teljesítését kell szintén konstatálnunk és kívánnunk kell elsősorban azt, hogy a nemzet bizalmának állandósága viszonzásra találjon a korona részéről, (Helyeslés a baloldalon és a középen.) és hogy mindehhez többé kétség és félreértés ne férjen, a mely állandó intézmények és berendezkedések létesítésével lesz biztosítva és megszilárdítva. Ha ez megvan, akkor állandóan, hosszú időre, talán örök időre mindenféle nehézségek el fognak ezen a téren hárittatni. ( Ugy van ! Ugy van.) A másik szilárd pont, a mely most is és örökké nehézségek forrása : a gazdasági téren való örökös vergődés. Az az állapot, a midőn kényszerhelyzetek elé állítják a nemzetet, s még tizenkét éven keresztül megkötnek bennünket gazdasági lekötöttségben ; a mikor folyton, minden lépésben az ellenséges támadásnak magvait kell látnunk ; a mikor kormányunknak és a pártok vezéreinek felfelé és az osztrák kormánynyal szemben mindig küzdelmeket kell kiállmok. Ez sem az a helyzet, a mely egy nemzetnek az állandó nyugalmat biztosithatná. A népeknek nagy világversenyében, a hol á népek kimért, előre látott és előre kiszámitott lépésekkel mennek előre egy szigorú czél felé, a habozó, ingadozó, örökös támadásoknak kitett kormányzat és nemzeti élet nem lesz képes helyt állani, és a mint Miháli t. képviselőtársam felszólalásában a nemzetiségekről mondotta, hogy elszegényedve vesznek kezükbe vándorbotot, ez baja az ország minden lakosának ; hogy nem bírja megtalálni a maga gazdasági megerősödését, mert a mit épített az előző években, azt lerontja a másik év bizonytalansága. És még egy következik ezen bizonytalanság érzetéből, az, hogy épen ez szolgáltat ki bennünket Ausztria népei részéről is azoknak a támadásoknak, a melyeknek e nélkül talán nem volnánk kitéve. Mert mindnyájunk előtt érthetetlen, hogy csak a legutolsó osztrák parlamenti tanácskozásokban is olyan ellenszenves és szenvedélyes támadásoknak volt a magyar ügy kitéve azok részéről is, a kik részéről az teljesen érthetetlen. 10