Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-8
8. országos ülés 1906 június 1-én, pénteken. 67 Hogy kívánhatják, uraim, hogy mi bizalommal lehessünk a kormány iránt, a mely elismeri panaszaink igazságos voltát, elismeri, hogy a kérdéses rendeletek törvénytelenek, de ezek azért mindig hatályban vannak ? ! T. ház ! A múlt eléggé igazolja, hogy a nemzetiségi kérdést ez országban egyes kormányok mindig saját czéljaik elérésére használták fel, mint valami mumust, mint — hogy ugy fejezzem ki magamat — a kormányoknak vesszőparipáját, Tisza Kálmántól végig, az utolsó kormányig tudunk ilyen eseteket felemliteni. Én csak arra hivatkozom, hogy midőn e házban az egyházpolitikai törvényjavaslatokat keresztül vitték, akkor rendezték Kolozsvárott azt a hires memorandum-pert. Hivatkozom arra, hogy a most közelebbről lemondott törvénytelen és alkotmányellenes kormány, midőn már látta, hogy másképen nem megy a dolog, elhitette a publikummal, hogy a románok Erdélyben fellázadtak. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Miháli Tivadar: Emlékszem, hogy épen egy népgyülésről Aradra érkeztein és megiszonyodtam, látva azt a sok katonaságot; kérdeztem tőlük, hogy hova mennek? Azt mondották, hogy a havasokba, mert ott kiütött a forradalom. Ekkor kötelességemnek tartottam kollégáimmal együtt kijelenteni, hogy ez alávaló rágalom és nemcsak a lapoknak küldöttünk táviratot, hanem feljöttünk ide egyenesen báró Fejérváry Géza miniszterelnök úrhoz, a kit nem vádolok azzal, hogy talán személyesen tudott a dologról, de hogy minisztertársai rendezték a dolgot, az kétségtelenül bebizonyosodott. A miniszterelnök urnak előadtam, hogy: exczellenoziád meg lehet nyugodva, hogy a mi népünk békés, nyugalmas, rendszerető, istenfélő nép és nem gondol semmiféle revoluczióra, de ha tovább is folynak a provokálások, akkor mi érte jót nem állhatunk. (Mozgás.) Ugron Gábor: Jót állunk majd mi! (Zaj. Elnök csenget.) Miháli Tivadar: Mi nem fenyegetünk. Mi komolyan, meggondolva, népünk jogainak megvédése czéljából jöttünk ide, s csak jogos és igazságos sérelmeit akarjuk itt a t. ház előtt feltárni, remélve, hogy lesznek e házban objektív emberek is, (Mozgás.) a kik meg fogják szívlelni ezen bajokat. (Helyeslés a nemzetiségiek között.) A lefolyt választási kampányban a t. kormány kijelentette, hogy szabad választások lesznek, s az volt az elvi megállapodás, hogy egyes kerületekre nézve paktumot is köthetünk az illetékes megyei tényezőkkel. (Ellenmondások a baloldalon. Közbeszólások a nemzetiségiek részéről.) Én a megállapodásokhoz hiven, innen hazaindulva, a kolozsvári állomásnál a főispánt felszólitottam ezen elvi megállapodás alapján, de ő velem szóba sem akart állani. (Felkiáltások a jobboldalon : Helyesen tette !) Szóba sem állott velem és a kormány sem. (Mozgás. Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak, méltóztassanak a szónokot türelemmel meghallgatni ! Miháli Tivadar: Nincs az uraknak fogalmuk sem arról, hogy a nemzetiségi kerületekben milyen erőszakot, milyen brutalitást alkalmaznak egy-egy választáskor ! (Zaj. Helyeslés a nemzetiségiek részéről.) Pedig ha kell, hiteles tanukkal tudjuk bizonyítani, hogy a mi népünk a választásra józanul és legnagyobb rendben jött el. Sokan nem hitték, hogy képesek legyünk népünket a választás székhelyére olyan rendben elhozni. T. ház ! Nagyon tartok tőle, hogy a jelenlegi kormány, a melynek tagjai iránt különben a legnagyobb tisztelettel viseltetem, természetesen csak egyénileg, az előbbi kormány nyomdokain fog haladni és a nemzetiségi kérdést szintén csak vesszőparipának fogja tekinteni. Legalább a kezdet ezt mutatja. Hiszen lezajlottak már a választások. Mi feljöttünk ide rendben, csendben, én kijelentettem itt a miniszterelnök urnak szóval, hogy mi a házban komoly munkát akarunk végezni és annak daczára hogyan fogadtak az urak ? xírulók, agitátorok, ezt kiáltották felénk, holott semmivel sem tudják ezt bizonyitani. Hol van ennek az árulásnak tárgyi tényálladéka ? összefér-e a ház méltóságával az, hogy . . . (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások : Oltó ! Ne adjon utasításokat az elnöknek I) Elnök (csenget): Kérem a kéjyviselő urat, hogy ilyen hangon ne beszéljen, mert ilyen hangon csak akkor volna jogosítva beszélni, ha én elnöki kötelességeimet innen nem telj esitettem volna. Én azonban, mikor itt a hazaáruló szó elhangzott, azonnal figyelmeztettem az illető képviselő urat, és kijelentettem, hogy ha tudnám, ki volt az illető, a ki azt a közbeszólást használta, rendreutasítanám, . . . Egy hang (a középen) : Rakovszky volt! Zboray Miklós : Megint gyanúsítanak « (Zaj.) Elnök : .. . ezért hát ne méltóztassék most a ház méltóságát olyan módon tenni kritika tárgyává, mint a hogy azt tenni méltóztatott. (Élénk helyeslés.) Kérem, tessék tovább folytatni a beszédet. Miháli Tivadar: Tisztelettel hajlóm meg az elnök ur figyelmeztetése előtt és engedelmet kérek, ha egy pillanatra érzelmeim elragadtak. Én is ember vagyok és végre is ezek a megtámadtatások megtörténtek, még pedig csak a közelmúlt napokban. T. ház ! Vagyok bátor ez alkalommal kérve kérni a t. kormányt, hogy ne haladjon az előbbi kormány nyomdokain. Ha mégis ezt tenné, bátorkodom tudomására hozni, hogy a jelen felvilágosodott században nem sikerül többé mumussal ijesztgetni a hazai népeket. A nép jogainak és érdekeinek megvédése czéljából mi túlteszszük magunkat a kormányon és látjuk előre közeledni azt az időt, midőn mi nemzetiségiek a magyar néppel kezetfogva, vállvetve fogunk küzdeni az ország népeinek jogaiért és dicsőségeért. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Mi jól tudjuk, hogy a magyar 9*
