Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-8

tó 8. országos ülés 1906 június 1-én, pénteken nép is épen ugy szenved, mint a mienk és mi kü­lönbséget teszünk a kormány és közegei között és a magyar nemzet között. Ha kifogásaink vannak, a kormány és közegei ellen vannak, de nem a ma­gyar nemzet ellen, (Helyeslés a középen.) a mely­lyel békében és együtt akarunk élni és haladni. Mi tiltakozunk a nemzetiségek nevében — és azt hiszem, hogy a magyar nép is helyesli ezt a tilta­kozást — az ellen, hogy a kormányok, illetve annak alantas közegei az összhangot, a békét, a testvéri­séget megbontják közöttünk. (Elénk helyeslés a középen. Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Névszerint fogom megnevezni azt a képvise­lőt, a ki folytonos közbeszólásaival zavarja a szónokot. Miháli Tivadar: T. ház! A második indok, a melynél fogva nem szavazhatok bizalmat a kormánynak, az, hogy az általános szavazati jog kérdésében nem nyilatkozott határozottan. Ezen határozott nyilatkozattételre annyival inkább szükség van, mert több oldalról, ugy politikai férfiak részéről, mint a sajtó utján is, különböző­képen magyarázták azt a kifejezést, a melyet a kormány programmjában használt, hogy t. i. »képesitett egyén« legyen a választó. Mi ugy fog­juk fel a dolgot, és ez önként folyik az általános szavazati jog természetéből, hogy minden nagy­korú, józaneszű és büntetlen előéletű polgár kell, hogy a szavazati jogban részesüljön. (Élénk helyeslés a jobboldal és a közép hátsó padjain.) Ma kvalifikáczióhoz kötni a választói jogot, azt jíélclául az irni- és olvasnitudás feltételétől füg­gővé tenni, mindaddig, mig az állam nem gon­doskodik róla és nem ad alkalmat a népnek arra, hogy irni és olvasni tanulhasson : a polgárok leg­nagyobb részének ilyen korlátozása nem volna helyes. (Helyeslés a jobboldal és a közép hátsó padjain.) És én itt az alsóbb néposztályok nevé­ben — nemzetiségi és valláskülönbség nélkül — tiltakozom az ellen, hogy esetleg ilyen törvény­javaslattal álljanak elő e házban. (Helyeslés. Mozgás a baloldalon. Halljuk!) Ha a kormány el óhajtotta volna oszlatni kételyeinket, azt könnyen megtehette volna, ha a benyújtott tör­vényjavaslatok tömegével együtt ezt a törvény­javaslatot is beterjesztette volna. Akkor minden aggályunk megszűnt volna, de mit tett a kormány? Beterjesztett törvényjavaslatokat, a melyekben tőlünk adót és katonát kérnek, de azon javasla­tok beterjesztését, a melyekben jogokat adnának a népnek, elhalasztották. Mi szivesen hozzuk meg a haza oltárán a pénz- és véráldozatot, de kérjük népünk számára az őt megillető jogokat. (Elénk helyeslés a nemzetiségiek padjain. Mozgás a baloldalon.) Ma ugy gyakoroltatnak a jogok, hogy népünk kivándorol, ugy hogy maholnap Amerika sem lesz képes befogadni, és ha ez a kormányrendszer tovább folytattatik, pusztán fog maradni ez az ország. A statisztika eléggé igazolja, hogy állunk e tekintetben, s én ugyan nem bocsátkozom ezúttal részletekbe, de lesz alkalmam a budget tárgyalásakor a részleteket is feltárni. Egy további indokunk, a melynél fogva a t. kormány iránt bizalommal nem viseltetünk, az, hogy ámbár szép programmot hirdet a köz­igazgatási kormányzat terén, de annak daczára, hogy már másfél hónapja, hogy ez a kormány az ország gyeplőjét kezébe vette, az országban valóságos hadjárat folyik, (Ugy van ! a jobboldal és a közép hátsó padjain.) különösen a nemzetiségi kerületekben folynak továbbra is a terrorizálások és brutalitások, a melyek, ha tovább folytattatnak, nemcsak hogy az ex-lex idejéből hátramaradt adóhátralékokat nem lesz képes az a nép fizetni, hanem kénytelen lesz a vándorbotot is kezébe venni. (Egy hang a jobboldalon : Csak tessék!) De nem tetszik, uram, mert itt születtünk és itt fogunk élni; mert »itt élnünk és halnunk kell». (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Miháli Tivadar: T. ház! Minthogy látom egyes megjegyzésekből, hogy talán szavam hihető­ségében is kételkednek, megjegyzem, hogy vélet­lenül hoztam magammal okmányokat, a melyekkel be tudom igazolni a t. ház előtt, hogy mi történt a kerületemben. Itt van többek között egy iga­zolvány eredetiben, a melyet Veress Imre nagy­ilondai főszolgabíró a választások alatt kiadott, így szól az igazolvány (olvassa) : Simon Gyula dési lakos részére kiadatott ez az igazolvány, hogy a választókerületben minden egyes község­ben a választásoknál az esetleges izgatásokat ellenőrizhesse, hozzám jelentéseket tegyen, vagy azokat a községi előjáróságnál bemutassa. (Zaj.) Ez a Simon Gyula nem a nagyilondai kerületben lakik, ez egy dési elzüllött alak, a ki negyven társával együtt ki lett küldve a nagyilondai kerületbe, hogy a választókat szétkergessék, meg­verjék. Ezeket az urakat botosok neve alatt ismeri a nép. Ha kivánják, feljelentésem is itt van, felolvasom. (Ellenmondások. Zaj.) Ép azért, mert konkrét esetet akartak, hivatkozom erre az esetre. Itt van az 1412. számú rendelet, a melyet Veress Imre nagyilondai főszolgabiró 11)06 május 5-én adott ki, a melynek értelmében az összes járásokban elrendelte, hogy tizenöt nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatt lehuzandók az összes keritések. (Felkiáltások : Ez magánjog!) Igen, magánjogi dolog, de hogy lehet kívánni, hogy keresetét a nép az ügyvédnek adja ? Hiszen a főszolgabiró arra való, hogy a nép jogait meg­védje, nem pedig, hogy zsarolja a népet. (Taps a középen.) És épen a legszorgosabb munkaidőben, a mikor kikelnek a növények a kertekben, a mikor a gazda várja az aratási időt, menjen pereskedni! Kiszámítottam szakértőkkel, hogy ha ez végrehajtatik az egész járásban, nem kevesebb mint 250.000 korona kárt okoznak az illetőknek. Ugyanezen főszolgabiró számos esetben a polgárok személyes szabadságát is megsértette az által, hogy különböző fiktív jelentéseket tétetett magá­nak a jegyzők által, és azután kiadta a csendőrök-

Next

/
Thumbnails
Contents