Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-8
66 8. országos ülés 1906 június 1-én, pénteken. mány előterjesztéseit kritikával, fogadjuk mérlegeléssel, de kérem társaimat, hogy a mikor a kormányban azok a férfiak ülnek, a kik minket is képviselnek, a kik az ország nagy többségeinek vezérei, hogy ezek irányában mi bennünk ne a bizalmatlanság érzete legyen az uralkodó, hanem a bizalomé. Kérem még egyszer a t. házat, hogy a javaslatot elfogadni méltóztassék. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: T. ház! Mielőtt a szőnyegen lévő törvényjavaslat tárgyalását folytatnók, van szerencsém a t. háznak jelenteni, hogy a válaszfelirati bizottság megalakult; elnöke Széll Kálmán, előadója Ballagi Aladár lett. Egry Béla jegyző: Miháli Tivadar! Miháli Tivadar: T. ház! Kérem a t. házat, engedje meg, hogy a tárgyalás alatt lévő indemnitási javaslathoz pártom nevében én is hozzászóljak és hogy álláspontunkat kifejthessem. (Bálijuk ! Halljuk !) A mi álláspontunk az, hogy az indemnitás kérdése tisztán bizalmi kérdés. Ilyennek tekintetett az mindig a múltban, mi is annak tekintjük. Az indemnitás megszavazása bizalmi kérdés lévén, sajnálattal kell kijelentenem pártom nevében, hogy mi a kormány iránt nem viseltethetünk bizalommal, (ügy van! Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) tehát az indemnitási törvényjavaslatot sem szavazhatjuk meg. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) A legfőbb indok, a miért mi a kormány iránt bizalommal nem viseltethetünk, az, hogy a kormány programmjában egyetlenegy szóval sem érinti a nemzetiségi kérdés mikénti megoldását. Kubik Béla : Nem aktuális ! (Zaj a baloldalon és a nemzetiségiek -padjain.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Miháli Tivadar: A nemzetiségi kérdés megoldása volt, van és lesz aktuális. (ügy van ! Ugy van ! a. nemzetiségiek padjain.) A legközelebb lefolyt események és alkotmányválság is eléggé igazolták a nemzeti kérdés megoldásának szükségét. Az volna a természetes, hogy a nemzeti kérdés megoldásánál mindig az erősebb fél legyen a kezdeményező. Nem tette. Hogy mi lojalitásunkat kimutassuk, megtettük szokás ellenére is a kezdeményezést és kértük a t. kormány tagjait, hogy sérelmeinket hallgassa meg és legyen gondja azok orvoslására. A t. kormány volt olyan szives, — a miért nagy hálával tartozom a t. miniszterelnök ur irányában — hogy meghallgatott bennünket, meghallgatta sérelmeinket. Én is szerencsés voltam azon az értekezleten résztvehetni, a melyen résztvettek a két egyház érsekei is, a kik úgyszólván megkönnyebbülten távoztak az értekezletről, mert az ott megnyilvánuló közeledésben egy jobb kornak jelét látták. Hiszen, t. képviselőház, ők is nehéz és súlyos helyzetben vannak. Egyfelől a kormány kívánja, hogy szolgálatokat tegyenek, másfelől pedig a nép, a mely ma már teljesen felvilágosodott, szintén Mvánja, hogy érvényesítsék az ő jogait, és igy sok esetben két malomkő közé kerül az illető, mert ha a kormány kívánságait teljesiti, akkor a nép zúdul fel ellene, és megfordítva, ha a nép jogait védi, akkor a kormány támadja meg. (Ugy van! Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) így vagyunk mi, t. ház, lelkészeinkkel is, és sajnálatraméltó dolog, hogy a kormány tagjai közül különösen a belügyminiszter ur azon téves nézetben van, hogy a mi lelkészeink a választások alkalmával és egyáltalában izgattak volna. Ez nem áll. Ez alávaló rágalom. (Nagy zaj a haloldalon. Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Hentaller Lajos : Fogja be a száját! Hé! (Elnök csenget.) Miháli Tivadar: A dolog megfordítva áll. A nép, a mely a jelenlegi állapotot tovább nem tűrheti, követeli, hogy lelkésze álljon az ő élére, és nem egy, de számos eset igazolja, hogy a hol a falusi lelkészek nem állottak a köznép élére, a nép elzárta előlük a templomokat. Mit csináljon már most az a lelkész ? Egyfelől a kormány fenyegeti, hogy az államsegélyt megvonja tőle, másfelől a nép megvonja tőle a bizalmat, elzárja előle a templomot, ha nem veszi kezébe népe ügyeinek vezető szerepét. Ez nagyon komoly és megfontolandó dolog. Hiszen, t. ház, a mi egyházunk ennek az államnak szolgálatokat tett a múltban, szolgálatokat tesz a jelenben és szolgálatokat akar tenni a jövőben is. (Helyeslés.) Az államnak nincs annyi rendőrsége, a melylyel fenn tudná tartani azt a rendet, melynek fentartásában a mi egyházunk, erkölcsünk és vallásunk nagy szerepet játszik. (Ugy van! Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) Azon az értekezleten, a melyről említést tettem, sok minden sérelemről esett szó és azok felhozását nemcsak helyeselte, de orvoslásuknak szükségességét el is ismerte a kereskedelemügyi miniszter ur ő exczellencziája, sőt maga is különösen a közigazgatás és igazságszolgáltatás terén olyan sérelmeket hozott fel, a melyekről magunk is megfeledkeztünk. És ezért én itt is hálás köszönetet mondok neki, valamint azért is, hogy a mikor a kereskedelemügyi miniszter ur ő exczellencziájának tudomására hoztam, hogy az alkotmányellenes kormány rendeletei folytán olyan helyzetbe jutottunk, hogy vallásunk tanait sem adhatják elő szabadon hitoktatóink az iskolákban, felkiáltott a miniszter ur és azt mondta : »Lehetetlen, hogy szabad államban szabad polgároknak ne lehetne saját vallásuk tanait saját nyelvükön előadni és meggyőződésük szerint imádni Istenüket.« (Éljenzés a nemzetiségiek padjain.) Akkor is megköszöntem a nyilatkozatot, és örökké hálás leszek a kereskedelemügyi miniszter urnak ezen lojális kijelentéseért, e sérelem elismeréseért. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy ámbár a törvénytelen kormánynak minden más rendeletét hatályon kivül helyezték, ez a rendelet még mai nap is érvényben van.
