Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-8

8. országos ülés Í906 ber végéig, a másikat 1907 október végéig köteles leróni. Természetes, hogy a mennyiben a jelen esztendőre is vettetnek ki adók, azok sem váljanak esedékessé mindjárt azon a napon, midőn ez a javaslat törvényerőre fog emelkedni, hanem az 1906. évi Julius 15-éig legyen kitolva a határidő, a meddig kamat nélkül fizetni lehet. Itt aztán bizonyos bifurkáozió van a legszegényebb osztályok javára, a mely abból áll, hogy azok, akiknek évi adója a200 koronát meg nem haladja, tehát a kik nem direkt az adóhivatalnál fizetik adójukat, minden további megkérdezés nélkül tartozásuknak ezt a két részletét kamatmentesen fizethessék. Vagyis épen a legszegényebb osztályok legyenek felmentve a kamatfizetés terhe alól. Hogy a kamatmentesség nem terjesztetett ki a 200 koronán felül fizető állampolgárokra is, annak megvan a maga sajátságos oka. Nem mintha a kormány ugy akarná magyarázni a demokrácziát és a jogegyenlőséget, hogy a szegény embernek több joga legyen, mint a vagyonosnak, hanem mert a vagyonosak közül igen sokan, egyesek és társaságok is, adójukat takarékpénztárba helyezték el, a hol kamatot kapnak; lehetetlen tehát, hogy ilyeneknek az állam ajándékot adjon. De miután a vagyonosabb osztályok közt is vannak olyanok, a kik igen nehezen tudják adójukat megfizetni, talán nehezebben, mint azok a szegény emberek, a kiknek adója 200 koronát sem ér el, hogy ezeknek se legyen hátrányuk, a kormány felhatalmaztatik, hogy minden egyes esetben, ha folyamodnak az illetők, méltányos elbírálás mellett intézze el ügyeiket s a kamatot részükre is elengedhesse. De ezenkivül még tovább is megy a törvény. Ha volnának olyanok, a kiknek nagy nehézségükbe kerülne az, hogy 1907-ik év október végéig lefizethessék adótartozósukat, akkor ezeknek egyszerű folyamodványukba kerül az, hogy a jövőre nézve ez a határidő is kitolassék, még pedig, ha a szükség' fenforog, kamat nélkül. És nem szükséges, hogy az illetők ebből a czélból instancziákat nyújtsanak be, teljesen elegendő, ha jelentkeznek községük birájánál, ott szóval előadják kérésüket, bélyegmentes jegyzőkönyvet vesznek fel velük, sőt az is megendtetik, hogy ne kelljen egyenként odamenniök, hanem az egész község egyszerre is bejelenthesse a biró utján a haladékra való igényét, és mindenkor a legméltányosabb elbánásban részesülnek. Kiterjed a felhatalmazás még arra is, hogy a hátralékos illetékekre nézve is megadhassa a kormány egyes indokolt esetekben a kamatmentes halasztást; az illetékek természetesen csak ezen törvény életbeléptetése után a harminczadik napon válnak esedékessé. Ebben a tekintetben magánjogi természetű okok nem engedik meg, hogy általánosságban mondassék ki a fizetések kamatmentes elhalasztása,' hanem minden egyes esetre felhatalmaztatik a miniszter, hogy a haladékot megadja. További intézkedése még a törvényjavaslatKÉPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. I. KÖTET. június t~én, pénteken. 65 nak, hogy a pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a magyarországi városok és községek részére a fogyasztási adó-természetű hozzájárulásokat kifizethesse. Méltóztatik tudni, hogy az 1899 : VI. t.-cz. erre nézve intézkedéseket tett, de ezeket csak három esztendőre állapitotta meg. 1901-ben a törvény meghosszabbíttatott 1904 végéig, de akkor lejárt. Ha tehát nem adunk felhatalmazást a miniszternek, akkor a községeknek és városoknak a fogyasztási adókból való részleteket nem folyósíthatná. Erre nézve is felhatalmazást kér tehát a kormány. Még csak egyetlen dolgot akarok felemliteni. Szóba került a pénzügyi bizottságban, hogy a bevonult póttartalékosokat nem kellene-e olyan módon kárpótolni, hogy számukra az 1905. esztendei adók elengedtessenek ? Erre nézve a pénzügyminiszter ur azt a kijelentést tette, hogy ezek kártalanítása iránt külön előterjesztést kivan tenni, még pedig oly módon, a hogy az a boszniai okkupáczió alkalmával bevonult póttartalékosokra nézve történt, a mikor bizonyos, a helyi viszonyoknak megfelő napszámban részesittettek a póttartalékosok családjai. (Elénk helyeslés.) Azt hiszem, ez megnyugvást fog kelteni az egész közönségben, de megnyugvást fognak kelteni azok az egyéb engedmények is, a melyek ebben a törvényben le vannak fektetve. Hiszen pénzügyi szempontból majdnem tovább megyünk az engedékenységben, mint a hogy azt az állam érdekeire való tekintettel tennünk lehet. De tekintetbe kellett venni, hogy épen a legjobb hazafiakról van szó; tekintetbe kellett venni, hogy egyesek, a kik adóikat ki nem fizették, ha az rajtuk egyszerre hajtatnék be, nemcsak anyagi károsodásnak volnának kitéve, hanem esetleg anyagi romlásnak is. Ki volnának téve ennek épen azok, a kikről azt kell mondanunk, hogy a legnagyobb hazafias érzésektől voltak eltelve, hogy épen azért szegültek ellene az alkotmányellenes kormánynak, mert az törvénytelen módon akart eljárni. A legnagyobb hiba volna most ezeket hazafias kötelességük teljesítéséért megkárosítani. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Midőn mindezek alapján bátor vagyok ezt a javaslatot a t. képviselőháznak elfogadásra ajánlani, engedelmet kérek a t. háztól arra, hogy egy szót intézhessek ahhoz a párthoz is, a mely jelenleg a többséget alkotja e házban, a melyhez tartozni nekem is szerencsém van, s a melynek ügyét tehetségem szerint közel harmincz esztendő óta szolgálom. (Éljenzés a baloldalon.) Mi ezen az oldalon megszoktuk azt, hogy a kormánynak előterjesztéseit mindig bizalmatlansággal fogadjuk; az uralkodó érzés bennünk mindig a bizalmatlanság volt; úgyszólván a tagadás szellemét képviseltük. De most elérkezett a cselekvésnek ideje, a mikor nekünk alkotnunk kell és az alkotás szellemét kell hogy képviseljük. Nem mondom, hogy vak bizalommal fogadjunk minden előterjesztést, mert hisz akkor nem teljesítenek képviselői kötelességünket; fogadjuk igenis a kor9