Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-8

M 8. országos ülés J9(J6 június 1-én, pénteken. tóztassanak itt az elnöki emelvény előtt meg­jelenni és az esküt letenni. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző urat pedig kérem, hogy az eskümintát felolvasni szíves­kedjék. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző (olvassa az eskümintát. Gr. Batthyány József, Gál Sándor, Issekutz Győző, gr. Károlyi István, Leitner Adolf és Zboray Miklós leteszik az esküt, a mit a ház tagjai állva hallgatnak végig). Elnök : Miután az összeférhetlenségi állandó bizottságnak nem minden tagja tette le az esküt, felkérem azokat, a kik a mostani ülésen meg nem jelentek, hogy a ház legközelebbi ülésén ezen esküt letenni szíveskedjenek. Következik az államháztartás ideiglenes vite­lére vonatkozó felhatalmazásról szóló törvény­javaslat és a pénzügyi bizottságnak erre vonat­kozó jelentése (írom. 14, 28). Házszabályaink szerint az első szó az előadó urat illeti. Hoitsy Pál előadó: Igen t. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Most, mikor elérkezett végre ránk nézve is a cselekvésnek ideje, mikor ezer teendőt kell elvégeznünk, mikor minden munkánk sietős, méltóztassanak nekem megengedni, hogy szűken mérjem a szót és a javaslatra vonatkozólag csak a leglényegesebbet adjam elő, a mi annak megértésére vonatkozik. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztatnak jól tudni azt, hogy mi volta­kéjien jelenleg is az exlex-állapotban vagyunk, mert a kormánynak kinevezésével csak az alkot­mány formái lettek helyreállítva, de maga a törvé­nyenkivüü állapot meg nem szűnt, a kormánynak nincs joga sem bevételeket eszközölni, sem pedig kiadásokat folyósitani. Ezen törvényjavaslat által ezt a jogot kivánja magának a kormány meg­adatni, még pedig a lehető legrövidebb időre, körülbelül két hónapra, vagyis ezen esztendő Julius havának utolsó napjáig. Kivánja jiedig e jogot megadatni az 1904-iki költségvetési törvény­nek adatai és számai alapján. E tekintetben némi­leg el kellett térni az eddigi szokástól. A szokás ugyanis az, hogy mindig az előző évnek költség­vetési törvénye szokott alapul elfogadtatni. Ebben az esetben ez keresztülvihető nem volt, mert — a mint bölcsen méltóztatik tudni, — az 1905. esz­tendőre a költségvetési törvény soha megszavazva nem lett. Az bizonyos, t. képviselőház, hogy ez által némely jogos igények kielégithetők nem lesz­nek. Vannak ugyanis olyan tételek, a melyek az 1905. évi költségvetési javaslatba fel voltak véve és az illetők, a kikre ezek vonatkoztak, abban a reményben éltek, hogy részükre az 1905. év folya­mán ezen összegek utalványozva lesznek. Ilyen pl., hogy mást ne említsek, a protestáns tanárok fizetési pótléka. Ezeket az 1904. évi költségvetés alapján ma folyósitani nem lehet. Ez azonban csak csekély baj, mert hiszen ez a felhatalmazás csak két hónapra kéretik, két hónap múlva, reméljük, hogy a költségvetési törvény el fog készülni és mindezek és ehhez hasonló bajok orvosolhatók lesznek. Az u. n. indemnitási törvény, hogy ezzel a nem annyira rossz, mint csúnya szóval éljek, ki is volna merítve. Ez alkalommal azonban a kormány messzebbmenő felhatalmazásokat is volt kénytelen kérni a törvényhozástól, épen a viszonyoknak nyomása alatt. {Halljuk ! Halljuk !) Az egyik felhatalmazás arra vonatkozik, hogy az 1905. év bevételei és kiadásai mikép könyvei­tessenek el ? Ezek a bevételek befolytak és ezek a kiadások el lettek költve. Itt az esztendő volta­képen már le van zárva és a mostani kormány arra nézve még csak felelősséget sem vállalhat, hogy ennek az 1905-ik esztendőnek pénzügyi eredmé­nyei mikép és hogyan számoltassanak el. De viszont tekintetbe kellett venni, t. képviselőház, az országgyűlésnek azt a jogát, hogy a zárszám­adások tételeit a költségvetés tételeivel össze­hasonlíthassa, azok felett kritikát gyakorolhasson és ha szükséges, intézkedéseket tehessen. Ez csak oly módon érhető el, hogy ha az 1905. évnek a zárszámadásai az 1904-iki, törvényesen meghozott költségvetési törvénynek czimei, fejezetei és rova­tai szerint könyveltetnek el és a hol valami eltérés mutatkozik, arról a képviselőháznak minden egyes alkalommal külön jelentés teendő és azokra nézve a képviselőháznak joga fentartandó. Én azt gon­dolom, t. képviselőház, hogy ez a lehető legegy­szerűbb, a lehető legjobb, sőt az egyetlen lehető mód, hacsak a képviselőháznak jogát tángálni nem akarjuk. (Helyeslés.) Kér továbbá a kormány ebben a törvény­javaslatban felhatalmazást az 1905. évben és az 1906. esztendő első negyedéből származó adó­tartozásoknak legenyhébb módon való behajtá­sára. Ez, t. képviselőház, a törvényjavaslatnak épen az a része, a melyben az uj korszaknak szel­leme a legnagyobb mértékben megnyilatkozik. (Igaz ! ügy van !) Szokatlan dolog az, t. képviselőház, hogy finánczkormányok afféle javaslatokkal jöjjenek a képviselőház elé, hogy az adófizető polgárok baján mikép lehetne segíteni s azoknak mikéjien lehessen a legmesszebbmenő engedményeket adni. Szokatlan jelenség ez nemcsak mi. nálunk, hanem általában mindenütt, mert a finánczkor­mányoknak elsősorban kötelességük a fmáncziák rendbentartására fordítani minden igyekezetüket. Szokatlan az az egész világon és ezért mondom, hogy itt nyilatkozik meg leginkább az a szellem, a mely átjárta az egész nemzetet, midőn maga a kormány kéri a törvényhozást, hogy ne a szigort alkalmazza, hanem a legnagyobb engedékenység­gel járjon el a ])olgárokkal szemben. (Helyeslés.) A felhatalmazást a kormány a következő fel­tételek alatt kéri. Először is mondassék ki az, hogy a kinek ötnegyed évre vonatkozólag adó­tartozásai — nem adóhátralékai, csak adótarto­zásai — vannak, minden további megkérdezés nélkül két egyenlő tételben olyképen fizethesse a maga adóját, hogy az egyik részletet 1906 októ-

Next

/
Thumbnails
Contents