Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-7

7. országos illés 1906 május 30-án, szerdán. 55 fordulnak az emberek, mert kormánypárti lapokban következetesen bujtogatnak ellenünk. (Mozgás és felkiáltások a baloldalon : Mi a lap czime?) »Független Magyarországa Ez a lap 1906 máj. 1-jei számában azt irja (Felkiáltások a baloldalon: Hát maguk mit irnak ?) a magyarigeni választásra vanatkozólag, hogy a tisztviselők, az alispán és főszolgabirák, a kik az én kerületemhez tartoznak, úgyszólván nekem baráti szolgálatokat tettek. Erre vonatkozólag a következő megjegyzéseket fűzi: »Nem tudják ugyanis, — t. i. azok a tisztviselők, — hogy mig a hazafias pártok küzdelmeivel szemben a legteljesebb passzivitással kell viselkedniök, addig államellenes programmal fellépő jelöltekkel szemben, mint köztisztviselőknek, — a törvény korlátain belül mindent el kell követni.* (Felkiáltások : Természetes !) Pap Zoltán : Természetes ! Az államellenesekkel szemben, világos ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vajda Sándor : Nem érzem magamat hivatottnak arra, hogy én oktassam ki a t. Kossuth-pártot és a néppártot az iránt, hogy mit tesz a mi hazánkban az, hogy »a törvény korlátain belük a tisztviselő mindent megtehet egy ellenzéki jelölttel szemben, mert hiszen, ugy tudom, volt az uraknak ebben elég részük. Molnár Jenő: Nem »ellenzéki« jelölttel szemben. Vajda Sándor : A czikk azután igy folytatja : »És e tekintetben egy tekintélyivel és sulylyal biró közigazgatási szervezetnek nagy hatással lehet eljárnia. Személyes megjelenés, felvilágosítás, rábeszélés már magukban is elegendők, hogy a jobb érzésű román választók a hazafias, akár magyar, akár más ajkú jelölthöz csatlakozzanak.* (Felkiáltások : Ez igaz ! Nagyon helyes !) Pap Zoltán : A jó érzést tagadják meg ? Fogadják már el azt a titulust, hogy jóérzésüek. Vajda Sándor: Egyébként a többi lapokban is igy irnak. És mit csinálnak a tisztviselők ? Nézzük meg az ügy másik oldalát. Elment a szegény Szász, igy hívják az alispánt, házról-házra kunyorálni a falusi biráknak, hogy szavazzanak az ő jelöltjére, vagy legalább maradjanak otthon. (Felkiáltások : Ezt is szabad!) Elment aztán Pongrácz, Csuka és Incze szolgabíró, a kik épen igy kunyoráltak és presszionáltak a választók közt; elment az alispán fia is az egyes falvakba ; mindent megtettek tehát ellenük. Nagy György: Jól tették. (Derültség.) Vajda Sándor: Azonban a közigazgatási tisztviselők pressziója daczára is a román nép, a román választók akarata érvényesült és most mégis azt mondják, hogy engem protegáltak. (Zaj.) Én csak azt kivánom mindnyájuknak, a kik hivatalos jelöltekként lettek kandidálva, és a kik úgyszólván ki lettek nevezve a kerületeikbe . . . (Élénk ellenmondás.) Elnök : Figyelmeztetem a szónok urat, tessék mérsékelt kifejezéseket használni. Vajda Sándor : . .. hogy ép oly protekczióban részesüljenek, mint a minőben engem részesített a magyarigeni közigazgatási hatóság. A mi különben a mai interpellácziómra tartozik, — bocsánatot kérek, hogy az urak kényszeritettek, hogy más tárgygyal is foglalkozzam — ez mindenekelőtt az, a mi a szilágycsehi, a nagysomkuti és a krassói kerületekben történt. A szilágycsehi választókerületben tradicziószámba megy, hogy nemzetiségi jelöltet nem szabad keresztülengedni. (Helyeslés a baloldalán.) Ezt a tradicziót örökölte nemcsak az ottani választóközönség, hanem nagy része a t. képviselőtársaimnak is a liberális párttól és Bánffytól, a kitől ép ugy tűrtek, mint a hogy mi szenvedünk ma. (Zaj.) Abban a kerületben tehát ezt a tradicziót fenn akarták tartani most is. Tisza alatt ki lett adva a jelszó, hogy a mi pártvezérünket, a mi hivatalos jelöltünket inkább fejbe kell ütni, mintsem átengedni és győzni hagyni. (Zaj.) Országosan ismert dolog, hogy Pap Györgyöt felbérelt botosokkal agyon akarták veretni. (Nagy zaj a baloldalon.) Hédervári Lehel : Kik azok ? Tényeket! (Nagy mozgás.) Vajda Sándor : Tényleg fejbe is ütötték és csak Istennek meg a Gondviselésnek köszönhető, hogy nagyobb baja nem esett. Ép ugy széjjelverték a választókat, miután csendőrfedezet alatt lefegyverezték őket és elvették még a pipájukat is. Azután odabocsátottak csendőröket, hogy a csendőrség védje a botost, hogy a botos agyonüthesse az oláht. (Nagy zaj.) Igy történt a Tisza alatti tiszta választás. (Zaj.) Azt hittük, hogy van még lojalitás politikai ellenfelek közt és ha egyszer paktumot kötünk, az a paktum meg fog tartatni velünk szemben is. (Nagy zaj a baloldalon.) Pap Zoltán : Kivel kötöttek paktumot ? Ne gyanusitson, mi nem paktáltunk magukkal. (Zaj.) Vajda Sándor : Igenis, Pap György közt és a mi embereink közt Szilágymegyében paktum jött létre. (Nagy zaj balfelól.) Rákosi Viktor .* Kristóffyval kötöttek paktumot % Vajda Sándor : A megyével köttetett a paktum oly értelemben, hogy mi nem fogunk jelöltet állitani két kerületben és azért Pap Györgynek át lett engedve a szilágycsehi kerület. (Zaj.) Pap Zoltán : Kivel kötötték ? (Nagy zaj.) Elnök : Kérek csendet! Vajda Sándor : Hogy folyt le a szabad választás ? Mikor látták, hogy Pap Györgynek túlnyomó többsége van, uj cselhez folyamodtak, mivel nem lehetett a botosokkal dolgozni, mert a katonaság ellenállt és védte a mi választóinkat is. (Nagy zaj és jelkiáltások a baloldalon : No ugy-e ? Ez is baj ?) Mikor tehát látták a választás vezetői, hogy csakis csendőrséggel hozhatják be a választókat, mert a csak csendőrség kész kortesszolgálatokat tenni, mert a katonaság sem a mi pártunkat nem fogja, sem az ő pártjukat, cselhez folyamodtak és lemondatták az egyik választási bizottság elnökét, s elhalasztották a választást.