Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-7

56 7. országos ülés 1906 május 30-án, szerdán. Tetszik tudni, hiszen volt mindnyájunknak elég praxisunk a választások körül, mit tesz az, ha egy 3000 választóból álló kerületben felfüggesztik a választást ? Kun Árpád : Pap György kívánságára mondott le az elnök. Vajda Sándor : Községről-községre jártak és korteskedtek csendőrség fedezete alatt, s megtörtént — a mi nem egyedülálló eset — hogy Péchy főszolgabíró összehivatta Szamosudvarhely községben a népet, természetesen csendőrség fedezete alatt és felhívta, hogy szavazzanak az ő jelöltjére, összejárták a községeket és kostolót adtak a választóknak, hogy ha bemenni mernek a választás napján, agyon fogják őket ütni. Elkövetkezett a választás napja és ekkor Illyésfalváról a választókat bekísérték katonai fedezettel. Nem történt nagy baj, csak mikor a városba bevonultak, kőzáporral fogadták őket mindenfelől. Ezenkívül ugy lett berendezve a választás, hogy a Szamos felől jövő választóknak nem jutott katonai fedezet, s így ezek katonai fedezet nélkül voltak kénytelenek bevonulni. Ott azonban van egy hegy, s mikor odaérkeztek, kőzáporral fogadták őket, mert a kövek már előre el voltak helyezve a szekereken és botosokkal verték széjjel Pap Györgvnek 800 választóját. (Zaj és ellenmondás balfelöl.) Egy hang (baljelől) : Nyolczvanat! Vajda Sándor : Ha csak nyolczvanat vertek is volna széjjel, az csak olyan brutalitás és jogsértés, mintha 800-at vertek széjjel. Megölték Pap Demeter lelkészt és még egy választót. Kun Árpád : Kicsoda ölte meg ? Vajda Sándor : Ez volt a szilágycsehi választásnak véres eredménye és a kormánypárti hivatalos jelölt fényes győzelme. Áttérek most már a nagysomkuti választókerületben elkövetett attroczitásokra. (Mozgás.) A nagysomkuti választókerületben azzal kezdődött a taktikai eljárás, hogy a választási elnök azt követelte és keresztül is tudta vinni, hogy az én választóim körülbelül 2—300 lépésnyire lettek elhelyezve a választás színhelyétől, mig a hivatalos jelölt választói a főszolgabírói hivatal udvarában lettek elhelyezve. A főszolgabírói hivatal ablakában ellenjelöltem zászlaja ott lógott az egész idő alatt, választási helyiségül pedig kitűzte az elnök a különben kálvinista imaháznak szolgáló termet. Tiltakoztak, mert tiltakozhattak a törvéirykönyvvel kezükben az én bizalmi férfiaim, de mit segíthettek, hiszen a választási elnök nagyobb hatalom ilyen esetekben, mint maga a király. A választási elnök kijelentette, hogy: »ne tessék engem a törvény tudásban oktatni, hisz én tudom a törvényt és én törvényes jogommal élek«. Ez pedig azt teszi magyarra fordítva, hogy: én azt cselekszem, a mit a hivatalos jelölt érdekében jónak tartok. Nagy Emil : Szabad fordítás ! (Derültség.) Vajda Sándor : Megpróbálták, hogy a választókat elcsábitsák tőlem, mert mint egy ember ugy sorakoztak a román választók körülöttem, és mikor látták, hogy nem megy semmi módon, mikor látták, hogy nem segit sem pénz, sem terrorizmus, mert hát mindazok daczára, a miket még elő fogok sorolni, (Felkiáltások: Még ? Derültség.) választóim kitartottak mellettem, más eszközökhöz foh/amodtak. A mit az imént állítottam, azt bizonyítja az a tény, hogy ellenjelöltem falujában. Pribékfalván, a hol ő nagybirtokos, szintén rám szavaztak az összes választók. Nagy György: Elég baj ! (Derültség.) Vajda Sándor: T. ház ! Mikor látták, hogy semmivel sem lehet czélt érni, ahhoz folyamodtak, hogy ellenfelem kortesei csendőrfedezet alatt házról-házra járták a választókat és a kit nem voltak kéj^esek meghajlásra bírni és elcsábítani tőlem, azt brutalizálták a saját házában. így történt Karulyán, Kováson, Felső-Körtvélyesen stb., így történt Jóházán is, a hol odáig vetemedtek, hogy Birle Elek tekintélyes gazda házában nejét inzultálták azért, mert férje az én hivem volt. Az én korteseimnek azonban bezzeg nem volt ilyen szép és boldog állapotuk, mert ha az én korteseim bementek egy faluba, azonnal jött az ellenpárt kortese csendőriedezet alatt és felhívta őket, hogy tessék magukat igazolni. Nagyon jellemző ezekre a szabad választásokra, hogy a választási költségeimben csekély 100 korona szerepel csakis a hivatalos bélyegek árának fejében, a melyekkel az én korteseimnek azonossági bizonyítványt állítottak ki. (Felkiáltások : Ex-lex van ! Nem kellett bélyeg ! Derültség.) De mikor elment az én kortesem . . . (Felkiáltások : Az nem tartozik ide!) De mikor, t, ház, elment — minthogy neveket akartak a t. képviselő urak, névszerint fogom megnevezni az illetőket — a mikor elment Dalé Györgye kővár-remetei lakos Rákóczy Sándor odavaló jogászszal és földbirtokossal Karulyára, azt mondották neki, hogy tessék magát legitimálni; és a mikor ezt megtette, széjjeltépték a legitimácziót, elfogták, szakszerűen megverték és eljmholták ugy, hogy nincs az az orvos, a ki látleletet tudott volna erről kiállítani. Hiszen tudjuk, hogy ehhez értenek. (Nagy zaj.) Kovás községben az odavaló jegyző és bíró ép ugy járt el a másik kortesemmel, mint az előbbivel, csak nem páholták el, hanem szépen eltolonczoltatták. Hiába tiltakoztak korteseim, hiába hivatkoztak arra, hogy földbirtokosok, hogy ismeri őket az egész község, hogy »én nem vagyok Szibériában, hanem itt vagyok a saját hazámban, ismer itt engem mindenki«, mindez nem használt semmit. (Folytonos zaj.) A választás előestéjén (Nagy zaj. Elnök csenget.) Karulya községben az oda kirendelt korteseknek nem sikerült 98 választó közül többet, mint 18-at elfogni és szekerekre rakni. Erre az odavaló nép, az asszonyok is összecsődültek és kérték, hogy ne tegyék csúffá a községet, hanem maradjanak szolidaritásban mindnyájan és menjenek el holnap együttesen a választás színhelyére és szavazzanak az ő román testvérükkel. A csendőrség erre fegyvert fogott és széjjelverte őket.