Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-6

36 6. országos ülés 1906 sülni az ország és a nemzet üdvére. (Általános helyeslés.) Egy nagy sikere máris van a kormánynak. Sikerült az országot kivezetnie abból az áldatlan állapotból, a melybe jutott, sikerült az alkotmányos élet folytonosságát helyreállítania, visszaszerezni nekünk a magyar alkotmányt, a mi kincsünket, a mi örökségünket, a mi alapunkat, a mi egyedüli védelmünket, a mi állami életünk palládiumát, mert nekünk a mi ősi alkotmányunk mindenünk, a mivel mi birunk, a mi nélkül ez a nemzet nem áll fenn, a mi nélkül ez a nemzet nem fejlődhetik. (Éljenzés.) És ez már nagy érdem. A mint ez sikerült, ugy sikerüljön eltisztitania és elhordania azon romokat, melyeket az alkotmányellenes és törvénytelen állapotok felhalmoztak. (Éljenzés.) És a mint ez sikerült, kívánom és remélem, hogy siker fogja kisérni a kormányt az alkotás munkájában is, és az egységes magyar nemzeti állam kiépítésének munkájában meg birja valósítani vagy legalább előkészíteni mindazt, a mit ma hallottunk. Teljes bizalommal fogjuk kisérni. odaadó támogatással fogjuk erősíteni e kormányt. Adja Isten, hogy a legteljesebb siker kövesse működését ugy, a mint azt mi kívánjuk. (Általános helyeslés és éljenzés.) Egry Béla jegyző: Rakovszky István ! Rakovszky István : T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) A legmelegebb visszhangra talált sziveinkben azon meleghangú biztatás, melyet a t. függetlenségi és 48-as párt érdemes szónoka hozzánk intézett. Mi is távol állunk minden olyan ezélzattól, a mely a ház pártjai között fennálló üdvös egyetértést a legkevésbbé is veszélyeztethetné. (Általános élénk helyeslés.) És ha én e kijelentést előreboesátottam, tettem ezt azért, mert mi is, épen ugy, mint a t. függetlenségi párt, szükségét látjuk annak, hogy kijelentsük, miszerint mi is elvi álláspontunkon megmaradunk, megállunk, de azon időre, a melyen át a koaliczióban helyt foglalunk és a melyen át magunkat e kormány támogatására elszántuk, a mi programmuiiknak külön kívánalmait háttérbe szorítjuk azon nagy czél elérésére, a melyre szövetkeztünk: a magyar alkotmányt megmenteni, — a mi megtörtént, jobban biztosítani, a mi még teljesítendő feladatunk. (Zajos helyeslés és éljenzés.) T. képviselőház! Elkerültem volna ennek hangoztatását, ha nem féltem volna attól, hogy ez félreértésre adhat alkalmat ellenfeleinknél. Ez volt az egyedüli oka annak, hogy én ezt itt elmondani szükségesnek tartottam. (Helyeslés.) Természetes, hogy mi ezt a kormányt támogatjuk. Még az esetben is, — a mi nem áll fenn — hogyha mi ellenfelei lettünk volna ennek a kormánynak, a mai válságos időkben letettük volna fegyverünket és kötelességünknek tartottuk volna ezt a kormányt istápolni. (Éljenzés.) Ez a kormány azon sikeren kivül, melyet igen t. előttem szóló barátom felemlített, még egy más sikerrel — sajnos, hogy ezt konstatálnom, illetőmájus 29-én, kedden. leg hogy ezt sikernek neveznem kell — ékeskedhetik. A kormány egy nehéz harczból — ha nem vezetnek félre a jelenségek — mint győztes került Id. Sajnálom, hogy konstatálnom kell azt, hogy mint győztes került Id, mert abban a nézetben vagyok, hogy ott, a hol Magyarország jogairól van szó, nem lenne szabad harcznak, vitának lenni, mert ott a magyar jognak és alkotmánynak feltétlenül érvényesülni kell. (Hosszantartó lelkes éljenzés és általános helyeslés.) Az a küzdelem, a mely az imént lezajlott, egy kétségtelen jog körül forgott. Ezt a jogot biztosítja nekünk az 1867 : XII., 1867 : XVI. és az 1899 : XXX. t.-cz. Magyarország ezekben a kérdésekben önállóan intézkedhetik. (Élénk helyeslés.) Magyarország jogainak e tekintetben való megszorítására vonatkozó törekvés még a 67-es alajDon állóknál is csak azt idézheti elő, hogy ez ellen a leghatározottabban állást foglaljanak és mélyen fájlalják azt, hogy ez által a 67-es alapot veszélyeztetik. (Nagy zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Én az ilyen törekvésekben a 67-es kiegyezésnek teljes félremagyarázását látom. Ha kétségkívüli, minden vitát kizáró kérdésben viták, harczok, válságok mutatkoznak itt és amott, ha ilyen kérdéseket nem lehet a nélkül megoldani, hogy vagy itt, vagy Ausztriában kormányválság be ne következzék, akkor ez csak arra enged következtetni .... (Felkiáltások a baloldalon: Hogy az alap rossz. Halljuk! Halljuk !) hogy — enyhén ítélve — itt félreértés forog fenn. Félreértés, mert nem akarom mondani, hogy rosszakarat. Azon ríagy férfiaknak, kik megalkották az 1867 : XII. t.-czikket, (Felkiállások a baloldalon: Rosszul!) az volt a czéljuk, hogy konszolidált állapotokat teremtsenek Ausztriában és Magyarországon, hogy Magyarország jogai szabadok maradjanak, hogy Magyarország továbbfejlődése nemzeti és gazdasági irányban biztosítva legyen. (Élénk helyeslés.) Ily törekvések csak azt eredményezik, hogy megingatták még azokban is a hitet a kiegyezési műben, kik ennek támogatói. De ha semmi egyéb ok nem lenne is, bizalommal viseltetném e kormány irányában azért, mert nagy sikert aratott azzal, hogy kivívta a jogfolytonosságot, hogy megmentette a magyar alkotmányosságot, a magyar alkotmányt, megmentette az országot attól a csapástól, mely törvénytelen kormány formájában ránk nehezedett. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Még egy megjegyzésem volna. (Halljuk! Halljuk!) Amennyire örülök a jogfolytonosság, a magyar alkotmány visszaállításának, annyira szükségesnek tartottam volna — és e tekintetben kis hézagot látok a t. miniszterelnök ur beszédében, vagy félreértettem azt — hogy a miniszterelnök ur rámutatott volna arra, hogy a magyar alkotmányt a jövőben sokkal hathatósabban kell biztosítani, mint a hogy az eddig történt. Tökéletesen egyetértek az igen t. elnök ur minapi enuncziácziójávai, a midőn helyes politikai érzékkel azt mondotta, hogy az egyensúlyt helyre kell