Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-25

25. országos ülés 1906 Julius 11-én, szerdán. 379 T. ház! Ha valaki mérget küld valakinek megmérgezés czéljából, nem szabad-e azt előzetesen konfiskálni? Hiszen a mi törvényeink annyira mennek, hogy gondozzák a társadalmat az eUen is, hogy valaki pl. hazárd-játékban ne veszíthesse el a pénzét. Ilyen országban, t. ház, a melynek ilyen törvényei vannak, az államot kiszolgáltatni annak, hogy minden felelősségrevonás kizárásával — mert nálunk a fokozatos felelősség elvénél fogva menekülhet az izgató, csak Strohmann-t állitson maga helyett — valaki az állam összes rendjét, felforgathassa, erre vállalkozni nem lehet. (Élénk helyeslés.) Különben kiemeltem, hogy a mi kormányunk lehetőleg nem alkalmazza e szakaszt és csakis azon esetekre szorítkozik a törvény ezen rendelkezésének végrehajtásánál, a mikor helyrepótolhatatlan oly kárról van szó, a melyet megelőzni és_ megakadályozni minden polgárnak kötelessége. (Élénk helyeslés.) És ha t. képviselő ur olyan nagyon vágyik Lányi után {Derültség.) . . . Bródy Ernő: Nem vágyódom, csak ne jöjjön vissza az ő szelleme! Polónyi Géza igazságügyminiszter: . . . hát kijelenthetem, hogy ő alatta nem ez törtónt, hanem e szakaszszal visszaélés követtetett el ós az alkotmány védelmét akarták elkobozni. Erre nézve mondottam és világosan kiemeltem, hogy szívesen fogok közreműködni abban a tekintetben, hogy alkotmányjogi biztosíték nyújtassák ezen szakasz helytelen alkalmazásával szemben és taxatíve legyen megállapítva, hogy milyen esetekben lehet helye az előzetes lefoglalásnak. (Elénk helyeslés.) Ezeket elmondottam az előbb is, t. képviselőház, többet mondani feleslegesnek tartom. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur szólani ? Vázsonyi Vilmos: Én személyes megtámadtatás czimén kérek szót, t. ház! (Felkiáltások a jobboldalon: Önről nem volt szó!) Elnök: Vázsonyi Vilmos képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kivan szólani. Vázsonyi Vilmos : T. képviselőház ! Az igazságügyminiszter ur előbbi beszéde alatt, a mikor az aratósztrájk borzalmait festette, ideszólott hozzánk, és különösen hozzám fordulva, (Felkiáltások a baloldalon: Hát nem borzasztó ?) — kérem, e tekintetben teljesen egy nézeten vagyunk, de mi sajtószabadságról beszélünk, és nem aratósztrájkról — Somogyi Aladár képviselőtársam, és azt kérdezte, hogy hol lesztek ti akkor ? — már t. i. mikor ez a borzalom bekövetkezik. Én t. képviselőtársam ezen közbeszólásában két gyanúsításnak a nyomát látom. Az egyik az, mintha az aratómunkások mozgalmába, a melynek lehetnek jogos és jogosulatlan részei, akármi tekintetben befolytunk volna, vagy aratási sztrájkra izgatnánk. A második az, mintha, midőn bármiféle mozgalomba beavatkozunk, nem volna bennünk és bennem az a bátorság, hogy ezen mozgalom következményeiért helyt álljunk. Én ugy találom, hogy nagyon sokunknak rövid lett az emlékezőtehetsége. Igen t. képviselőtársamat is cserbenhagyta az emlékezőtehetsége a tekintetben, hogy a közelmúlt eseményeiben én hol voltam, hol állottam és hol viseltem épen ugy a következményeket, mint bárki más. Én nem tehetek arról, hogy például Budapest lakosságának az a jó nagy része, a melylyel, különösen a munkáslakossággal szembe kerültem épen politikai magatartásom miatt, nem Somogyi t. képviselőtársamban látta az elpusztítandó ellenfelet, és a nemzeti küzdelem alatt az én ablakaimat törte és revolverrel az én ablakaimon lőtt be, nem az övén. Nem tehetek arról, hogy az ellenséges közvéleménynek ez a része nem tudta, hogy nem engem, a szegény atomot, a kinek a működése annyira ismeretlen, hogy immár az aratósztrájkra izgató vagyok Somogyi t. kéjjviselőtársam szemében, hanem Somogyi t. képviselő urat, a ki sokkal jelentékenyebb részt vett az alkotmányos mozgalmakban, kell felkeresnie revolverlövéssel és kődobással. Én egyiket sem irigyeltem volna tőle, a mint nem irigylem tőle a hatalomban való részvételét, a többség legnagyobb pártjához való tartozását sem, semmiféle dicsőségét sem a múltban, mely nagy, sem a jövőben, mely még nagyobb lesz. Én ott állottam a múltban, t. képviselőtársam, az alkotmány védelmezésére, a melyet Lányi, Krístóffy és társai megtámadtak a gyülekezési és egyesülési szabadságnak elkobzásával, különösen a sajtószabadság ellen irányított gyalázatos támadásokban, a hol az elkobzott czikkirók között nekem is több esetben volt szerencsém szerepelni. Ott állottam a gyülekezési, az egyesülési és sajtószabadság ellen irányzott támadásokban a legsűrűbb golyózáporban és jöjjön bár ez a támadás bármiféle korszak, bármiféle emberei részéről ugyanezen alkotmányos biztosítékok ellen, akár tetszik ez önnek, t. képviselőtársam, akár tetszik bárkinek, akár nem; újra ott leszek azok között, a kik mindenkivel szemben, kivétel nélkül, az alkotmány ezen biztosítékait készek megvédeni. (Éljenzés és taps a középen.) Somogyi Aladár : T. képviselőház! Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. Rövid néhány szóval óhajtok Vázsonyi t. képviselőtársamnak válaszolni azokra a megjegyzésekre, a melyeket most tett. Közbeszólásom tényleg ő reá vonatkozik. Szemem előtt lebegett a vasúti sztrájk, a melyet Vázsonyi képviselő ur inszczenált, ha nem is közvetlenül, de közvetve. (Nagy zaj és ellenmondások.) Vázsonyi Vilmos: Közönséges rágalom és valótlanság! 48*