Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-25
380 25. országos ülés 1906 Julius ll-én, szerdán. Farkasházy Zsigmond: Az egész 48-as párt a vasutasok mellett volt. (Ugy van!) Somogyi Aladár: Bocsánatot kérek,Vázsonyi képviselő ur volt az, a ki a vasutasok érdekében járt el, (Ugy van! Ugy van! Zaj.) és éjien Vázsonyi képviselő ur volt ki az eredménytelenséget kénytelen volt belátni, mert sokkal többe vágta a fejszéjét, sem mint a mit ki tudott volna vinni. (Zaj.) A mi jjedig azt a megjegyzését illeti, hogy a többséghez tartozom és részt veszek a hatalomban, arra nyugodt lélekkel csak azt merem mondani, hogy addig fogok a többséghez tartozni, a mig a többség kötelességét teljesiti. E tekintetben Vázsonyi úrtól semmiféle tekintetben leczkét el nem fogadok. Szivesebben tartozom ehhez a munkálkodó többséghez, mint a handabandázó kisebbséghez. (Derültség.) Vázsonyi Vilmos: Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. Egyszerűen kijelentem, hogy avval a rágalommal, mintha a vasúti sztrájk inszczenirozásában bármiféle részem lett volna, találkoztam már a lefolyt szabadelvű korszak és annak tényezői részéről, (Ugy van! Ugy van! bal- és jóbbfélől.) s végtelenül csodálom, hogy ezt a nyilvánosan megczáfolt rágalmat, a melynek valótlanságáról ennek a háznak a régi tagjai a legjobban tudnak, (Igaz! Ugy van!) ennek az uj korszaknak kiváló bajnoka hagyatékul átveszi. Kijelentem, hogy ez rágalom volt akkor, mikor gr. Tisza István mondotta itten, rágalom marad ma is, akárki mondja ezt a valótlanságot utána. Én a vasúti sztrájkban békítettem, békitettem a ház több tagjával egyetemben, (Ugy van!) és mikor a béke nem sikerült, akkor igyekeztem egész képességemmel, — bármily csekély legyen is az — egész elszántságommal és egész erélyemmel az akkori kormánynyal szemben a vasúti sztrájk áldozatait mindenféle üldöztetésektől megvédeni. Egyébként abban, hogy a vasutasok számára mi voltam és mi vagyok, nem ön illetékes, hanem a nagy vasutas társadalom, a mely rólam való véleményét nyilvánította már elégszer és nem. változtatja meg az ön véleménye után sem. (Helyeslés a középen. Zaj.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: tudomásul veszi-e a t. ház az igazságügyminiszter ur által Bródy Ernő képviselő ur interpellácziójára adott választ, igen vagy nem ? (Igen ! Nem!) Kérem azokat, a kik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség tudomásul vette. (Felkiáltások a középen: Ellenpróbát kérünk!) Miután ellenpróbát kértek, kérem azokat, a kik a választ nem veszik tudomásul, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Mezőfi Vilmos: Éljenek az újságírók! Egy hang (a baloldalon): Elég szomorú, hogy a nemzetiségek védik a magyar sajtószabadságot! (Folytonos zaj a baloldalon és a közepén.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni! Maniu Gyula: T. ház! A midőn ezt az interpellácziót . . . (Folytonos felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Szombaton!) T. ház! A múlt ülésen sem terjeszthettem elő ezt az interpelláeziót. (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon, felkiáltások : Szombaton!) Elnök (csenget): Csendet kérek, nem hallok egy szót sem. A képviselő urnak joga van az interpelláeziót megtenni, méltóztassanak csendben lenni. (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon : Szombaton!) Kérem, a kéjjviselő urnak joga van a házszabályok 204. §-a értelmében interpelláczióját ma előadni, legyenek a képviselő urak olyan kegyesek, hallgassák meg. (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon. Csenget.) Helyre! Maniu Gyula: Ha nem élek vissza a t. ház türelmével, leszek bátor szerény interpellácziómet előterjeszteni. (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon : Szombaton!) A mennyiben a t. ház szives lesz meghallgatni, interpellácziómat elő fogom terjeszteni. T. ház! Nagyon röviden fogom interpellácziómat előadni. A midőn ezt az interpelláeziót előterjesztem . . . Elnök (csenget) : Bakonyi Samu urat felkérem, szíveskedjék helyét elfoglalni. Maniu Gyula: . . . az immár elfogadott felirati javaslatnak azon részéből indulok ki, hogy ennek a többségnek feladata a törvényes rendnek és a jogfolytonosságnak helyreállítása. Kétségtelen, hogy a t. kormány több intézkedésében tényleg igyekezett ennek a jogfolytonosságnak testet adni, a jogfolytonosságot helyreállítani, elannyira, hogy az előző kormánynak magánjogi természetű intézkedéseit is megsemmisítette. Joggal elvárhatjuk tehát mindannyian, elvárhatja e honnak minden polgára azt, hogy a jelenlegi kormány az előző kormánynak minden intézkedéseit hatályon kivül helyezze, megsemmisítse. Az előző kormánynak több intézkedése között van két rendelet, a mely már megjelenése alkalmával a legmélyebb felháborodást idézte elő e hon sok polgárának kebelében. Ez a volt vallás- és közoktatásügyi miniszter által 72.000 és 72.001 szám alatt kibocsátott miniszteri rendelet. E két rendelettel a volt vallás- és közoktatásügyi miniszter a népoktatást akarta reformálni. E miniszteri rendeletek olyan tartalommal birnak, hogy az érvényben levő törvények szellemével nemcsak, hanem az érvényben levő törvényeknek minden kétséget kizáró tartalmával is ellenkeznek, elannyira, hogy a Tisza-kormány sem merte rendelettel végrehajtani, pedig tudjuk, hogy menynyire ragaszkodott a törvényhez, hanem közoktatásügyi minisztere, Berzeviczy Albert törvényjavaslata igyekezett megvalósítani azokat az intézkedéseket, a melyeket az előző kormány, Lukács miniszter rendeletileg léptetett életbe.
