Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-25
25. országos ülés 1906 Julius íl-én, szerdán. 375 hajtására vállalkozott. (Helyeslés a bal- és a szélsöbahldaloii.) Ha már most valaki a sajtószabadság örve és czégére alatt arra törekszik, hogy meglehetősen tájékozatlan polgártársakat egyenesen olyan bűntény elkövetésére izgat és lázit, a mely bűntény, ha elkövettetik, helyrehozhatatlan károkat idéz elő (Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) nemcsak arra nézve, a kivel szemben a bűntény elkövettetik, de arra a szerencsétlen munkásra nézve is, a ki által az elkövettetik, akkor nincs a világon semmiféle jogállamban véleményeltérés az iránt, hogy a végrehajtó hatalom kezelőjének kötelessége a társadalmat és államot fenyegető ilyen veszélyekkel szemben a jogintézményeket megvédelmezni. (Elénk helyeslés és taps a jobb-, a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj a középen.) Elnök: Csendet kérek! Olay Lajos: Az ország érdekében minden szabad! (Farkasházy Zsigmond ismételten közbeszól.) Elnök: Farkasházy képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy méltóztassék csendben lenni! Polónyi Géza igazságügyminiszter: Azt hiszem, t. ház, sikerülni fog beszédem folyamán azokat is, a kik ezen bevezető szavaim után talán más konkluzumot várnak, megnyugtatnom az iránt, hogy a sajtószabadságnak nem megtámadásáról, hanem egyenesen védelméről van szó, mert hiszen általános törvény, hogy a rend nemcsak nem ellensége, hanem feltétele a szabadságnak. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha a t. képviselő urnak azt az éjjeli ügyészi szólamot, ezek után, a miket elmondtam, ugy méltóztatik érteni, hogy ez a kormány fentartani akar vagy életbe akar léptetni egy institucziót, a mely, ha az alkotmány védelmében, a véleményszabadság védelmében szabad meggyőződésének akar valaki kifejezést adni, ezt megtorolja, megakadályozza, akkor kategoricze azzal válaszolok, hogy ilyenre ez a kormány és az igazságügyi kormány nemcsak hogy nem vállalkozott, hanem ellenkezőleg, én voltam az, ki az eddig ezen területen törtónt intézkedéseket hatályon kivül helyeztem. Ha azonban a t. képviselő ur az éjjeli ügyészi intézményt ugy érti, hogy addig, mig ezen a helyen állok, a királyi ügyészség a törvénytisztelet és a törvények korlátai között éjjel és nappal teljesiteni fogja kötelességét,_ ugy igenis ezt az éjjeli ügyészt akczeptálom. (Elénk helyeslés a hal- és szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj a középen.) Nézzünk most, t. ház, a dolog mélyére. Nem szabad félreértéseknek áldozatul esni, s az első dolog, t. ház, a mit a t. képviselő úr interpellácziójában és általában egész felszólalásában, mint nyilvánvaló — nem akarok sértő kifejezést használni — tájékozatlanságot kérek rektifikálni, az, hogy a t. képviselő ur ugy az interpellácziójában. — a melynek meggondolására ideje volt, tehát szándékosan használta annak kifejezéseit, — mint egész előadásában az interpelláczió lényegét arra helyezi, hogy szándékozom-e én az előzetes elkobzás eltörlését elrendelni, vagy sem ? Hát méltóztassék megengedni, látszólag talán jogászi szőrszálhasogatás, a mit mondok, de ezen fordul meg a dolog. (Halljak! Halljuk !) A t. képviselő ur összetéveszti az elkobzás kérdését a lefoglalás kérdésével. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Bródy Ernő : Ismerem! Polónyi Géza igazságügyminiszter: Hát ha ismeri, akkor módjában állott ezt a distinkcziót megtenni. Jogászikig ezen az egyetlen szón fordul meg az egész dolog, t. i. előzetes elkobzást sem én, sem a törvény nem ismerünk. Bródy Ernő: Ezt csak az én interpelláczióm ismeri! (Mozgás. Zaj.) Polónyi Géza igazsägügyminiszier: Az elkobzás az anyagi büntetőtörvénykönyv 61. és 62. szakaszai intézkedésein alapuló utólagos intézkedés. Ott már Ítéletről van szó, t. i. csak az ítéletnek végrehajtásával kapcsolatosan van elkobzásnak helye. A lefoglalás kérdése, az egész más dolog. Az előzetes lefoglalás kérdése nem az anyagi jogszabályokon, hanem a bűnvádi perrendtartás 507. §-ának alaki intézkedésein alapszik. Ez a kérdés a büntető perrendtartás emiitett szakaszában, melyet fel fogok olvasni, az anteczedencziák és a genetikus leszármazás tekintetéből igen jó társaságban van. Ez az 567. szakasz, eltekintve attól, hogy beilleszkedik e tekintetben az európai jogállamok fennálló rendszerébe — a miről röviden nyilatkozni szándékozom — ez a szakasz, illetve a benne foglaltak előfordulnak az 1848. XVIII. t.-cz.ben és azt a törvényt ismeri el ősének, a melyre a t. képviselő ur ugy hivatkozik, mintha az ellenkeznék a sajtószabadsággal és a hagyománynyal. Bródy Ernő: Ellenkezik is! (Mozgás.) Akkor nem volt hajnali ügyész! Vázsonyi Vilmos: 1848 nem ezt a hajnalt szerette! Nem a hajnali ügyészt! (Mozgás. Zaj.) Az más hajnalt szeretett! Polónyi Géza igazságügyminiszter: Az 1848: XVIII. t.-czikk 22. szakasza ezt mondja (olvassa): »A bünvizsgáló biró a vád feladása után a nyomtatványokat vagy metszvényeket, ha szükségesnek ítéli, tüstént zár alá veheti, me'y eljárásáról rendes jegyzőkönyvet készit.« Tehát az 1848. évi t.-czikk kifejezetten és világosan a bírónak és csakis a bírónak engedi meg, de ennek azután meg is engedi, hogy a nyomtatványok lefoglalását elrendelhesse, jegyzőkönyvet vévén erről fel. Ezenkívül az 1848: XVIII. t.-czikk 30. szakaszában . . . (Nagy zaj.)
