Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-25

374 25. országos ülés 1906 Julius ll-én, szerdán. azt beszélik, hogy annak a lapnak a kiadója felment az éjjeli ügyészhez és kérte tőle, jelölje ki, hogy mely czikkeket akarja elkobozni, mert azokat kihagyja. Az előzetes ezenzura esetén kihagyják az elkobzott czikket és a lap niegjelenhetik. Ezzel szemben a mostani állapot az, hogy a lap megjelenik és azután kobozzák el. Ez a különbség a kettő között, a hasonlóság pedig az, hogy az elkobzott czikket az éjjeli ügyészen, illetőleg a czenzoron és az éjjeli ügyészen kivül nem olvasta senki, talán még ezek sem. T. ház! Méltóztassék meggondolni, hogy az éjjeli ügyészség ilyen szisztemizálásával milyen igazságtalanság követtetik el a czikkirójával szemben. A sajtótörvény garancziális intézkedése a gondolat szabad terjesztése; ezen alapul az 1848-iki sajtótörvény. Ezt az éjjeli ügyészség rendszeresítése egyenesen kijátszsza. Azután micsoda igazság az, hogy én büntetek valakit, a ki nem izgathatott, egyszerűen azért, mert nem került czikke az olvasó kezébe? Hiszen ebből az elkobzott újságból egyetlenegy példány sem került az olvasó kezébe, mégis • izgatás miatt üldözik azt az irót, a kinek eszméi, nézete, véleménye egyetlenegy lélekben sem foghatott tápot! Ezekkel a jelenségekkel számolva, ezt a czikket is a szabad gondolatterjesztés megakadályozásának rendszeresítésével kobozták el. Én az elkobzásnak ilyen módon való keresztülvitelét a sajtószabadság elvével megegyeztetbetőnek nem tartom. Én azt tartom, hogy a lefolyt harczoknak és a múltnak tanulságai alapján nekünk nem azt kell néznünk, hogy a sajtószabadságot miként szoríthatjuk meg egy elavult rendszernek a törvény szavaiba kapaszkodó felfogása alapján, hanem azt kell tekintenünk, hogy miképen biztosithatjuk az agitácziónak — nem a rossz értelemben vett agitácziónak, hanem az eszmék terjesztésének — igazi szabadságát. Nem az agitácziót kell elnyomni, hanem ellenkezőleg, intézményesen biztosítani kell az agitácziót. Ezért az a kérésem és indítványom, hogy biztosítsuk a lefolyt harczok alapján a sajtószabadságot, nehogy ma mások ellen, de más időben ismét ellenünk fordíthassák azt. Én azt tartom, a mit egy nagy amerikai író mondott, Tocqueville, hogy a sajtóügy terén nincsen félut a szabadság és a szolgaság között. Ha mi élvezzük a sajtószabadság megbecsülhetetlen előnyeit, akkor bele kell nyugodnunk abba is, hogy azok kényelmetlenséggel járnak. De egyrészről csak az előnyöket élvezni, másrészről a kényelmetlenségek alól kibújni, olyan illúzió, a melyben csak beteg nemzetek ringathatják magukat. A magyar nemzet, hogy aktuális szólammal is éljek, legalább átmenetileg kigyógyult. Szüksége van tehát arra, hogy ép és egészséges voltában alkotmányos biztosítékokkal megerősítsük és így első sorban a sajtószabadságot épségben és egészségben biztosítsuk. Interpelláczióm a következő: Interpelláczió az igazságügyminiszter úrhoz! Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy a Budapesten megjelenő » Világszabadság « czimű lapnak e hó 7-én megjelenő számát a budaj^esti királyi ügyészség indítványára a vizsgálóbíró lefoglalta, elkobozta és az abszolutizmus sötét korszakából ismert statáriális eljárással annak terjesztését ily módon megakadályozta? Szándékozik-e az igazságügyminiszter ur a sajtószabadságot sértő és megbénító előzetes elkobzás eltörlését a törvényhozás számára előkészíteni, s ezzel közremunkálni az iránt, hogy a koaliczió részéről a béke feltételéül kikötött és a trónbeszédben is megvalósitandónak jelzett alkotmánybiztositékok egyike intézményileg védje a közérdeket,.tehát a sajtó szabadságát? Hajlandó-e a miniszter ur addig is, mig ez irányban törvényjavaslatot nem terjeszt elő, tájékoztatni a közvetlen hatósága alá tartozó királyi ügyészségeket szabadságszerető intenczióiról? (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon és a közelien.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik az igazságügyminiszter urnak. Polónyi Géza igazságiigyminiszter: T. kép viselőház! Miután az interpelláló kéjaviselő ur előzékenységéből azon helyzetbe jutottam, hogy az interpelláczió szövegét a »Magyar Nemzet«-ből már napokkal ezelőtt megismerhettem, kötelességemnek tartom az interpellácziőra a választ nyomban megadni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt, t. ház, szinte felesleges megjegyeznem, hogy sem magam, sem az a kormány, a melynek tagja vagyok, nem adott okot és nem fog szolgáltatni okot arra, hogy a sajtószabadság vele szemben bármily irányban védelemre szór aljon. Maga ez a kormány és ez a korszak, a melyben élünk, a sajtószabadságon épült fel, annak köszönheti létét, és maga a magyar alkotmány rendkívül nagy köszönettel és hálával adós a sajtószabadságnak. Azonban t. képviselőház, ha valaki ezt ugy értelmezné, hogy a sajtószabadság alatt egyúttal az a szabadság is értendő, hogy mert egy bűntény a sajtó utján követtetik el, azt elkövetni szabad . . . (Nagy mozgás és zaj a középen és balfelöl. Farkasházy Zsigmond ismételten közbeszól.) Elnök: Kérem Earkasházy képviselő urat, méltóztassék csendben lenni! Polónyi Géza igazságiigyminiszter: . . . igen sajnálnám, hogy ezen interpretáczióhoz nemcsak hozzá nem járulnék, hanem ezt a sajtószabadság lényegével sem tartanám összeegyeztethetőnek. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az a kormány, t. ház, a melynek tagja vagyok, a magyar nemzeti állameszmének szolgálatában, az egységes jogállam intézményes biztositékainak fentartásában, alkotmánytiszteletre, ezzel kapcsolatban törvénytiszteletre és a törvények végre-