Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-25

25. országos ülés 1906 vélemény akad, a melyik azt mondja, hogy ő talán szeretné, ha ez az aratási sztrájk volna, hogy azután ezt a véleményt rögtön statarialiter le kell bunkózni. (Zaj a haloldalon.) Olay Lajos: Preventív intézkedés! (Nagy zaj a baloldalon és a középen.) Elnök: (Csenget.) A képviselő ur az ő beszédében a parlamentáris illemet nem sérti, megtartja a házszabályokat; kötelessége tehát a többi képviselő uraknak is a házszabályokat megtartani, és a szólásszabadságot tisztelni. (Helyeslés.) Brődy Ernő: Én arra kérem a mélyen t. képviselőházat, hogy ne ítéljünk olyan czikkekről olyan gyorsan, a melyeket nem is ismerünk; én arra kérem a t. képviselőházat, hogy engedjük illetékes fórumon és időben ezen czikkeket elbírálás alá, mert igen sokszor megtörténik, az én ügyvédi praxisomban is történt és valószínűleg az igen t. igazságügyminiszter urnak praxisában is történt, hogy olyan czikkek miatt, a melyeket elkoboztak, később az esküdtszék felmentette azoknak szerzőjét. (Zaj a baloldalon és középen. Elnök csenget.) Ha azután következményeiben is kiszámítjuk egy ilyen elkobzás hatását és felteszem a kérdést, hogy egy ilyen izgató czikk elkobzása után egy uj lapnak megjelenése, a mely beszámol erről az elkobzásról, milyen hatást tesz, akkor azt hiszem, hogy sokkal rosszabb hatást tesz az olvasóra és a lelkekre egy-egy elkobzott czikknek elmaradása, hogy sokkal rosszabb hatást tesz a lelkekre egy fehér lappal megjelenő újság, a mely közli, hogy ezeken a helyeken kobozták el azokat a czikkeket, mert ez a szenvedélyt és a reakcziót jobban ébreszti fel az emberekben. Magunkról tudjuk ezt, a koaliczió küzdelmeinek idejéből, mikor a czikkeket elkobozták és egy elkobzott czikk annak az eszmének apostolokat, a hitetlenekből hivó'ket varázsolt, (ügy van! a középen.) Ennek a háznak és a ház azon tagjainak, a kik a koaliczió vezérlete alatt küzdöttünk, nem kell sokáig bizonyítanom, hogy mit köszönhetünk mi a sajtónak és a sajtószabadságnak. A szabadelvűpártnak első Szedánjától, november 18-ától kezdve, ez a sajtó hősiesen vezetett, irányított és kitartott alkotmányunk védelmében. Mikor pedig elnémították a parlamentet, akkor a szüntelen elkobzásokkal egyrészt meg akarták félemlíteni a sajtót, másrészt anyagilag utaztak lapvállalatokra, erkölcsi és anyagi exisztencziákat akartak tönkretenni, hogy biztosítsák maguknak abszolút uralmukat, ugyanebben az időben támadt fel halottaiból az éjjeli ügyész, a magyar jog területéről 1848-ban kiseprőzött osztrák czenzor torz epigonja, (Igaz! TJgy van!) a ki postával, távirdával, telefonnal, detektivvel és hajnali vizsgálóbíróval, szóval a modern technika minden vívmányával felszerelve végezte ki a gondolatot. Természetesen a törvényre hivatkozott és idézte a paragrafusokat, A sajtószabadságot egyébiránt mindig a sajtószabadság július 11-én, szerdán. 373 nevében kobozták el; az önkény mindig a szabadság védelmében jelentkezett; a hatalom mindig kaczérkodott a .joggal, mikor igazságtalanságot követett el. És mi lett az eredménye, igen t. ház ? Az, hogy a sajtó tűrt, szenvedett, áldozott és szenvedésének nyomán még jobban megerősbödött az a nemzeti közvélemény, mely végre is kivívta a diadalt. A sajtószabadság, különösen Magyarországon, alkotmányi biztosíték jellegével bir. Épen ezekben a napokban ellenkezik a sajtószabadság megtámadása a 48-as hagyományokkal és sötét képét nyújtja ez a jövőnek, Én nem akarom a királyi ügyészségről, azokról az éjjeli ügyészekről feltenni, hogy a maguk hadjáratát csak egy osztály ellen intéznék, hisz ez az osztályuralomnak tipikus megtestesülése volna, a mi gróf Andrássy Gyula belügyminiszter urnak itteni nyilatkozatával van ellentétben, a melyben legfőbb indokául annak, hogy a földmunkások szövetségét nem oszlatta fel, azt adta elő, hogy nem akart az osztályuralom gyanújába keveredni. De ha felteszem azt, hogy nem egy osztály ellen irányul a rendszeresített ügyészi hadjárat, akkor viszont a legszomorúbb következtetésre kell jutnom, arra t. i,, hogy ott tartunk, hogy nem egy osztály, hanem mindenki ellen irányul az éjjeli ügyészségnek szervezete, és ez történik mostan, a békének mámorában, a rendváltozásnak kezdetén, egy uj korszak megalapításánál, a nemzeti ^.demokráczia hőskorában, Kossuth Lajos eszméinek aratásánál, akkor, mikor kivirágzott a szabadság fája és még a némának is megnyílt a szája, hogy szabadságot és jogot kérjen azoktól, a kik jogért, szabadságért, alkotmányért vitték a harezba. Egy hang: Azonosítja magát velük? Bródy Ernő: Nem azonosítom magam semmivel, csak a sajtószabadsággal. Vázsonyi Vilmos: De feledékenyek az urak! Bródy Ernő: A sajtószabadság alkotmánybiztosíték. A zsarnokok mindig a sajtószabadságot nyomorították meg, mikor biztosítani akarták a maguk uralmát, Napóleon becsukatta a nyomdákat, a melyek neki nem tetsző nyomtatványokat készítettek. Nálunk ma még megvan a nyomda szabadsága, a nyomtatási szabadság, de mit ér ez akkor, mikor a nyomdafestéktől még nedves nyomtatványokat csípi el az éjjeli ügyész ? Hiszen ennél sokkal jobb a preventív czenzura! Sokkal jobb a magántulajdon szempontjából is, mert nem okoz kárt a kiadónak, és sokkal jobb az iróra, mert azt megóvja attól, hogy büntetés alákerüljön, minthogy czikkenem jelenik meg. Sokkal jobb, ha a czenzor bírálja felül a czikkeket és azután megjelöli a kihagyandókat. Az abszolutizmus korszaka alatt megtörtént, hogy egy függetlenségi napilap márczius 15-iki számot adott ki, vastag ünnepi számot, a mely tele volt a koaliczió vezéreinek írásával és tele volt politikával. Rossz nyelvek