Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-24
354 24. országos ülés 1906 Julius 10-én, kedden. Wekerle Sándor miniszterelnök: Mi az állami intézményeknél a munkásjóléti intézkedéseket évről-évre fokozatosan fejlesztjük. Polit Mihály: Köszönjük. Wekerle Sándor miniszterelnök: Csak kötelességünket teljesítjük; mi általános intézkedéseket teszünk a többi munkás helyzetének javítására is; az ipartörvény revíziójára nézve bátor voltam mondani, hogy e kérdés megoldásánál orvosoltatni fognak a fölpanaszolt bajok; a nőés gyermekvédelem kérdése, a melynél egyébként minálunk eddig visszaélések csak nagyon szórványosan vannak, mert, fájdalom, nem vagyunk ipari állam, meg fog oldatni a mezőgazdaság körében; a betegápolás kérdését uj revizió alá veszszük, az aggkori biztosítást felvettük intézkedéseink körébe: oly messzemenő szocziális intézkedések ezek, a melyek, azt hiszem, előrehaladottabb államnak is dicséretére válnak. (Általános helyeslés.) De ha a t. képviselő urak itt magukévá teszik azt, a mit most mondott az egyik képviselő ur, ha jól emlékszem Vlád képviselő ur, hogy ő a szocziális kérdéseket a vagyoni differencziák kiegyenlítésére akarja felhasználni . . . Vlád Aurél: Nem én mondtam! Jehlicska mondta! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Senki sem vállalja! Elnök csenget.) Wekerle Sándor miniszterelnök: . . . Igen, elmenni addig, hogy a becsületes megélhetést, a munkával és fáradsággal arányban álló díjazást, a munkabéreknek a megélhetési viszonyokhoz képest való fokozatos emelkedését biztosit-. suk, hogy a munkást minden tekintetben emberré, egyenjogú polgárrá, mi több, politikai joggal felruházott polgárrá tehessük, (Altalános élénk helyeslés.) ez igenis kell, de, bocsánatot kérek, a kommunizmusnak olyan elhintett és visszamaradt tanait, hogy a szocziálizmus a vagyoni egyenlőtlenség kiegyenlítésének képezi eszközét, el nem ismerhetem, és nem hiszem, hogy még az önök programmjának is ez alkotó részét képezheti. Polit Mihály: Nem képezi! Wekerle Sándor miniszterelnök: Ezt már a mai felszólalás gazdátlanságából is következtetem. (Elénk helyeslés és derültség.) De hát, t. képviselő ur, daczára annak, hogy az igazság érdekében kénytelen voltam ezeket elmondani, még sem azért szólalok fel, hogy én a differencziákat jobban kiélesitsem, hanem felszólalok azért, hogy a megértést elősegítsem. (Helyeslés.) De, bocsánatot kérek, ennek a megértésnek mik az első feltételei ? Az első feltétele az, hogy ne kalandozó, bizonytalan, különböző időkből merített programmokkal lépjenek fel, hanem lépjenek fel egy határozott programmal. Vajda Sándor: Legyünk először pártnak elismerve! (Felkiáltások a nemzetiségiek padjain: , Vagyunk olyan nrak mi is! Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Wekerle Sándor miniszterelnök: Tegnap is erről beszéltek a képviselő urak. Hát miattam tarthatja magát olyan urnak, a milyennek akarja, én csak egyben nem tudok neki biztosítékot nyújtani, és ez az, hogy más is olyan urnak fogja elismerni. (Zajos derültség.) Jöjjünk tisztába, t. ház, egy pár kérdéssel, a melyek nélkül a megegyezés nem lehetséges. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő urak ugy állítják fel a kérdést, mintha a nemzeti állam és a jogállam közt valami differenczia volna. Vajda Sándor: Bánffy állítja ugy fel! Wekerle Sándor miniszterelnök: Ma is igy állította fel itt a kérdést az egyik képviselő ur. B. Bánffy Dezső képviselő ur nem ezt mondta, hanem azt, hogy ő a jogállamot elismeri, de annak némely követelményét fokozatosan kívánja megvalósitani. Ez, megjegyzem, talán köztem és közte is differenczia lehet, én azonban a nemzeti államot és a jogállamot ellentétes fogalmaknak nem ismerem el. (Zajos helyeslés.) Hasonlóképen nem ismerhetem el ellentétes fogalmaknak a nemzeti államot és a liberalizmust. A liberalizmus nem azt teszi, hogy minden szabad; és igy azok az intézkedések, azok a korlátok, a melyeket önmagunk legálisan, a közakaratnak megfelelőleg állítunk fel, azok sohasem a liberalizmusnak sérelmei, negácziói, hanem annak szabályozói és biztositói. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ezért én, t. képviselőház, a nemzeti állam és a liberalizmus között sem ismerhetek különbséget. Hanem megmondom én, hogy mi közöttünk a differenczia. (Halljuk! Halljuk!) Közöttünk a differenczia az, hogy mi egy históriai múlttal, históriai jogalapon fejlődő nemzet vagyunk (Zajos helyeslés a jobb- és a baloldalon.) ; a mi históriai multunkban van a mi nemzeti biztosítottságunk, ezen históriai múltból és jogalapból kívánjuk mi a haladó kornak minden fejleményét, minden modern ideáját megvalósitani. Bizonyos dolgok olyan ismeretlen definiczióját azonban, mint a »természetjogok«-at, bocsánatot kérek, mi el nem ismerünk. (Zajos helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Másodszor nem ismerhetjük el azt, hogy ennek a nemzetnek alapját és fejlődését ethnographiai viszonyok szabályoznák. A históriai jogfejlődést ezen a téren is fenn kell tartanunk. (Helyeslés.) Harmadszor nem ismerhetjük el azt, hogy bárminemű nemzetiségi szempontból támasztott territoriális követelmények legyenek, vagy pedig külön nemzetiségi testek és népfajok, mint egyedek. Polit Mihály : Adminisztratív testek! Wekerle Sándor miniszterelnök: Ezek olyan dolgok, t. ház, a melyeket el nem ismerünk, és ha a megértés politikáját akarják követni, akkor ezt az álláspontot kell önöknek is elfogadniok. Nem szabad félniök ilyen kifejezésektől sem,
