Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-24

2í. országos ülés 1906 Julius lü-én, kedden. 349 mondani, akkor kijelenteni — és ugy gondolom, hogy minden józanul gondolkodó román, tót és szerb egyetért ebben velem, — hogy az ekként kontemplált magyar nemzeti állammal mi soha megbarátkozni nem fogunk, annak hivei soha nem leszünk. (Mozgás. Zaj.) Olay Lajos: Akkor vándoroljanak ki az országból! Menjenek Oláhországba ! (Zaj. Felkiáltások : Ki kell vándorolni !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Maniu Gyula: Sohasem fogunk ezen magyar nemzeti állameszme előtt meghajolni azért, mert az a mi pusztulásunkat okozná. Már pedig, mint minden népnek, ugy nekünk is első kötelességünk, hogy saját magunkat és nemzetiségünket védjük. A román, (Felkiáltások : Oláh ! Oláh ! Zaj.) a tót és szerb pártnak nincs más törekvése és más czélja, mint az, hogy a kulturális és gazdasági fejlődést népei részére biztositsa, hogy mindazokat a feltételeket megszerezze, a melyek e kulturális és gazdasági fejlődés biztosítására szükségesek. önök azt mondják, hogy az országnak vannak törvényei, a melyek az ország minden fiának biztosítják a fejlődési eszközöket. Erre azonban én azt mondom, hogy épen azért, mert az ország minden fia részére törvényben biztositott eszközök nem jutnak nekünk, sőt azok tőlünk megtagadtatnak és az államélet tényleges vezetésében minden utón megakadályozzák, hogy nemzeti individualitásunk ugy kulturális, mint gazdasági téren fejlődjünk, ez késztet arra, hogy e czélok elérésére nemzeti jogokat követeljünk. Kun Árpád : Micsoda nemzeti jogokat ? Maniu Gyula: Felirati javaslatunk szövegezésében ragaszkodtunk az adott feltételekhez. Épen azért a javaslatban, a melyet bátorkodtunk előterjeszteni, nem követeltük mindazt, a mit követelni tulaj donképen politikai kötelességünk lett volna. így nem t:'íztük közvetlen feladatul Erdély autonómiájának helyreállítását, sem pedig az 1905-ik programm első pontja szerint azt, hogy mi, mint politikai individualitás ismertessünk el. Nem. tettük pedig ezt nem azért, mintha attól elállottunk volna, de nem tettük, mert tartottuk magunkat azokhoz a feladatokhoz, a melyek a parlament működését határolják, s melyek a jövőbeni fejlődés alapját kell hogy képezzék. De elvileg miért kell azokat követelnünk % Azért, mert a tapasztalat arról győzött meg, hogy nemzeti garaiieziális jogok nélkül nincs biztosítva kulturális és gazdasági fejlődésünk, önöktől függ, hogy mennyire követeljük e politikai felfogásunknak az életbe való vitelét, mert ha önök a mi kulturális és gazdasági érdekeinket biztosítani tudják a nemzeti jogok nélkül, ha azokat respektálják, ha nem lesz szükségünk arra, hogy nemzeti jogokkal biztosítsuk ezeket a jogokat, e jogoknak előmenetelét, akkor bizonyosan a reális szükségesség fogja határolni követelményeinket. De mindaddig, a mig féltékenyen kell néznünk az államhatalom tényleges kezelőinek eljárását, a mig látjuk, hogy a mi gazdasági és kulturális fejlődésünk előfeltételei nem nyújtatnak nekünk oly mértékben, mint az ország más fajának, nem változtathatjuk meg azon meggyőződésünket, hogy csak intézményes, garancziális, ha ugy tetszik, nemzeti jogok azok, melyek egyedül biztosíthatják előhaladásunkat. Barta Ödön: Ez nem igaz ! Maniu Gyula: Azt gondolom, nem lesz messze, hogy a budget tárgyalása alkalmával az államháztartás számadataiból be fogjuk bizonyíthatni, hogy azok az adófillérek, a melyeket én és népem fizetünk, nem jutnak méltányos mértékben gazdasági és kulturális igényeink kiclégitésére. (Zaj.) Olay Lajos: Hol a különbség ? Elnök : Csendet kérek. Maniu Gyula: A modern államok ténykedése nemcsak arra szorítkozik, hogy tért enged a fejlődésnek, de oda is terjed kötelezettsége, hogy istápolja az egyes rétegeket, az egyes osztályok fejlődését. (Nagy mozgás.) Ha önök a modern állam e feladatát beviszik az életbe akkor, a mikor a magyarok kulturális és gazdasági fejlődését istápolják, mi is megköveteljük ezt a magunk részére. (Nagy zaj és felkiáltások : Nem, a magyarok, hanem a magyarság!) Barta Ödön: Majd beszüntetjük az Albina működését, akkor majd gondoskodunk a gazdasági fejlődésről. Maniu Gyula : Nem akarom most feltüntetni fajunk sérelmeit, a melyeket elszenvedtünk és a melyeket szenvedünk, mert a felirati vita során a parlament működése a munkaprogramul kitűzésére szorítkozik. Czéltévesztett dolog volna most gravámenekkeí előállni. Hiszen ha a gravámenekkel akarnánk előállam, akkor nem volna elég néhány ülés azok elmondására. (Halljuk! Halljuk !) Kállay Lipót: Calumniare audacter! (Zaj.) Maniu Gyula : Én tehát nem a sérelmek elősorolását tűztem ki feladatul, hanem a czélok megjelölését és ezért engedje meg a t. ház, hogy ezen kitűzött czélok közül az általános választói jog kérdésén kívül még néhány kérdéssel foglalkozzam. Egyik régi sérelme a katholikus egyháznak, hogy autonómiáját annak daczára, hogy a többi egyházak autonómiája meg van valósítva, 30 évi munka után sem tudja megvalósítani. Épen ezért mi örömmel üdvözöltük a munkaprogramm azon részét, mely a katholikus autonómia életbeléptetésével foglalkozik. De őszintén mondom, nyugtalansággal is töltött el azért, mert mikor a katholikus autonómiáról esik szó, ugyanakkor nem esik szó a görög-katholikus egyház autonómiájáról. Azért töltött el nyugtalansággal ez a körülmény, mert ismerem ezen kérdésnek a múltban való fejlődését és azon tendencziát, a mely a görög-katholikus egyházat a regnikoláris katholikus autonómiába akarja beolvasztani. A gyulafehérvári görög-katholikus érsekség mint külön egyházi tartomány lett létesítve az »Ecclesiam Christi« pápai bulla által és mint ilyen törvénybe iktattatott. Ezen pápai bullában határo-