Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-24

350 24. országos ülés 1906 Julius 10-én, kedden. zottan kimondatik, hogy ezen görög-katholikus egyház a másik római katholikus egyháztól különváltan intézendi dolgait, sem a primással, sem pedig a római katholikus egyháznak egyéb megnyilatkozó szerveivel semmi összefüggésben nincsen. Ennek következtében azon esetben, ha a gyulafehérvári görög-katholikus egyház ezen bulla és ezen bulla alapján törvénybe iktatott tételes rendelkezés ellenére a regnikoláris római katholikus egyházba fog beolvasztatni, ez nem lesz egyéb mint jogfosztás. (Zaj.) Valamint jogtalan eljárást képez az, hogy a görög-katholikus alsó papság fizetéskiegészitése mind ez ideig rendezve nincs. Barta Ödön : De a szubvencziót felveszik rendületlenül ! Maniu Gyula: Az államsegélyt pedig önkényesen és törvénytelenül osztják ki, valóságos megalázását czélozván alpapságunknak. Elnök : Csendet kérek! Maniu Gyula: Ne gondolja a t. ház, mintha én, mint görög-katholikus, kizárólag az én egyházamnak autonómiáját kivánnám védeni. Ellenkezőleg, én meg vagyok győződve lelkem mélyében, hogy a hitélet helyes feljődésének egyik előfeltétele az egyházak autonómiája és ezért egyaránt kívánom minden egyház autonómiájának biztosítását. Higyjék el nekem, hogy nem kisebb fájdalommal látom, ha az én egyházam autonómiája támadtatik meg, mintha esetleg más egyháznak autonómiáját támadják, vagy kerülő utón oly cselekmények követtetnek el az egyház vagy az állam által, a melyek az egyháznak autonómiáját most vagy a jövőben sértik. Ne gondolják, hogy nekem nem fáj pl, ha az ev. ref. egyház, a mely autonómikus és a melynek igen szép intézményei vannak, annyira igyekszik megszerezni az államsegélyt. Nem örvendek ennek, mert ezek a segélyek mindig bizonyos hátsó gondolattal és bizonyos feltételek mellett adatnak. A mi most a református egyháznak előnyére válik, bizonyos idő múlva, mikor nem lesz a kormány gyeplője azok kezében, a kiket az urak ott látni akarnak, bizony káros lesz. Én a zilahi református gimnáziumban nevelkedtem fel (FelMáltások balfelől: Nem látszik meg!) és higyjék meg, hogy sokkal szebben él az én emlékezetemben az a gimnázium a maga egyszerűségében, mikor még a maga anyagi erejéből tartotta fenn magát tisztes tanáraival együtt, mint a mai zilahi gimnázium a maga fényes palotájában és az állam által fizetett tanáraival. Mert félek tőle, hogy azon fényes palota nem nyugszik ma azon biztos alapokon, a melyen nyugodott a régi tisztes, de szerén)^ épület. De, a mint az egyházi téren nem tarthatom elegendőnek a kormány programmját, épugy nem találom a gazdasági téren sem. Nem találom pedig elegendőnek azért, mert nincs meg benne azon pragmatikus, minden félreértést kizáró sorrendje azon gazdasági, feladatoknak, melyeket a kormány kitűzött magának, sem a j>rogressziv adó, sem a létminimum nincs benne azon körülírással és azon határozottsággal megjelölve, a melyet a kormánytól joggal elvárhattunk volna. De azért sem, mert nem látom benne sok olyan modern intézmény megjelölését, mely feltétlenül szükséges arra, ho gy az ország lakossága, különösen az alsóbb osztályok, az ország nagy versenyében, sőt a világ nagy versenyében magukat fentarth ássák és érvényesíthessék. Ilyen mindenekelőtt a pártom részéről óhajtott »otthon-védelem« behozatala, a mi nélkül — én, ki a nép között élek, bizton tudom — a népet a végromlástól, a pusztulástól megmenteni nem lehet, mert gyenge erejével nem állhatja ki azt a versenyt, a melynek ki van téve a modern állam fejlődésében abban a harezban, a melyet fel kell vennie a többi társadalmi osztályokkal. Mindnyájan fájó szívvel konstatáljuk azt, hogy az országnak anyagi ereje gyönge ; mindnyájan érezzük azt a nehézséget, a melylyel a közterhek a mi vállainkra nehezednek, mindnyájan érezzük különösen azt, hogy a földmivesnép a mai adórendszer által annyira van sújtva, hogy valóban lehetetlen, hogy az előrehaladjon és fejlődjön. Ennek daczára az egyenes adó reformja, a földadó reformja nincs a többség felirati javaslatában azon határozottsággal hangsúlyozva, melyet e kérdésben a többségtől joggal elvárhattunk volna. Igaz, ismerem azon praktikus kiviteli nehézségeket, melyekhez ezen kérdés megoldása kötve van, de én ugy gondolom, hogy nem fog találkozni itt a házban egy ember, ki nem adná meg a legmesszebbmenő eszközöket arra, hogy a kormány az adóreformot megcsinálja, hogy azon a népen segítsen, mely nem tud fejlődni azon nehézségek súlya miatt, melyek vállaira nehezednek. (Helyeslés a középen.) De nemcsak ezen földadó-rendszer képez régi sérelmet, hanem a kataszter összeállítása is. Azon nagy munkakörben, melyet a kormány programmjába kitűzött, ugy gondolom, nem lett volna helytelen ezt is felvenni, hogy azután ezt az intézményt oly alapokra fektethessük, melyeken ezen adórendszerrel az ország földmives népének érdekét is megvédhetjük. Én arra kérem a t. házat, ne méltóztassék itteni szereplésünket ugy venni, mintha kizárólag egy faj érdekét képviselnők. Mi legmélyebb meggyőződésünk szerint nemcsak a mi román fajunk védelmére keltünk, midőn magunknak a házban helyet vindikáltunk, hanem védelmére kívántunk kelni mindazoknak az érdekeknek, a melyek istápolása az ország gazdasági fejlődése szempontjából szükséges. (Helyeslés a középen.) Miután pedig én ezen érdekek szolgálatát jobban látom kifejezésre juttatva a mi felirati javaslatunkban, én a Polit barátom által benyújtott javaslatot fogadom el. (Helyeslés és taps a nemzetiségiek padjain.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Hogyha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan szólani. Polit Mihály: Nekem van még zárszavam.