Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-24

344 M. országos ülés 1906 Julius 10-én, kedden. nevei nem magyar, hanem horvát nyelven iktattattak be. Bocsánatot kérek, de az iroda a horvát képviselők neveit a megbízólevelek alapján irta be az általános névjegyzékbe, a megbízólevelekben pedig azok nevei horvát nyelven voltak feltüntetve. Ez tehát nem képezhet olyan sérelmet, a melyből azt lehetne következtetni, hogy itt a nemzeti szellem tekintetében bizonyos lejtőre jutottunk és bizonyos hanyatlás állott elő, annyival kevésbbé, mert ezen a bajon könnyen segíthetünk. A tegnapi napon pl. magam is akkor, a midőn kijelöltem azon nyolczvan képviselő nevét, a kik hivatva lesznek majd az összeférhetlenségi esetben Ítélkezni, Drohobeczky képviselő urat Gyulának és nem Juligonak neveztem. Ez természetesen nem mindig lehetséges ilyen egyszerű módon, mert utóvégre vannak olyan horvát nevek is, a melyeket magyarra forditadi nem is igen lehet. Ez mindenesetre még tanulmány tárgyát kell hogy képezze. Az iroda azonban nem követett el hibát, mert nem iktathatta, be a horvát képviselők neveit másképen, mint a hogy azok a megbízólevélben szerepeltek. (Helyeslés.) Másik sokkal fontosabb szemrehányása volt a t. képviselő urnak, hogy itt a képviselőházban az összeférhetlenségi bizottságnak egyik horvát tagja horvát nyelven tette le az esküt és ezzel szemben azt kifogásolta a t. képviselő ur, hogy a horvát képviselőnek a törvény értelmében csak beszélnie szabad a házban horvátul. Téved a t. képviselő ur. . . . (Mozgás és zaj.) Csendet kérek ! .... mert az 1868 : XXX. törvényczikk 59. §-a határozottan azt mondja, hogy a horvát nyelvet is használhatják, a mi nemcsak a beszélésre vonatkozik, hanem azt jelenti, hogy általában minden téren használhatják a horvát nyelvet. (Helyeslés.) Én ezt a törvényt nem csináltam, de a mig ezen a helyen ülök, fogadalmam értelmében a törvényt végre fogom hajtani, (Élénk helyeslés.) és a midőn helyet adtam annak a kívánságnak, hogy itt horvát nyelven tehesse le az összeférhetlenségi állandó bizottság tagja az esküt, nem tettem egyebet, mint hogy szigorúan ragaszkodtam a törvényhez. (Éljenzés.) A jövendőre nézve is kijelentem, hogy én semmiféle melléktekinteteknek hódolni nem fogok, egyedül a törvénynek és a házszabályoknak. (Élénk helyeslés.) Ezek azok, a miket b. Bánffy Dezső képviselő ur felszólalására szükségesnek tartottam a magam igazolása szempontjából megjegyezni. (Élénk helyeslés. Felkiáltások a nemzetiségiek padjain : Éljen az elnök!) Most pedig az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Helyeslés. Felkiáltások minden oldalról: Éljen az elnök.!) (Szünet után.) Elnök; Az ülést újból megnyitom. Ki következik ? Benedek János jegyző: Maniu Gyula! Maniu Gyula: T. ház ! Ha olcsó népszerűségre vágyakoznám, mi sem volna könnyebb feladat részemre, mint megküzdeni az igazság fegyvereivel azon invektivák ellen, melyekkel a t. előttem szóló b. Bánffy Dezső ur nemcsak román nemzetemet, nemcsak a románokat, hanem ez országnak minden nem magyarajku népét megtámadta. Nem fogom ezt megtenni, nem pedig azért, mert már rég elhatároztam magamat arra, hogy az igen t. előttem szóló képviselő úrral a nemzetiségi kérdés tekintetében szóba nem állok és vele e tárgyban nem vitatkozom. (Zaj.) Olay Lajos : Szegény Bánffy ! Szegény Bánffy ! Elnök : Csendet kérek ! Maniu Gyula: Nem pedig azért, mert azok után, a miket ő általa előadva hallottam, és azok után, a miket ő általa írva olvastam, meggyőződtem arról, hogy az igen t. előttem szóló urnak nincsen meg az az érzéke, a mely szükséges, hogy ezt a kérdést azzal a tárgyilagossággal tárgyalja, a mely minden embertől, de különösen államférfiutól megkívántatik, T. ház ! Akkor, mikor az előttem szóló képviselő ur a nagy világnak szánt és néhány év előtt megjelent egy czikksorozatában azt a kijelentést tette, hogy ebben az országban más kultúrát, mint magyar kultúrát nem tür meg; (Felkiáltások a baloldalon : Nagyon helyes !) akkor, a mikor a t. képviselő ur kijelentette, hogy valamennyi népnek, a mely itt ez országban lakik, nincsen joga kulturális aspirácziókra; a mikor az előttem szóló t. képviselő ur ugyanabban a brosúrában, nagy politikai és államférfiúi előrelátással, azt kívánta, hogy a magyarországi szászok magyarosodjanak meg, azért, hogy németországi testvéreiknek ezzel szolgálatot tegyenek : ilyen államférfiúi előrelátással, t. képviselőház, én a néppszichológiával ennyire tisztában lévő államférfiuval e kérdésben tárgyaim nem óhajtok. (Derültség a baloldalon. Felkiáltások; Szegény Bánffy Dezső !) Reflektálni kívánok azonban, t. ház, egynéhány megjegyzésére, különösen arra, a melyben a jogállam lésetitését egynéhány századra ki akarja tolni. Őszintén mondhatom, t. ház, hogy igazunknak nagyobb szolgálatot senki sem tehetett és nem tett, mint b. Bánffy Dezső akkor, a midőn kijelentette ország-világ szine előtt, hogy itt nincsen arról szó, hogy jogállamot állítsunk fel; nem kell, hogy a jogot érvényesítsük, hanem mindenekelőtt tüzzel-vassal meg kell csinálni az országban a nemzeti államot (Élénk helyeslés.) és majd akkor, kétszáz vagy háromszáz esztendő múlva virágozhatik a jog is. (Felkiáltások .-Teljesen igaza van !) Én, t. képviselőház, a ki lelkesedem nemcsak nemzetem jogai iránt, hanem tisztelem minden népnek az aspiráczióját, s óhajtom nemcsak magam, hanem minden népnek igaz utón való boldogulását itt az országban és a világ minden népénél, s a jogrendet mindennél többre becsülöm, higyjék el, t. ház, fájdalommal, fájdalomtelt szívvel