Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-24

344 M. országos ülés 1906 Julius 10-én, kedden. nevei nem magyar, hanem horvát nyelven iktat­tattak be. Bocsánatot kérek, de az iroda a horvát képviselők neveit a megbízólevelek alapján irta be az általános névjegyzékbe, a megbízólevelek­ben pedig azok nevei horvát nyelven voltak fel­tüntetve. Ez tehát nem képezhet olyan sérelmet, a melyből azt lehetne következtetni, hogy itt a nemzeti szellem tekintetében bizonyos lejtőre ju­tottunk és bizonyos hanyatlás állott elő, annyival kevésbbé, mert ezen a bajon könnyen segíthetünk. A tegnapi napon pl. magam is akkor, a midőn kijelöltem azon nyolczvan képviselő nevét, a kik hivatva lesznek majd az összeférhetlenségi eset­ben Ítélkezni, Drohobeczky képviselő urat Gyulá­nak és nem Juligonak neveztem. Ez természetesen nem mindig lehetséges ilyen egyszerű módon, mert utóvégre vannak olyan horvát nevek is, a melyeket magyarra forditadi nem is igen lehet. Ez mindenesetre még tanulmány tárgyát kell hogy képezze. Az iroda azonban nem követett el hibát, mert nem iktathatta, be a horvát képviselők neveit másképen, mint a hogy azok a megbízó­levélben szerepeltek. (Helyeslés.) Másik sokkal fontosabb szemrehányása volt a t. képviselő urnak, hogy itt a képviselőházban az összeférhetlenségi bizottságnak egyik horvát tagja horvát nyelven tette le az esküt és ezzel szemben azt kifogásolta a t. képviselő ur, hogy a horvát képviselőnek a törvény értelmében csak beszélnie szabad a házban horvátul. Téved a t. képviselő ur. . . . (Mozgás és zaj.) Csendet kérek ! .... mert az 1868 : XXX. törvényczikk 59. §-a határozottan azt mondja, hogy a horvát nyelvet is használhatják, a mi nemcsak a beszélésre vonat­kozik, hanem azt jelenti, hogy általában minden téren használhatják a horvát nyelvet. (Helyeslés.) Én ezt a törvényt nem csináltam, de a mig ezen a helyen ülök, fogadalmam értelmében a törvényt végre fogom hajtani, (Élénk helyeslés.) és a midőn helyet adtam annak a kívánságnak, hogy itt hor­vát nyelven tehesse le az összeférhetlenségi állandó bizottság tagja az esküt, nem tettem egye­bet, mint hogy szigorúan ragaszkodtam a törvény­hez. (Éljenzés.) A jövendőre nézve is kijelentem, hogy én semmiféle melléktekinteteknek hódolni nem fogok, egyedül a törvénynek és a házszabályoknak. (Élénk helyeslés.) Ezek azok, a miket b. Bánffy Dezső képviselő ur felszólalására szükségesnek tartottam a magam igazolása szempontjából megjegyezni. (Élénk he­lyeslés. Felkiáltások a nemzetiségiek padjain : Éljen az elnök!) Most pedig az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Helyeslés. Felkiáltások minden oldalról: Éljen az elnök.!) (Szünet után.) Elnök; Az ülést újból megnyitom. Ki követ­kezik ? Benedek János jegyző: Maniu Gyula! Maniu Gyula: T. ház ! Ha olcsó népszerű­ségre vágyakoznám, mi sem volna könnyebb fel­adat részemre, mint megküzdeni az igazság fegy­vereivel azon invektivák ellen, melyekkel a t. előt­tem szóló b. Bánffy Dezső ur nemcsak román nemzetemet, nemcsak a románokat, hanem ez országnak minden nem magyarajku népét meg­támadta. Nem fogom ezt megtenni, nem pedig azért, mert már rég elhatároztam magamat arra, hogy az igen t. előttem szóló képviselő úrral a nemzetiségi kérdés tekintetében szóba nem állok és vele e tárgyban nem vitatkozom. (Zaj.) Olay Lajos : Szegény Bánffy ! Szegény Bánffy ! Elnök : Csendet kérek ! Maniu Gyula: Nem pedig azért, mert azok után, a miket ő általa előadva hallottam, és azok után, a miket ő általa írva olvastam, meggyőződ­tem arról, hogy az igen t. előttem szóló urnak nincsen meg az az érzéke, a mely szükséges, hogy ezt a kérdést azzal a tárgyilagossággal tárgyalja, a mely minden embertől, de különösen államfér­fiutól megkívántatik, T. ház ! Akkor, mikor az előttem szóló kép­viselő ur a nagy világnak szánt és néhány év előtt megjelent egy czikksorozatában azt a kijelentést tette, hogy ebben az országban más kultúrát, mint magyar kultúrát nem tür meg; (Felkiáltások a baloldalon : Nagyon helyes !) akkor, a mikor a t. képviselő ur kijelentette, hogy valamennyi népnek, a mely itt ez országban lakik, nincsen joga kulturális aspirácziókra; a mikor az előttem szóló t. képviselő ur ugyanabban a brosúrában, nagy politikai és államférfiúi előrelátással, azt kívánta, hogy a magyarországi szászok magyaro­sodjanak meg, azért, hogy németországi testvé­reiknek ezzel szolgálatot tegyenek : ilyen állam­férfiúi előrelátással, t. képviselőház, én a nép­pszichológiával ennyire tisztában lévő államfér­fiuval e kérdésben tárgyaim nem óhajtok. (Derült­ség a baloldalon. Felkiáltások; Szegény Bánffy Dezső !) Reflektálni kívánok azonban, t. ház, egy­néhány megjegyzésére, különösen arra, a mely­ben a jogállam lésetitését egynéhány századra ki akarja tolni. Őszintén mondhatom, t. ház, hogy igazunk­nak nagyobb szolgálatot senki sem tehetett és nem tett, mint b. Bánffy Dezső akkor, a midőn kijelentette ország-világ szine előtt, hogy itt nincsen arról szó, hogy jogállamot állítsunk fel; nem kell, hogy a jogot érvényesítsük, hanem mindenekelőtt tüzzel-vassal meg kell csinálni az országban a nemzeti államot (Élénk helyeslés.) és majd akkor, kétszáz vagy háromszáz esztendő múlva virágoz­hatik a jog is. (Felkiáltások .-Teljesen igaza van !) Én, t. képviselőház, a ki lelkesedem nemcsak nemzetem jogai iránt, hanem tisztelem minden népnek az aspiráczióját, s óhajtom nemcsak magam, hanem minden népnek igaz utón való boldogulását itt az országban és a világ minden népénél, s a jogrendet mindennél többre becsülöm, higyjék el, t. ház, fájdalommal, fájdalomtelt szívvel

Next

/
Thumbnails
Contents