Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-24

24. országos ülés lyOö július 10-én, kedden. 343 sittatik, ha én önökkel polémiába bocsátkozom, mert hiszen ha nem akarják lehetővé tenni az önök véleménye szerinti módon népszerűségem visszaszerzését, — igen egyszerű a dolog, — ne tessék velem foglalkozni. (Zajos tetszés és taps a jobb- és a baloldalon.) Tessék foglalkozni a minisztereinők úrral, nem pedig velem, mert támadásaikkal kényszerítenek arra, hogy felvegyem önökkel a harczot, hogy megmondjam, hogy csakis soviniszta irányban lehet a haza érdekében dolgozni, és hogy az a politika, a melyet önök űznek . . . Olay Lajos : Hazaárulás ! B. Bánffy Dezső: . . . nem felel meg a haza érdekeinek. Meg kell hogy mondjam önöknek, hogy tisztában vagyok, talán nem az uraknak öntudatos czéljával, de azzal a helyzetben lappangó czéllal, hogy az osztrák viszonyokat ide átültessék, hogy először a nyelvi széthúzást, azután a tartományi, a területi szétdarabolást idézzék elő, a mi ha bekövetkezik, ha a magyar állam poliglott jelleget ölt, akkor Szent István birodalmának egysége széjjelhull, Szent István birodalma darabokra oszlik. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Nem akarom önöket vádolni azzal, hogy ez a czéljuk, de állitom, hogy ha politikájuk érvényesül, ez lesz az eredmény. Ezt az eredményt nem akarom. A magyar állam ezer éves fennállása után másik ezer évre van szükségünk arra, hogy állami életünket tovább f ejleszszük, a mi csakis erős nemzeti irányban történhetik, visszaszorításával minden olyan törekvésnek, a mely zavarja az állami egységet, és elősegiti a poliglott jelleget. (Élénk helyeslés.) Ez az én nézetem., ezt elmondom többször, mindenféle variácziókban, (Felkiáltások a középen : Köszönjük !) elmondottam részletesebben és alaposabb tanulmányok után, mint most, a mikor csak hirtelen felállva mondottam el azokat a gondolatokat, a melyek bennem épen jelentkeztek. Elmondom én még sokszor, és reményiem, hogy velem együtt mind sűrűbben elmondják mások, mert abból a szereplésből, a melyet önök tanúsítanak, az tűnik ki, hogy önökkel szemben fel kell venni a harczot. En másképen küzdöttem önökkel miniszterelnök koromban. (Élénk tetszés.) Olay Lajos : Most sem kellett volna beengedni! (Zaj. Elnök csenget.) B. Bánffy Dezső: Én gondoskodtam arról, hogy nemzetiségi irányban az országban nyugalom legyen. Gondoskodtam arról, hogy itt a képviselőházban a poliglott állam érdekében hangok ne emeltessenek, és tettem ezt daczára annak, hogy a memorandum-per következtében elitélt uraknak szabadságot adtam, hogy hazamenjenek, ott hirdessék elveiket, hirdessék törekvéseiket, ha jónak, czélszerűnek és időszerűnek látják azt. Akkor nem tartották időszerűnek, most annak tartják. Nem tartom helyesnek és czélszerűnek, hogy ezek a kérdések ebben a házban ebben a formában tárgyaltatnak, mert azt tartom, hogy a nemzetiségi érdes, általában a nemzeti állam kiépítésének kérdése nem vitatkozások, nem tanácskozások rendjén, hanem a máról holnapra való apró épités rendjén oldandó meg; de ha egyszer már szóba jött, ha egyszer hang emeltetik az állami érdek ellen, akkor fel kell vennünk a harczot és módját kell találnunk annak, hogy idehaza tisztában legyen mindenki azzal, hogy ilyen irányt meg nem tűrünk, hogy ilyen irány a magyar nemzeti állam érdekeinek meg nem felel és hogy kifelé is bebizonyítsuk, hogy ez egy egyoldalú törekvés, a mely nem felel meg az állam érdekeinek, és, a mire súlyt helyezek, nem felel meg a dinasztia érdekeinek sem. Mert a dinasztia érdekeinek az felel meg, (Felkiáltások a középen: Ezt már tízszer mondotta !) hogy itt a Közép-Duna mentén egy erős állam álljon fenn, a mely a maga nemzeti erejében fejlődik. Miután pedig az osztrák viszonyok szerint az ottani nemzetiségi, tartományi és más okok következtében ez ott lehetetlen, a dinasztiának az érdeke, hogy a kifelé való érvényesülés erejét is az egységes magyar nemzeti államban keresse. (Általános élénk helyeslés.) Ez az én nézetem, e mellett szólalok fel ma és fel fogok szólni később is, és meg vagyok róla győződve, hogy napról-napra többen lesznek, a kik szólni fognak, mert át fogják látni, hogy rózsavízzel nem lehet ilyen kérdéseket megoldani ; (Mozgás a remzetiségi képm:elők padjain.) keztyüs kézzel nem lehet az ellenséget legyőzni. Farkasházy Zsigmond: De dobbal sem lehet verebet fogni !. B. Bánffy Dezső: Hát ez igaz ; dobbal sem lehet verebet fogni és sajnos, hogy odajutottak, hegy dobszóval tárgyaljuk most ezt a kérdést. (Halljuk/ Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, minek folytassam tovább; majd adnak a t. nemzetiségi képviselő urak nekem alkalmat arra, hogy népszerűségemet hetenként felfrissítsem . . ; (Mozgás a nemzetiségi képviselők padjain. Derültség balfelől.) Elnök: Csendet kérek! B. Bánffy Dezső:. .. és hogy utoljára még akaratuk ellenére is népszerűségben erősödjem. A mi a feliratot illeti, arra vonatkozólag már kijelentettem, hogy a feliratot elfogadom; elfogadom nem ugy, mint ideálomat, nem mint olyant, a mely kifejezésre juttatná a szegedi levélben a kibontakozás tekintetében megirt óhajtásaimat, de elfogadom mint olyant, a melyet a mai nehéz körülmények között elegendőnek tartok és a mely mellett a kormány a kormányzásra vállalkozott. Elfogadom alkotmányos, hazafias kötelességnél fogva nem ugy, mint hogyha ez a felirat engem és talán másokat is lelkesíthetne, hanem ugy és azért, mert részemről azt akarom, hogy az alkotmány válságnak mielőbb végetvessünk. Ismétlem, hogy a feliratot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyes-' lés jobb- és balfelől. Taps és derültség a nemzetiségi képviselők padjain.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! B.. Bánffy Dezső képviselő ur két Szemrehányást tett ; nekem. Egyik szemrehányása az volt, hogy a képviselők névsorába a horvát képviselők kereszt-