Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-24

VA2 24. országos ülés 1906 Julius 10-én, kedden. feltételeket, hogy akkor már magától, természetesem törvémmyel biztosítva létrehozható legyen. Elmondom azt,is ebben a szegedi levélben, a mit itt a feliratban nem látok, hogy mindenekelőtt pedig, miután már a törvény ezt nekünk biztosította, a készfizetéseket vegyük fel és a készfizetések felvételére Ausztriát kényszeritsük. Elmondottam azt is, hogy a bankszabadalom lejártával, 1910-ben az önálló bankot fel kell állítani, hogy Ausztriával pénzügyileg teljesen függetlenítvén magunkat, majd mikor a gazdasági önállóság ideje eljön, a minek 1915-ben, esetleg 1917-ben feltétlenül el kell jönnie, pénzügyi erőink abszolúte rendelkezésünkre álljanak. Nem hibáztatom a kormányt, hogy a feliratban erre is ki nem terjeszkedik ; beismerem, hogy nehéz körülmények között vállalkozott és beismerem, hogy ilyen nehéz körülmények között vállalkozva, alkotmányunk megmentése érdekében arra az álláspontra volt kénytelen helyezkedni, a mely elől Iá nem térhetett. És beismerem, hogy midőn vállalkozott, az ország háláját érdemelte ki, mert lehetővé tette, hogy alkotmányos életünk gépének kerekei mozgásba jöjjenek, és mégis, bár korlátok között, de állami életünk továbbfejlesztése munkáját végezhetjük. Nem mondottam volna el ezeket, ha valaki nem kiáltja közbe a szegedi levelet. Tehát én azt hiszem, hogy engem vád nem terhel a tekintetben, hogy a kibontakozást nem óhajtottam és nem óhajtottam talán kedvezőbb feltételek mellett, mint a milyenek mellett a kérdés ma előttünk áll. Nem is azért szólaltam fel, hogy a felirattal magával érdemileg foglalkozzam, mert azt elfogadom, mint az adott viszonyok közt megfelelőt és mint olyant, a mely megfelel a trónbeszédnek és megfelel annak az álláspontnak, a melyet a kormány támogatására szövetkezett pártok magukévá tettek. Felszólaltam kizárólag azért, hogy az ismételten ellenem elhangzott vád az ellenem elhangzott nemzetiségi kérdésbeli támadásokról szóljak , hogy elmondjam, hogy nem helyes, az urak részéről sem helyes, ha erőltetnek egy olyan irányt, a mely a magyar nemzeti állam érdekével ellenkezik, ha erőltetnek egy oly mozgalmat, a mely mozgalommal szemben kell hogy az egész hazafias nemzet együtt legyen, és a mely harezot ha tovább folytatnak, nem azt érik el, a mit elérni ugy sem remélnek, — mert hiszen csak nehézségeket akarnak csinálni, hogy Magyarországon is a széthúzó Ausztriának megfelelő viszonyok jöjjenek létre, — hanem csak azt érik el, hogy itten tömörülve, mind többen és többen győződnek meg arról, hogy nem elég magyarnak lenni, nem elég ebben az országban magyar politikát csilláim, hanem igenis azt szélső soviniszta irányban kell csinálni.... (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj a nemzetiségiek padjain. Elnök csenget.) . . .mert mentül erősebben bírálják önök azt az irányt, a melyet sovinisztának neveznek, mentül inkább hangoztatják, hogy ez az irány önöknek nem kell, annál inkább győződik meg ebben az országban mindenki arról, hogy ez az irány a helyes, mert ezzel lehet az egységes magyar nemzeti államot kiépiteni, a mit pedig kiéjjiteni feltétlenül kell. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Lesz alkalmam e kérdés részleteivel talán majd a költségvetési vitánál foglalkozni, lesz alkalmam elmondani egyet-mást arról a bizonyos Janicsáry-féle temetésről is, a hol én könyezve álltam egy régi igaz magyar görög-keleti vallású embernek a koporsójánál, annak az embernek a koporsójánál, a ki testben és lélekben magyar volt és hazafias, s a kit véletlenül a körülmények görög-keleti vallásuvá tettek. És ennek az embernek a sírjánál az utolsó szó, a mely elhangzott, azon a nyelven hangzott el, a melyet ő nem tudott, nem szeretett . . . Polit Mihály : Nem igaz ! Szerbül beszélt! (Nagy zaj a baloldalon és a nemzetiségiek padjain.) Elnök: Csendet kérek! B. Bánffy Dezső : Ennek a kérdésnek részletei vannak ; majd lesz alkalmam a kultusz-budgot tárgyalása alkalmával beszélni arról, hogy a mikor a görög-keleti egyházat szerbre és románra szétosztották, akkor egy törvényszakaszban gondoskodtak arról, hogy a se nem szerb, se nem román görög-keleti hitűek lelki gondozására mód adassék. Sajnos, hogy az előző kormányok ennek figyelembevételét elmulasztották ; sajnos, hogy akkor még én is, nem lévén kellően tájékozva e kérdésekben, elkövettem e mulasztást, elannyira, hogy ma ott állunk, hogy a minap egyik képviselő ur azt mondhatta, hogy Ö felsége által jóváhagyott statútumok biztosítják, hogy csak román, vagy szerb nyelven lehessen görög-keleti szertartást tartani, és a görög-keleti vallást csak román, vagy szerb nyelven lehessen tanítani. így az ország sok ezerre menő lakosaira nézve, a kik sem szerbül, sem románul nem tudnak, a lelki gondozás tekintetében semmi intézkedés nincsen. Pedig hát minderről törvény gondoskodik. Lesz alkalmam erre vonatkozó nézeteimet elmondani a költségvetés tárgyalása alkalmával, és én bizom a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur erélyében, hazafias nemzeti érzésében, hogy gondoskodni fog arról, hogy a görög-keleti magyarok ne románosittassanak el és ne szerbesittessenek el tervszerű leg. Lehet ilyeneket mondani a görög katholikusokra is, és még más ilyes vonatkozások is vannak. De hát mindezek talán a költségvetés tárgyalásánál szóba hozhatók és szóba hozandók lesznek, kevésbbé az 1906-ikinál, — a melynek tárgyalását húzni kétségtelenül nem szabad, — (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) de talán inkább az 1907-ikinél, a hol majd teljes részletességgel lehet e kérdésekkel is és még más kérdésekkel is foglalkozni, de mindig az egységes magyar nemzeti állam érdekéből, az egységes magyar nemzeti állam kiépítésének czéljából. (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj a nemzetiségiek padjain.) Vajda Sándor : Foltozza csak a népszerűségét! B. Bánffy Dezső: Az én népszerűségem, a melyet én sohasem kerestem, nem azzal bizto-