Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-24

340 24. országos ülés 1906 Julius 10-én, kedden. viniszta magyar nemzeti irányban való kiépítésével tartom elérhetőnek. (Élénk helyeslés.) T. ház ! Tegnap egyik t. képviselő ur olyasvalamit mondott, hogy a dinasztia érdeke nagyon gyenge lábon áll, — ilyenformát mondott, valahol feljegyeztem, de talán igy is jól emlékszem reá — gyenge lábon áll akkor, ha a mi politikánk mentheti azt meg. Hát, t. ház, a felszólaló t. képviselő urak a nemzeti állam helyett a poliglott, nemzetiségekre szétszakitatt, erős nemzetiségi jogokkal felruházott többnyelvű államot akarják ezen a területen megalakítani. Egy hang (a nemzetiségi padokon) : Nem szétszakított, hanem egyesitett! B. Bánffy Dezső: Erről akarok beszélni. Természetellenes dolgokat létrehozni nem lehet. Ausztriában is (Folytonos zaj a nemzetiségi padokon.) velünk szemben oda lett állítva az alkotmányos egységes Ausztria. De az egységes Ausztriában Taaffe bölcs rendszere következtében megindultak a nyelvi küzdelmek és a német hegemónia rovására a tartományok autonómiája érdekében a nemzetiségi törekvések kezdtek érvényesülni. Ennek következtében már több mint tiz éve folyik a harcz, folyik a harcz majdnem, teljes félretételével minden más szempontnak, kizárólagosan a nyelv kérdésében. És a nyelv kérdésében folytatott ezen harcz megerősítette-e, egységessé tette-e Ausztriát ? Talán az egyes tartományoknak, a tán némileg ott történelmi jogon alapuló nyelvhasználat érdekében adott engedmények és a német hegemónia teljes lerontása következtében nincsen-e teljesen züllött állapotban Ausztria ? És a dinasztia trónja az osztrák zülléssel, a széthúzó osztrák területen van-e jobban biztosítva, vagy e magyar földön, a magyar államban, ha itt a magyar állam erős nemzeti egységét megalkotjuk ? (Helyeslés.) A dinasztiának érdeke az, a mi a nemzeté. (Elénk helyeslés.) A nemzeti jövő szempontja érdekében erős, egységes nemzetté kell alakítani át ez országot, itt tekinteten kivül hagyva a Horvát-Szlavon-Dalmátországok részére törvényileg biztosított autonóm tartományi jogköröket, a melyeket beszédemben és egyáltalában semmi körülmények között sem akarok érinteni. (Általános helyeslés.) Én azt hiszem, t. ház, hogy a dinasztiának jól felfogott érdeke épen az, és nagyhatalmi állása jövőjének biztosítása is az, hogyha egy egységes magyar nemzeti államot fejleszteni, nemzeti irányban megerősíteni enged és segít, ha mindjárt a nemzetiségi képviselők által követelt poliglott jelleg visszaszorításával is. Ez az én nézetem, t. ház. (Élénk helyeslés.) Itt nem lehet vitatkozni, egyezkedni, bizottság kiküldésével e kérdést tisztázni. Mert itt nincsen tisztázandó kérdés, (Általános élénk helyeslés.) nincsen tisztázandó törekvés, nincsen félreértés. (Élénk helyeslés.) Itt tisztában kell hogy legyünk a czéllal, s ha a czéllal tisztában vágyunk az egységes magyar nemzeti állam jövője érdekében, akkor tisztában kell lennünk azzal is, hogy az urak itt beszélhetnek akármennyit, azt mi figyelembe nem veszszük és a magyar állam kiépítését alkudozás tárgyává, nem teszszük. (Élénk helyeslés és taps bal felől.) Ez az én nézetem, t. ház, és azt hiszem, hogy ha itt egyesegyedül állok is, párt nélkül, akkor is velem van az ország, velem minden hazafiasán gondolkodó magyar és mindenki, a ki e tekintetben a jövőt nézi és a czélt, a melyet el kell érni. Pedig követhettek el hibát, t. ház, a múltban sokszor, én is követtem el, elődeim is követtek el (Zaj a közép hátsó padjain.) hihetőleg a jelenlegi kormány is fog még a jövőben elkövetni. Mert szerencsétlen dolog a magyar közéletben, hogy a kozmopolita tapintat annyiszor és annyiszor felülkerül a nemzeti gondolaton; pedig államot kiépíteni csak határozott rideg soviniszta nemzeti szellemtől vezérelve lehet! (Helyeslés és éljenzés.) És ha egyes kis részletekben, kicsiny, csak egy ujjnyi jelentőséggel biró kérdésekben is engedményeket teszünk a nemzetközi tapintat érdekében, mindig a nagy végezel ellenében, a nagy nemzeti gondolatot tagadjuk meg és csak a nemzeti állam kiépítésének csinálunk ujabb és ujabb, habár apró nehézségeket. Egy kis dolgot említek fel, t. ház, és ne méltóztassék rossz néven venni, ha ezt itten bírálat tárgyává teszem, mert hisz nem akarom ellenzékies hangon mondani. Tény az, — az elnök ur ne vegye rossz néven, mert őt talán nem is érinti, mert talán nem is tud a dologról — hogy régen a képviselőház kinyomatott névsorában ott voltak a képviselő urak nevei, ott volt Wekerle Sándor vagy Bánffy Dezső, de ott volt Drohobeczky Gyula is, ha egyáltalában tagja volt a képviselőháznak. Most azonban nagy meglepetésemre azt látom, t. ház, hogy a képviselők magyar névjegyzékében ott vannak a horvát-szlavon-dalmátországi képviselő urak keresztnevei is, horvát módon írva. Honnan veszszük azt a kicsi-kicsi engedményt, — mert hiszen csak forma — hogy a magyar Írásban, a magyar névsorban az ő horvát keresztneveiket használjuk ? (ügy van! balfelól.) Kicsiny, lényegtelen dolog, talán el is kerülte a figyelmét azoknak, a kik intézkedtek, de ez mégis egy kis engedmény és talán ennek az engedménynek következtében majd ezek a képviselő urak, a kik magukat itten nemzetiségi képviselőknek hirdetik, nevüket saját módjuk szerint ugy fogják leirni, s mi majd olvasni fogunk a ma gyár Írásban, a magyar névsorban, különböző román, tót és szerb vagy talán német keresztneveket is. Kicsiség volt az, t. ház, de azért elmondtam, valamint elmondom a következőt is. A ház bölcsesége ugy határozott, — senki sem tett ellene kifogást, én talán jelen sem voltam — hogy egy horvát-szlavon-dalmát képviselő ur horvát nyelven tehetett esküt a ház színe előtt. Eddig ugy értelmeztük a dolgot, hogy a horvát-szlavondalmát képviselő uraknak itten joguk van felszólalniuk horvát nyelven. Éltek is vele ritkán,