Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-24

338 24. országos ülés 1U06 Julius 10-én, kedden. Barta Ödön: Képviselő! Mint államtitkár nem foglalkozhatik vele. Vlád Aurél: Hát képviselő. Azt mondta, hogy e panaszunk teljesen alaptalan. Felirati javaslatunkban erre vonatkozólag ugyanis a következő kitétel van : »Vesztegetések és a hivatalos közegeknek törvényellenes beavatkozása a választások eredményét meglepő mértékben befolyásolták. És mig a hivatalos közegek felháborító visszaélései megtorlatlanul maradtak, addig a kormán}^ nem támogató választók ma is a legélesebb politikai üldözéseknek vannak kitéve.« Az államtitkár ur azt mondta, hogy mi ezt a passzust azért tettük be a felirati javaslatba, hogy a kormányt a külföld előtt meggyanúsítsuk és ebből hazafiságunk hiányára von le következtetést. Ám kérdem én a mélyen t. képviselő urakat és az igazságügyi államtitkár urat, hogy akkor, a mikor a mostani többség, mint ellenzék, az 1896-iki Bánffy-féle választás után, feliratában kizárólag csakis ezen kérdésekkel, a választási atroczitásokkal foglalkozott és a király közbenjárását kérte, hogy azt & kormány bocsássa el, a mely ezt elkövette, ezt is csak azért tették-e, hogy a külföld előtt a kormányt meggyanúsítsák a magyarországi állapotok felől ? Vájjon abból, hogy az akkori ellenzék ezt megtette, lehetett az ő hazafiságát kétségbe vonni % Azok a választási atroczitások pedig, a melyeket mi itten felhoztunk, az 1896-iki Bánffy-féle választásokon elkövetett atroczitásokon is túltesznek. Az államtitkár ur egyebek közt utalva arra, hogy egyik képviselőtársam Dantenek egy sorára hivatkozott, azt mondja, hogy miért nem hivatkozott a menyországra, miért nem szólunk mi ugy, mint szólt Piccarda a menyországban, a ki, mikor azt kérdezték tőle, hogy miért érzi magát a menyországban oly boldognak, azt felelte, hogy nem kivan semmi egyebet, mert itt szeret lenni. Természetes, nagyon könnyű a menyországból igy beszélni, de ha véletlenül Piccarda a pokolban lett volna, bizonyára nem beszélt volna igy. (Zaj.) Epén ezért igyekezzünk mindnyájan azon, hogy itt oly paradicsomot teremtsünk, melyben mindenki jól érezze magát, hogj? 200—300 ezer ember ne menjen ki ebből az országból. Mert ha tényleg paradicsom volna ez és nem pokol, akkor nem. menne ki évenként 200—300 ezer ember, tekintet nélkül nemzetiségére. Mi, t. ház, közreműködésünket fel akarjuk ajánlani abban a tekintetben, hogy itten oly állapotokat lehessen létrehozni, hogy minden állampolgára ezen országnak azt mondhassa, a mit Piccarda mondott a menyországban, hogy nem kívánkozik ki innen, mert jól érzi itt magát. Ha komolyan akarják, ezt megvalósitani, akkor fogadják el a fölirati javaslatunkban lefektetett elveket, akkor igyekezzenek megvalósitani a jogállamnak az eszméjét, tekintet nélkül arra, hogy egy ábrándról le kell-e mondánk, vagy nem? Ezzel ellentétben, ha a kormány, ha a többség az ellenkező utón akar haladni, ha tényleg oly állapotokat kivannak itt fentartani, hogy 200— 300 ezer ember menjen ki évenként, akkor veszély idején milyen helyzetben lesz az ország ? Utalok Aesopus egyik meséjére. Egy rabszolga, mikor betört az ellenség és ura azt mondja, hogy fussunk, szaladjunk, mert jön az ellenség és elfog minket, azt feleli urának : Minek fussak, minek szaladjak, hiszen én csak urat cserélek. Nem szabad, t. ház, az országot, nem szabad egyetlen egy állampolgárt sem oly helyzetbe juttatni, hogy ezt mondhassa, hanem teljes erőnkből azon kell lenni, hogy itt az igazi paradicsomot létesíthessük, hogy mindenki azt válaszolhassa,a mit Piccarda a mennyországban, itt akarok maradni, itt szeretek élni! (Helyeslés a nemzetiségiele padjain.) Ráth Endre jegyző: B. Bánffy Dezső! B. Bánffy Dezső: T. képviselőház! Valóban különös helyzetben vagyok. Én, ki pártokhoz nem tartozom, én, ki egyedül vagyok, szorosan véve. mióta ez a felirati vita folyamatban van, állandóan támadtatom nézeteimért, tényeimért és azon irányzatért, melyet a nemzetiségi kérdésben képviselek. Hogy jövök én ahhoz 1 Hogy jövök én ahhoz, hogy velem foglalkozzon egész sora a képviselő uraknak, az én politikámmal, a mely politika nincs, a mely politikának képviselete ebben a házban nincs, én velem, kinek háta mögött nem áll senki, kinek elhatározásai, törekvései visszhangra nem találtak. Kubik Béla : Mert máskép nem tudtak volna két napig sem beszélni, egyszerű a dolog ! B. Bánffy Dezső: Különös, a képviselő urak foglalkoznak az én rendszeremmel, foglalkoznak a felirati vita tárgyalása rendjén nemzetiségi politikámmal és azokkal a törekvésekkel, a melyekkel én az egységes magyar nemzeti államot létrehozni akarom. Foglalkozzanak a kormánynyal, kérdezzék meg a kormányt, mi a politikája ezekben a kérdésekben, és ha nincsenek megelégedve, támadják, vagy helyeseljék, de ferde helyzetet ne teremtsenek, hogy kiczéloznak maguknak egyetlen pontot, mikor itt van előttük egy nagy tábor, egy egységes czéltábla, a melylyel szemben állást foglalhatnak. Ez nagyon különös, de mégis szólnom kell, és erről a kérdésről kell szólnom, mert azt hiszem, hogy ha itt a házban egyedül vagyok, az én magyar nemzeti állami ideálom helyeslői, óhajtói, kívánói számtalanok vannak azonban az. országban, és az ország többsége velem egyetért. Lehetséges, és talán helyesen van, hogy bársonyszékekből azzal a sovinizmussal, a melylyel a bársonyszékekeri kivül foglalkozni lehet, nem foglalkozhatnak az államférfiak. Talán én sem domborítottam oly határozottan ki soviniszta állameszméimet akkor, mikor bársonyszékben ültem, de azt hiszem, azért senki engem azzal nem vádolhat, hogy azon négy év alatt, mig Magyarország állami ügyei intézésében talán szavam, talán vezető szavam volt, a nemzeti állam érdekeit bármiben is feláldoztam volna, sőt