Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-24

24. országos ülés 1906 Julius 10-én, kedden. 337 kiáltott ki mindenkit, a ki erről mert álmodozni és azt merte önöknek tanácsolni, hogy kapcsolják ki egyelőre a nemzeti követeléseket; hogy álljanak el egyelőre a magyar vezényszó követelésétől és akár az általános választói jog, akár más belső reformnak keresztülvitelére alakitsanak kormányt. A múlt országgyűlésen benyújtott felirati javaslatunkban már utaltunk arra, hogy a válságból más kibontakozás nincs, mint az, hogy az országgyűlés szavazza meg az általános választói jogról szóló törvényt és az összes konfliktusokat és az egész válságot utasitsa majd annak az országgyűlésnek a hatáskörébe, a mely az általános szavazati jognak alapján ül össze. Ugyanis az 1905. évben a képviselőház elé beterjesztett felirati javaslatunkban a következőket mondtuk (olvassa) : »Alattvalói hűségünkből folyó kötelességünk kijelenteni, hogy a jelen országgyűlés főfeladatának fogja tekinteni oly parlamenti reform létesítését, mely az általános választói jog alapján állva, a választókerületek arányos beosztása, a választások szabadságának és tisztaságának fokozottabb intézményes biztositása által a népképviseletet az igazi nemzeti akarat letéteményesévé fogja tenni, mivel az alkotmányunkon és parlamentarizmusunkon rágódó bajok gyökeres orvoslása és a felszinre került közjogi és gazdasági kérdések megnyugtató megoldása csak oly képviselettől várható, mely a nemzet egészétől nyervén megbízatást, minden jogos érdek képviseletét lehetővé fogja tenni.« Az 1905-ben beterjesztett felirati javaslatunkban tehát már utaltunk arra a megoldási módozatra, a melyet utóbb önöknek, akarva nem akarva, el kellett fogadniok. Ez a körülmény mutatja, hogy a koaliczió kormányralépésének hiányzik a morális alapja. (Mozgás.) Hiányzik azért, mert ha egy hatalom, egy nagy párt, a milyen az akkori többség volt, belemegy egy küzdelembe a nemzeti vívmányoknak eléréséért és abból a küzdelemből győztesen nem kerül ki, akkor ennek a küzdelemnek, ennek a csatavesztésnek az lett volna a konzekvencziája, hogy az a párt álljon félre és ne vállaljon kormányt egy olyan programmnak keresztülvitelére, melyet azelőtt mindig perhorreskált. Ennek daczára is egy jogosultságát elismerem a mostani kormányalakításnak és ez az, hogy az eddigi rendszer korrupcziójának felváltására és egy uj korszak megteremtésére vállalkozott, ha tényleg komolyan akarja regenerálni és szanálni a belső korhadt állapotokat. A kormánynak eddigi ténykedése, maga a többségnek felirati javaslata azt mutatja, hogy a t. többség a közelmúlt eseményeiből még nem tanult eleget; (Mozgás.) hogy a t. többség, daczára annak, hogy a múlt eseményei ráirányították figyelmét arra, hogy hol vannak alkotmányunknak és törvényeinknek megsebezhető pontjai, melyek azok a lékek, melyeknek segedelmével egy esetleges későbbi alkotmányellenes kormányzat alkotmányunkat összetörheti, azt megdönteni képes lesz, a t. többség — mondom — ennek daczára sem gonKÉPTH, NAPLÓ. 1906 1911 I. KÖTET. doskodik arról, hogy ezeket a réseket betömje és hogy a megkívántató alkotmánybiztositékokat felállítsa. Az, hogy a többség felirati javaslatából hiányzik az egyesülési és a gyülekezési jognak követelése szintén azt mutatja, hogy a többség nem akarja létesíteni azokat az alkotmányos garancziákat, a melyek minden jogállamnak elengedhetetlen előfeltételei. A többség által beterjesztett, és az általunk, kisebbség által beadott felirati javaslat között van egy lényeges különbség. Ez az, hogy a többség felirati javaslata a nemzeti állameszmének, ellenben a kisebbség felirati javaslata, a mi felirati javaslatunk, a jogállamnak álláspontján van. Ez a két fogalom : nemzeti állameszme és jogállam, kizárja egymást. A két fogalom között lévő ellentétet báró Bánffy Dezső felismerte már akkor, a mikor múltkori beszédében és a nemzeti kérdésről irt essay-ében annak a felfogásnak adott kifejezést, hogy nekünk a nemzeti állameszmére irányzott törekvéseket ápolnunk kell, még azon az áron is, hogy a jogállam attribútumáról le kell mondani. B. Bánffy Dezső nemzetiségi politikájának az az alaptétele és kiindulási pontja, hogy Európában ma más, mint nemzeti és egységes, egynyelvű állam nem létezhetik. Ezt az alaptételt tagadnom kell, ezt az alaptételt megezáfolja az, hogy Európában tényleg nem egy olyan állam létezik, a mely sem nem egységes, sem nem egynyelvű. Azonban nem fog nekem b. Bánffy egyetlen európai áUamot mutathatni, a mely képes volna fennállani a nélkül, hogy egyúttal jogállam is lenne. Ha az ország a jogállam attribútumairól le akar mondani; ha az ország egy ábránd kedvéért le akar mondani az alkotmányos biztosítékokról; ha az ország azért, hogy ez ábrándok megvalósítása akadályokba ne ütközzék, sem a gyülekezési jogot, sem az egyesülési jogot, sem a jogegyenlőséget, sem pedig a minden korlátoktól ment általános titkos választói jogot nem akarja megvalósítani, ha egyáltalában az ország a jogállam attribútumaiból ki akar vetkőzni: akkor nem marad egyéb hátra, mint deklarálni a belliim omnium contra omnes elvét, akkor odajutunk, hogy a törökországi állapotokat fogjuk itt megvalósítani. (Mozgás.) Emődy József: Még egyszer! (Derültség.) Vlád Aurél : T: ház! Felirati javaslatunk élesen kifejti ezt, mert arra az álláspontra helyezkedik, hogy Magyarország jövőjének biztositása érdekében jogállamot kell létesíteni, az állampolgárok garancziális jogait biztosítani kell, tekintet nélkül arra, vájjon ez az összes állampolgároknak válik-e javára, vagy csak egy részének. (Felkiáltások : Még egyszer !) Felirati javaslatunknak egyetlen passzusa talált eddig kifogásra és az az volt, a melyben a választási atroczitások felett panasz, kodtunk. Ezzel a kérdéssel foglalkozott különösen Günther Antal államtitkár. 43