Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-24

24. országos ülés 1906 törekednie, hogy megoldja vagy segítse megoldani a meg nem oldott politikai kérdéseket, a mi esetünkben tehát a szocziális kérdést és a nemzetiségi kérdést, mert ezt a testvériséget nemcsak hogy óvni kell minden megzavarástól és megbolygatástól, hanem arra is kell törekedni, hogy ezt a testvéri összetartást minden megengedett jó eszközzel megszilárdítsuk. Mikor elsősorban a szocziális kérdést említem, nagy örömmel reflektálok Giesswein Sándor képviselő ur beszédére, ki a társadalmi kérdéssel foglalkozott és hozzánk, nemzetiségiekhez azt a felszólítást intézte, hogy a közjólétre vonatkozó munkában hozzájuk csatlakozzunk. Természetes, hogy Giesswein Sándor ur ezen szavai a mi sorainkban élénk visszhangra találtak, azért, mert bennünk a szocziális kérdések iránt megvan a kellő, a szükséges érzék, mert mi szivünkön viseljük az elnyomott néposztályok sorsát és magam is meg vagyok győződve, hogy korunknak legégetőbb kérdése a társadalmi kérdés, a szocziális kérdés, a melynek békés és vér nélküli, bomba nélküli megoldására minden igaz emberbarátnak és hazafinak teljes erejéből törekednie kell. A mi feliratunk épen azért lelkesülten üdvözli a kormánynak azon szándékát, hogy az általános választói jog megvalósításával utat akar nyitni a parlamentbe az elnyomott társadalmi osztály képviselőinek is. Pártunk hasonlókép támogatni akarja a kormányt mindama gazdasági, szocziális és vallásügyi feladataiban, a melyeknek megoldása azt czélozza, hogy az elnyomott társadalmi osztály sorsa enyhittessék, javíttassák és hogy a hon számára megmentessenek azon szerencsétleneknek százezrei, a kiket a nyomor ebből a honból messze más világrészekbe kerget ki. Tekintve azonban a kivándorlás óriási méreteit, a munka-, a keresetnélküli embereknek sanyarú helyzetét, tekintve a munkásosztály lakásviszonyainak mizériáit, az alkoholizmus óriási pusztításait, tekintve a gyermekeknek a gyárakban való foglalkoztatását, a mi az ő egészségüket tönkreteszi, tekintve egyszóval társadalmi kérdésünk összes fájó oldalait, társadalmunk összes sebeit: ki kell jelentenem, hogy azok az eszközök, a melyeket a kormány ugy a kormányprogrammban, mint a felirati javaslatban felemiit, azon eszközök, a melyekkel ezen bajon segíteni akar, nem állanak arányban a baj nagyságával; inkább palliativ eszközök, vagyis olyanok, melyek a bajt ideig-óráig eltakarhatják ugyan, de a sebet meg nem gyógyíthatják. Nekem meggyőződésem, hogy rendszeresen védekezni kell a kapitalizmus kiszipolyozásai ellen, gondoskodni kell a munkásvédő törvények egész sorozatáról, gondoskodni kell arról, hogy az állam segítségével, állami utón is orvosoltassék az a rákfene, a mely a mi társadalmunkban a szegény népet tönkreteszi, t. i. az alkoholizmus, gondoskodni kell bő kereseti forrásokról a szegény nép számára, a mely hazánkból kivándorol és minthogy az önálló vámterület kérdése előbb-utóbb ugy is el fog dőlni és ezen Julius 10-én, kedden. 333 radikális reform keresztülvitele és megvalósítása különösen a határszéli földmivességnek bizony nagy károkat fog okozni, már idejekorán kell gondoskodni ezen vidékeken az iparnak fejlesztéséről, hogy népünket, különösen azt a határszéli földmivességet ezen radikális reform behozatala készületlenül ne találja. Mindezen kérdéseket, mindezen szempontokat, azt hiszem, szükséges hangsúlyozni és az illetékes köröknek figyelmébe ajánlani, annál is inkább, minthogy ezen szempontok, ezen feladatok sem a feliratban, sem pedig a kormány programmjában nem jutnak olyan kifejezésre, a mint azt a baj nagysága szükségessé tenné. A társadalmi kérdés megoldására hivatva van elsősorban a társadalom maga, másodszor az egyház, harmadszor az állam. Mindezen három faktornak tudnia kellene és tudatában kellene lennie nagy feladatainak, ha azt akarja, hogy hazánk meg ne érje mindazon bajokat, mindazon szerencsétlenségeket és mindazon forradalmakat, a melyeket ez a kérdés más országokban, más államokban okozott. T. ház ! Emődy József képviselő urnak múltkori meggyanusitásával szemben ki kell jelentenem, hogy mindezt nem mint szocziáldemokrata mondom, hanem mint azon szocziális iránynak egyik szerény harczosa, a melynek terjesztője és vezérlő faktora nálunk Giesswein képviselő ur. Felszenteltetésem óta mindig azon fáradoztam, hogy ezen keresztény-szocziális irány támogatásával, terjesztésével és megerősítésével segítsem a szegény néposztályt. Hogyha nagyon komolyan venném Emődy József képviselő urnak támadását, akkor szükségesnek tartanám ecsetelni Pozsonyban kifejtett működésemet, azonban ezt nem teszem meg. (Mozgás balfelől.) Kitűnnék ebből, hogy mennyire könnyelmű és merész lépésre vállalkozott Emődy képviselő ur, mikor engem és papi elvtársaimat a szocziál-demokratákkal egy kalap alá vett. Mert hogy a »Népszava«a mi pártunk működéséről rokonszenvesebben ir, mint a többi lapok, annak oka nem az, hogy mi paktumot kötöttünk volna a szocziálistákkal, hanem kizárólag az az oka, hogy mi az általános választói jogot minden megnyirbálás és reakczionárius klauzula nélkül akarjuk megvalósítani. Természetes dolog, hogy metafizikai kérdésekben a szocziálistákkal egyet nem értek, sőt a vagyonközösséget, vagy a privát vagyon eltörlését sem tartom keresztiilvihetőnek, azonban szükségesnek tartom, hogy a társadalomban fennálló óriási vagyonbeli különbségek radikális reformok utján csökkentessenek, enyhittessenek, hogy legalább némileg megvalósíttassák Rousseaunak azon szép elve : »Senki se legyen olyan gazdag, hogy másokat megvehessen, és senki se legyen olyan szegény, hogy magát eladni legyen kénytelen.« Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter ur szombaton Halász Lajos képviselő ur interpellácziójára adott válaszában azt mondotta, hogy a kormánynak esze ágába sem jutott, hogy