Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-24

334 24. országos ülés 1906 Julius 10-én, kedden. tagadásba vegye azon történelmi tényt, hogy Európának és hazánknak kultúrája a kereszténységen épült fel. Ha igaz az, a mit mondott, ha igaz az, hogy a kereszténység azon erő, a mely a mi nemzetünket a müveit nemzetek sorába emelte, ha igaz az, a mit olyan szépen szoktak mondani, hogy kard szerezte és kereszt tartotta fenn ezt a hazát : akkor talán joggal állithatom, hogy nemzetünknek, hazánknak jövőjét biztositani legjobban ugy lehet, hogyha hazánk összes intézményeit, a törvényhozást, a közigazgatást, az igazságszolgáltatást ugyanazok a keresztény elvek fogják áthatni, a melyek nemzetünket nagygyá és czivilizálttá tették, és hogyha politikánkat minden tekintetben, a nemzetiségi kérdés tekintetében is ezek a keresztény elvek fogják irányitani, amelyek az egész világot átalakították, és a melyek, a mint a miniszter ur mondta, a mi czivilizácziónknakalapját képezik. Ezt annál is inkább szükségesnek tartom hangoztatni, minthogy azon politikai faktorok, a melyek az uj korszak beállta előtt a nemzetiségi kérdést intézték, ezen kérdés tekintetében nem folytattak olyan politikát, a melyet kereszténynek lehetne nevezni, nem folytattak olyan politikát, a melyben politikai morál lett volna. Az egyik politikai faktor, t. i. Bécs, közjogi engedmények fejében a, letűnt liberális kormányoknak fontszámra árulta a nemzetiségeket, közjogi engedmények fejében a liberális kormányoknak a belügyekben szabad kezet engedett, és elnézte Bécs ugyancsak közjogi engedmények fejében, hogy ez a belügyi szabad kéz mikép fojtotta meg az egyedüli tót kulturális intézményt, a Maticát. mikép vette el pénzét, a melyet a szegény tót nép összegyűjtött, a királyi adománynyal együtt, elnézte, hogy ez a belügyi szabad kéz miként csukta be állami gimnáziumunkat, mikép juttatta tömlöczbe legjobb embereinket. Ugyancsak ennek a belügyi szabad kéznek adott jogok és közjogi engedmények fejében elnézte Bécs, hogy az eddigi kormányok, jóllehet megesküdtek, hogy az összes törvényeket meg fogják tartani és tartatni, egy fennálló törvényt, t. i, a nemzetiségi törvényt nem akarták egész mostanáig életbe léptetni. Mi természetesebb dolog, mint hogy ezen politika, a melyben egy csepp kereszténység, egy csepp morál sincsen, megboszulta magát nemcsak Bécsen, de a letűnt liberális kormányokon is. Mert ezek a liberális kormányok, a melyek Bécscsel szemben közjogi dolgokban mindig meghunyászkodtak és hazafias reputácziójukat a nemzetiségek elnyomásával igyekeztek reparálni, mindvégig, mindeddig nem tudták a magyar közvéleményt misztifikálni és sorsuk meg lett pecsételve. Ez az eljárás ártott mind a két faktornak. Artott a hazának, mert a nemzetiségek elnyomására oly közigazgatási rendszer hozatott be, a mely az egész országra kitérjesztetvén, a magyar köznépnek is ártott, de ártott az összes nemzetiségeknek, tehát a tótoknak is. Mert micsoda állapotot teremtett az a rendszer, a hol a törvény világos rendelkezése daczára nincsen egyetlenegy középiskola, nincsen egyetlen tanitóképző-intózet vagy polgári iskola, a melynek tanitási nyelve tót volna, jóllehet a létező törvény ezt előirja. (Felkiáltások a baloldalon : Nincsen rá szükség!) Azt a közbeszólást hallom, hogy nincs reá szükség, de ha önök azt akarják, hogy a tót nép a kultúrában haladjon és nincsen gimnázium, a hol az az ember, a ki már irni megtanult, tovább művelődhetnék és a tót intelligenczia nem hathat a népre, akkor természetes, hogy az a tót nép el fog butulni. (Felkiáltások a jobboldalon : Hát ön hol tanult! Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Jehlicska Ferencz: Ha nem lesz senki, a ki könyveket ir, a ki a nép számára tanulságos literaturát teremt, hogy művelődjék az a tót nép, és ki gondoskodjék erről, hogy ha a gimnáziumokban nincsen alkalmunk tovább művelődni ? De nemcsak arról van szó, hogy nincsen olyan intézet, a melynek a tanitási nyelve a tót, de a tót nyelv mindezekben az intézetekben sem mint kötelező, sem mint fakultatív tantárgy meg nem türetik. A tót nyelvnek sem a községben, sem a megyei adminisztráczióban nincsenek meg azon jogai, a melyeket számára a törvény világos rendelkezései biztosítanak. Természetes dolog, t. ház, hogy ezek az állapotok, minthogy a törvénynek meg nem felelnek, nagyon sajnálatosak és ha ez igaz, és ha a politikai morál elve megköveteli, hogy ezen sérelmek orvosoltassanak ; és ha ezen sérelmek orvoslását főkép a nemzetiségek hangsúlyozzák, (Helyeslés a nemzetiségi padokon.) akkor azt hiszem, mindenki beláthatja, hogy én, a ki ezen az állásponton állok és semmiféle fantazmagóriák után nem indulok soha, sem az állam, sem az ország integritása ellen sem gondolatban, sem másként nem vétettem, joggal foglalok helyet a nemzetiségiek soraiban. Kevés nemzet van Európában, t. ház, a melyet bátorság dolgában a magyarral lehetne összehasonlítani. A magyar ember nem ijed meg egyhamar, csak egy helyzet van, a mikor könnyen rá lehet ijeszteni: ha veszedelemben van a haza. Ez szép tulajdonság, minthogy a hazaszeretetből fakad. Politikusaink és ezek közül első sorban renegátjaink, a kik a magyar fajnak ezt a tulajdonságát jól ismerik és azt jól ki tudják zsákmányolni, azzal ijesztenek rá a magyarságra, hogy veszedelemben van az ország, Szvatopluk birodalmát akarják visszaállitani, tönkre akarják tenni a magyar államot,^ mi vagyunk a honmentők, tartsatok velünk! És a hiszékeny magyarság elhiszi ezeknek az uraknak, hogy ők a haza megmentői, a magyar állameszme őrei, annak nagy ellenségeivel szemben kitünteti őket, tenyerükön hordozza, saját rovására és kárára helyeket enged nekik a legmagasabb hivatalokban, jóllehet ő maga elintézhetné ezeket a dolgokat, a melyek sohasem festenek ugy, mint a hogy azok az urak mondják. T. ház ! Eszembe jut itt Lafontaine egy rövid és igen érdekes meséje. Egy erdő szélén hatalmas