Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-23

23. országos ülés 1906 Julius 9-én, hétfőn. 329 mányokban saját nevükön románoknak fognak neveztetni.« A második pont szerint »a magyar kormány azon óhajtól van áthatva, hogy Magyarország összes nemzetiségei önállóan fejlődjenek, s a románoknak következő nemzeti garancziákat nyújtja: III. A magyar nyelven való diplomatikai közlekedés csakis a törvényhozásra, a nyilvános kormányzati igazgatásra terjedvén ki, a mennyiben az államegység fentartására elkerülhetetlenül szükséges, IV. a megyékben mind a két nyelv használható és ezeknek meg van adva a joguk, hogy egymás között románul levelezzenek. V. Az összes román iskolákban, úgyszintén azokban, a melyeket az állam a románoknak a jövőben állítani fog, a tannyelv a román. VI. Ha az esküdtbíróság, vagy a szóbeli eljárás lesz behozva az alsófoku bíróságnál, akkor a IV. pont alatt kifejezett elv az igazságszolgáltatás terén is alkalmazandó. Ez, sajnos, ma tolmácsokkal eszközöltetik, épen ugy, mintha nem is volnánk a saját hazánkban; behívják a szolgát, azt nevezik ki ad hoc tolmácsnak, akkor, t. ház, a mikor a szerb, tőt vagy román épen olyan kevéssé érti a magyar nyelvet, mint akár a kinait. Olay Lajos: Talán Magyarországon vagyunk! Hozzanak magukkal tolmácsot. Vajda Sándor: A VII. pont: Minden románnak jogában áll peticziókat saját nyelvén beadni. A VIII. pont a görög-keleti román egyház elismerésére vonatkozik. IX. A közoktatásügyi minisztériumban egy külön osztály fog működni, a göröghitű templom hivői részére. Ezen osztály csakis ilyhitű románokból fog állani. Ma, t. ház, nekünk egy emberünk sincs, a ki a görög-keleti, vagy görög-katholikus egyház ügyeit referálná a minisztériumban. Szó volt róla sokszor; akkor egy egész miniszteri szakosztályt akartak adni. A XI. pont igy szól: Azon kerületekben, a melyekben a román nyelv a nép többségének a nyelve, a nemzetőrség vezényleti nyelve a román lesz« stb. stb. Ma, t. képviselőház, ugy állunk, — és ezt csak közbevetőleg jegyzem meg — hogy önök a katholikus autonómiáról beszélnek felirati javaslatukban, de elfelejtik azt, hogy mi görög katholikus románok is a világon vagyunk. Hogy ezt el ne felejtsék, azért, hangsúlyoztuk mi ezt felirati javaslatunkban. És már most megmondom, t. ház, hogyha önök forszirozzák, hogy minket magyarositási szándékból besorozzanak a katholikus autonómiába, akkor olyan hitfelekezeti harcz fog ismét előidéztetni ebben az országban, mint volt a Rákóczi-féle időben, és ha mi görög katholikus románok . . . KKPVH. NAPLÓ. 1906 1911. I. KÖTET. Elnök (csenget): Figyelmeztetem a képviselő urat, ne méltóztassék itt felekezeti ellentóteket felállítani és feszegetni. Elnöki kötelességem erre figyelmeztetni. (Helyeslés.) Vajda Sándor: Csak arra szorítkozom, hogy megjegyezzem, ha ez megtörténik, mi görög katholikusok egy Los von Rom-mozgalmat fogunk előidézni, elszakadunk a katholikus egyháztól és a görögkeletiekhez fogunk csatlakozni. (Felkiáltások: Tessék! Elnök csenget.) Felhozok még egy olyan programmot, a mely a nemzetiségi kérdés tanulmányozásának alapja lehetne. Ezeket az eszméket Kossuth Ferencz jelenlegi kereskedelmi miniszter ur publikálta vezérczikk alakjában, a »Lumina« czimű román lapban. (Olvassa): »Trebue sä dám dreptate poporului fata de tiranii locali si fata de lipitoare, trebue sa-i dám de lucru, cum numai se poate, sa-1 ajutäm, unde se poate, sa introducem in guvernament economisarea cea mai sigura . . . (Nagy zaj. Felkiáltások : Magyarul!) Ezt Kossuth Ferencz irta, itt van. Budapesten nyomtatva románul. (Tovább olvassa) ca darile sa nu se ridice incontinum, ci sá fie odatä si mai putine, trebue sä fecem ca feciorii sä stee numai doi ani la catanie in loc de trei si asa incämulte bűne si fruomase.« Emödy József: Tessék magyarul beszélni! (Folytonosan tartó zaj.) Nem vagyunk kötelesek román szót hallgatni. Elnök (csenget) : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy csak a magyar nyelvet használja, ez az egyedül jogosult nyelv e házban a horváton kivül. (Ugy van !) Polónyi Géza igazságügyminiszter: De idézetet olvas! Akkor francziául sem idézhetne! Vajda Sándor: Van jogom idézni, vagy nincs ? (Zaj.) Elnök : Idézetet ? Akkor tessék olvasni! Vajda Sándor (olvassa;) »Noaue, adeveratei natiuni maghiare, nici prin minte un ne trece, ca sa vätemäm limba poporului Román, ci chiar din contra noi din partene cu toatä dragostea am aduce jertfe pentru scopurile culturale si bisericesti ale poporului Romän«. Ez, t. ház. azt teszi: (Halljuk ! Halljuk!) »Mind igazat kell, hogy adjunk a népnek a lokális zsarnokokkal és pióczákkal szemben ? Minekünk a népnek jogot kell adnunk. A menynyire csak lehet, kell hogy segítsük, hogy az adók ne emelkedjenek mindig, hanem, hogy egyszer már kevesbedjenek .is. Arra kell törekednünk, azt keresztül vinnünk, hogy a fiuk ne álljanak három évig katonai szolgálatban, hanem csak két évig. A valódi magyar embernek esze ágában sincs, hogy a nép nyelvét sérteni akarná, hanem ellenkezőleg, a mi részünkről nagyon szívesen meghoznók azt az áldozatot — t.' i. a Kossuth-párt részéről, — hogy az ő kulturális 42