Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-23

328 23. országos ülés 1906 Julius 9-én, hétfőn. azok az apró Trepovocskák a mi megyéinkben a kik uton-utíélen minden ok nélkül odavágják a román embernek, hogy irredentista, hogy el akarja szakítani Erdélyt és Romániához akarja csatolni, a mint megadták nekik a példát némelyek önök közül, mikor itt ezt nekünk kiáltották közbe. Ezt az eszmét tehát ne provokálják az urak, ezt a magot ne hintsék el néjiünk közé, a melynek fogalma sincs az irredentizmusról. T. ház! Tudom, hogy a mi felirati javaslatunkat nem fogják elfogadni, habár biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan önök közül nagyobb szimpátiával viseltetnek azon eszmék iránt, mint az önök felirati javaslatában lefektetett eszmék iránt. De ha nem is fogadnák el, nagyon kérem az igen t. miniszterelnök urat, hogy akkor, mikor a feliratot ő Felségének felterjeszti, mondja meg ő Felségének, hogy mi is itt vagyunk, a nem magyar nemzetiségek és hogy létezik itt egy nagy nemzetiségi kérdés ebben a honban; és mondja meg ő Felségének, hogy mi is mindig lojális alattvalói voltunk ugy ő Felségének, mint a dinasztiának, ugy hogy ellenünk még fegyvert is kovácsoltak dinaszticzizniusunkbóP; ós kérje meg ő Felségét a mi nevünkben is, hogy ne csak akkor emlékezzék meg az ő néptörzseiről Magyarországon, mikor Ohlopy-íóle hadparancsokat ad ki, hanem emlékezzék meg rólunk akkor is, mikor a jogok osztásáról van szó ebben az országban. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) A nemzetiségi kérdés nem a szolgabirák kérdése, (Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) az nem olyan kérdés, hogy azt itt olyan közbeszólásokkal el lehet intézni. Ez a kérdés egy nagyhorderejű államjogi és közjogi kérdés ebben a hazában és a mig ez közjogi alapon nem lesz megoldva, addig belbéke Magyarországon nem lehetséges. Azt mondják, hogy jöjjünk mi konkrét eszmékkel. Kekünk megvan a mi programmunk és a mint önök a viszonyokhoz alkalmazkodtak, ép ugy tettünk mi is, mert most az ország demokratizálásáról van szó és mi ezt akarjuk mindenekelőtt elérni. Csak azt szeretnők, hogy foglalkozzanak a kérdéssel azért, hogy mikor meg lesz egyszer oldva a választói jog kérdése, akkor szőnyegre hozzák ezt is és addig is előkészítsék a talajt az által, hogy a mi bajainkon segíteni igyekeznek. De megszólaltatok magyar államférfiakat, a kik igenis nagyon foglalkoztak ennek a nagy horderejű kérdésnek megoldásával és a kik nem tekintették olyan miatyánk- és olyan szolgabiróféle kérdésnek, hanem közjogi kérdésnek. Hadd szólaljon meg b. Wesselényi Miklós. Egy hang (balfelöl): Á mostani ? Vajda Sándor: Nem a mostani, mert a mostani a mikor Goldis képviselőtársam beszélt és a nemzetiségi törvény aiajrján kérte, hogy a mi nyelvünket is respektálják, hogy a nemzetiségiek kiképezhessék fiaikat egészen odáig, a hol az egyetemi tanulmányok következnek, a miből az következik, hogy a kormánynak kötelessége lett volna az országban román állami gimnáziumot állítani, akkor b. "Wesselényi Miklós képviselő ur, valószínűleg utóda (Közbekiáltások: Fia!) a nagy Wesselényinek, közbekiáltott: »Hát mit nem! Hallatlan vakmerőség!«. Nagyon sajnálom, hogy b. Wesselényi Miklósnál, a fiatalnál, az atyja művei és eszméi talán nem részesülnek ugyanabban a kegyeletben, mint az én családomnál, mert mi nagyon is olvasgatjuk ezt a könyvet. Azt mondja az öreg Wesselényi báró könyvében (olvassa): »A közös kormány ne tartozzék egyik nemzethez is kirekesztőleg; hanem mindenkinek beiigazgatását, mint egyenesen azon nemzetbeli, s ahhoz tartozó folytassa*. Minden nemzet szelleme, s kifejlődéséhez alkalmazott, történeti életéből kifejlett, s jelenjéhez szabott alkotmánynyal birjon; s ez alkotmány lehelje át mind a kormánynak, mind a nemzetnek minden tettét, s életmüvét; és minden tette az által és csak az által legyen feltételezve. A különböző nemzetek, s közös kormány közt pedig semmi más közösség, s egybekötő szer ne legyen, mint az, hogy azon kormány minden nemzetnek alkotmányát egyenlő pontossággal, s egyenlő szilárd erővel teljesiti. Egyedüli kötelék, mely a szeretet, bizodalom és saját érdekek érzete azon szálaiból van fonva, melyek sértő kezek hozzájárulta nélkül soha nem szakadnak, hatalmasabb minden más köteléknél, s nyugalmat, erőt s gyarapodást fejt ki béke, szilárd erőt veszély idején. Különböző fajú, s nyelvű lakosokból álló ugyanazon országban pedig az alkotmánynak malasztját kell minden nemzetre oly egyenlően osztani, hogy abban mindenik édes anyját találván fel, ez által egymást testvéreknek tekinthessék. Annyira kell minden fajs nyelvbelit szellemi, s anyagi érclekénél fogva az egészhez, s annak alkotmányához csatolni, miszerint mindkét tekintetben jólétüknek abban találják fel jjártolóját, s előmozdítóját; s az által legyen mindaz feltételezve. Törvényhozás s igazgatás minden fajú- és ajkúak iránt gyöngédséggel, s illő tekintettel legyen; és fontos feladatának tekintse főként nevelés által a különböző nemzetek közti súrlódásokat, egymástóli idegenkedést vagy egymásnak megvetését gyökerestől kiirtani.« Hát t. képviselőház, ezek olyan eszmék, a melyek alapul szolgálhatnak annak a nagy miinek, a melylyel a nemzetiségi kérdés megoldása czéloz tátik. Legyen szabad felolvasnom még Ozecz János tábornoknak egy müvéből, melynek czime : Bems Feldzug in Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849, Ebben foglaltatik a magyar Kossutk-kormány paczifikácziós inditványa a románokhoz, a mely 18 pontból áll. Ezek között •az első pont azt mondja, hogy az »oláhok, mint elkülönített nemzetiség a jövőben nyilvános ok-